A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium újabb törlesztő részletről adott hírt a szakszervezeti júdáspénzek kapcsán. Szégyen!
A fejlesztési tárca legújabb közleményét olvasom épp. Pár fontos részletet hadd osszak meg a kedves olvasóval:„A vasutasok számára Orbán Viktor miniszterelnök és Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete elnöke által tavaly novemberben aláírt megállapodás alapján fizetnek ki három év alatt összesen 5 milliárd forintot. Az érintett munkavállalók az első egymilliárd forintot már decemberben megkapták. A Kormány az idei évre eső kétmilliárd forint fedezetét költségvetési átcsoportosítással biztosítja. A fennmaradó kétmilliárd forint a 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban szerepel. (…) A pénzügyi ösztönzéssel a Kormány a vasutasok példás helytállását és a vasúti ágazat kiemelt fontosságát ismeri el.”
Most abba bele se mennék, hogy amíg hónapok óta tízezernyi munkahely megtartásáért küzdünk a „végeken” (MAL-ért, MAL-petíció, az iparért, a biztonságért, ), addig a fejlesztésinek nevezett minisztérium csak szétteszi a kezét, hogy majd a bíróság, meg a kedvező széljárás valahogy megtartja a helyén a dolgozókat, ők sajnos ebbe nem tudnak belefolyni. Lassan kezdem érteni, hogy miért: a miniszterelnöki „bölényvásáron” beszerzett Gaskó Istvánért sokat kell fizetni, valamint a LIGA-VDSZSZ kommunikációját is már a kormány intézi.
Meg is kérdem vasutas barátaimat, hogy az elnökükkel vajon már gov.hu-s e-mail címen kell-e levelezni… illetve dehogy kérdem. A LIGA és a VDSZSZ tagsága ugyanis nem egyenlő Gaskó Istvánnal. Az az árulás, ami épp a szemünk előtt folyik, nem az ő felelősségük. A tragikomédiába fulladó gördülő sztrájk se az ő szégyenük volt annak idején – a végén már csak a restit, két pályaudvari vécét és három kézihajtányt „sztrájkoltató” Gaskót pont azért hagyták magára, mert nekik sem tetszett, amit a szakszervezetük nevében művel.
A kormány részéről hatalomtechnikai szempontból persze teljesen érthető ez a stratégia. Vettek maguknak egy „udvari” szakszervezetist, és úgy tesznek, mintha Gaskó István képviselné a teljes magyar munkavállalói érdekvédelmet. A kisemmizett pedagógusok levegőben lógó sztrájkját mindenképpen el akarják szigetelni a becsületes vasutasok esetleges szolidaritásától; megosztani és gyengíteni igyekeznek a szakszervezeti szférát. Ehhez kiváló eszköznek tűnik a rövid pórázon tartott, cserébe folyamatosan pénzelt VDSZSZ-elnök. Az, aki úgy tud bazsalyogni Orbán Viktor mellett, hogy nem teszi fel a kérdést: hát a melósok, akik éjjel-nappal dolgoznak, miért kapnak kevesebb bért, miért veszítik el a munkahelyeiket? Miért teszik tönkre az alumíniumipart, a gyógyszeripart, miért löknek ezreket az utcára? Miért van most rendben a tandíj, ha négy éve még együtt küzdöttek ellene? Miért csinálnak nyomorgókat a pedagógusokból, akiknek Magyarország jövőjét kell tanítani és nevelni?
Az rendben van, ha a vasutasok életkörülményein javítani akarnak. Egyetlen dolgozótól sem sajnálom a plusz pénzt, megérdemlik! De Magyarországon ma milliók vannak bajban, értük is szólni kéne. A húsipar most húzza le a rolót, szó se hallik arról, hogy nem plusz pénzt, de legalább munkahelyet, az eddig bért kapják meg; mentsük meg a munkahelyüket, ha már ezt írták az óriásplakátokra, meg a miniszterelnöki levélbe! Utóbbit egyébként továbbra is gyűjtjük, hozzák be a VDSZ székházába; papírszemét, megy a MÉH-be.
És vajon mi lesz, ha a távolsági közúti közlekedést (volánosok) privatizálják? Ők is majd kerekeken gördülő sztrájkba fognak kezdeni, hogy fizetés-kiegészítést kapjanak? Hova vezethet ez, és mit tesz majd akkor Gaskó István?
Mikor a privatizáció zajlott a VDSZ működési területén (volt pár, nem is akármilyen ágazat – gáz-, gumi-, gyógyszeripar), akkor a szakszervezet a tárgyalásokon a hosszú távú megoldásokat kereste. Felelősségteljesen. Nem alkalmi alamizsnát akartunk, hanem kemény bértárgyalásokat folytattunk, garanciális kollektív szerződésekért harcoltunk. Nem a kormány esetleges, odadobott koncaiért pitiztünk, hanem a becsületes munkáért járó volt a célunk, ahogy ma is ez.
Ez a szakszervezet dolga. Emberi, becsületes, tisztességes munkafeltételekért harcolni. Gaskó István ehhez sosem értett, nem is próbálta. Szépen begyűjti a júdáspénzt, melyből alamizsnát dobat régi „bölénytársával” a törpe kisebbségnek, miközben millióknak üzeni azt cinikus vigyorral: ti meg nem érdekeltek.
