Beszéljünk világosan: a kormány miatt kerülnek tízezrek az utcára.
Elértünk a szakadék széléhez, nincs tovább. Évek óta tartó megszorítások sorozata, egyre rosszabb kormányzati döntések, melyek a munkavállalókat egyre elviselhetetlenebb helyzetbe hozzák, valamint a rosszindulat és a tudatlanság keveréke vezetett idáig. Most pedig a szakadék szélére sodort dolgozókon a Fidesz-kormány nagyot taszít. Hálátlan szerep a Kasszandráké, és nagyon jó lenne, ha nem lenne igaza a szakszervezetnek, de ma úgy látszik: katasztrófa közeleg.
Mit művel a kormány?
Utcára löki az embereket. Miközben a kormányzati apparátus osztódással szaporodik, milliárdokat költenek az agitprop osztály agyszüleményeire, ilyen kérdőív, amolyan miniszterelnöki levél, a munkavállalók helyzete tarthatatlanná válik. Mintha nem értené a Fidesz, hogy valakinek a nyomorult GDP-t is meg kell termelnie! Mintha nem fognák fel, hogy a naplopó kádereket valakiknek „cipelnie kell”! Mintha nem értenék, hogy nem lesz mit elosztaniuk, ellopniuk, a defektes költségvetésben ide-oda tologatniuk, ha megfojtják azokat, akik ezt megtermelnék.
Mind nagy szemeket meresztettünk, amikor tavaly nyáron a parlament Mol-részvények vásárlása mellett döntött, és 500 milliárdot költött erre a „kiváló” üzletre. Majdnem másfélszer annyit, mint amit most a munkahelyvédelmi akciótervre szán. Fogtuk a fejünket, hogy mire jó ez, hiszen mindenki, aki kicsit is ért hozzá, tudhatta: ettől nem lesz alacsonyabb a rezsiszámla, nem lesz olcsóbb az energia. Hogy azóta ez a pakett bő százmilliárdnyit vesztett az értékéből, szintén megjósolható volt. Ha volt bármi reményünk, az arról szólt, hogy a húsz százalékot meghaladó állami részesedés legalább a magyar Mol-munkahelyek megvédésére elegendő erőt adhat. Ahogy Orbán Viktor akkor fogalmazott: "fontos lépést tettünk az erős Magyarország felé vezető úton”.
Ha ezen az úton lépdeltünk, akkor bizony hátrafelé. Sőt, most el is taknyolt a kormány, és estében minimum 700, de talán 1000 munkavállalót is „elejtett”. Ennyi dolgozót fog elbocsátani a cég. Micsoda abszurd helyzet! Akkor, amikor épp a munkahelyek védelmét reklámozza a kormány, és ott, ahol azért költöttünk el 500 milliárdot, hogy erősebb képviseletet kapjon a magyar érdek.
Kérdem Önt, miniszterelnök úr, ha ezernyi ember munkája nem magyar érdek, akkor mi az? Saját embereit dobja az utcára – és semmit nem tud adni nekik, mert a korengedményes nyugdíjat is eltörölte.
Pár napja kaptam kézhez Németh Lászlóné fejlesztési miniszter hozzám írott levelét, melyben a Mal Zrt. kimódolt, állami tönkretételét, sokezernyi munkahely, tízezer család kisemmizését magyarázza. Sőt, nem is magyarázza, csak hárít, hogy a kormánynak semmi hatása nincs a folyamatokra. Kérdem én, akkor miért hívják az akcióprogramjukat „munkahelyvédelminek”, és miért hívják a miniszter asszony tárcáját „fejlesztésinek”?! Itt mindenki pont az ellenkezőjét mondja az igazságnak? Hát hiába gyűlt össze ezernyi ember Ajkán, hiába vette át a petíciónkat a kormányszóvivő és az összes parlamenti frakció, hiába tárgyalta a kormány másnapi ülésén, hiába alakult munkacsoport az ügyben azonnal?
Előre szólok: ne gondolják, hogy ezzel az ügynek vége van. Aki tízezreket semmiz ki passzióból és kontárságból, az előbb-utóbb szembe kell nézzen a becsapott munkavállalókkal. Hihetik azt, hogy Gaskó Istvánnal megvásárolták „a” magyar szakszervezeti mozgalmat, de keserű lesz a csalódásuk. Hihetik azt, hogy a 2010 előtti, bohózatba fulladó gördülő sztrájkokra kell csak felkészülniük, de itt most a tűzzel játszanak.
Főleg, ha azt hiszik, hogy elszigetelt, speciális esetekről beszélek. Most, amikor a közmunkásokat már bérmunkásként hirdetik? Amikor forgalomképes baromként rendelkeznének emberekről, akik tegnap még elismert szakemberek, kiváló dolgozók, fehér köpenyes, diplomás munkavállalók voltak? Most, amikor a rabszolgamunkát, vagy a megalázó, leszorított plafonnal kínált segélyt kínálják nekik? Az ország produktív részének, a munkavállalók milliós seregének üzentek hadat!
Akinek nincs mit veszítenie, akitől mindent elvesznek, az bármire képes. Tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt kormánypárti képviselők: kutya kemény másfél év következik, ha ezt folytatják!
Ti pedig Kollégák, Dolgozók, Munkavállalók! Szervezkedjetek! Csatlakozzatok a szakszervezetünkhöz! Erősítsük meg magunkat! Nagy szükség van erre. Csak így fogjuk tudni képviselni a Ti érdekeiteket.
Nem kormányzati szócsőként, ahogy ezt Gaskó István teszi! Nekünk a munkahelyek védelme, a jobb munkakörülmények biztosítása, a bérek emeléséért folytatott küzdelem a feladatunk. Javaslatainkat mindig megtesszük - tegyük meg együtt! Mert ez a másfél év tényleg kutya kemény lesz!
