A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

ILO 104. közgyűlése

2015.06.12. 21:05 Székely Tamás (VDSZ)

Az ENSZ munkaügyi szervezete az ILO 2015. június 1 és 13 között tartotta 104. közgyűlését. 

A plenáris ülésen a magyar szakszervezetek közös álláspontját én mondtam el június 12-én. Az idei rendezvény fő szónokai François Hollande francia köztársasági elnök, Laureate Kailash Satyarthi  Nobel békedíjas volt.

szt_1.jpg

A magyar szakszervezetek nevében én szólaltam fel: 

 

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Küldöttek!

Magyarországon az elmúlt években az ILO által védett munkaügyi standardok leépülésével járó folyamatok játszódtak le. 2010-től a kormány a szakszervezetek meggyengítésének politikáját folytatta. Az új Munka Törvénykönyve szűkítette a kollektív jogokat, jelentősen korlátozta a szakszervezetek működési feltételeit a tisztségviselői védelem, a törvényben garantált munkaidő-kedvezmény szűkítésével, a kollektív szerződés kötési lehetőségek korlátozásával, az üzemi tanácsok kvázi kollektív tárgyalási joggal való felruházásával. Ezek kiegészültek a szakszervezetek anyagi alapjainak aláásásával, gondolok itt elsősorban a rendvédelem területén a munkáltatói tagdíjlevonás törvényi tiltására – amely előzőleg hazánkban elterjedt, szinte kizárólagos megoldásként létezett –, az igénybe vehető szakszervezeti munkaidő kedvezmény összevonásának tilalmára vagy a korábban szintén bevett, igénybe nem vett munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltásának tilalmára az állami tulajdonú vállalatoknál, közszolgálati intézményeknél. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a közszféra területén létrehozott, kötelező tagságon alapuló, kamara jellegű „karok” az ILO egyezményben biztosított szakszervezeti jogosultságokat is megkapták, kvázi ellehetetlenítve ezzel a valódi érdekegyeztetést.

A szakszervezeteknek a legutóbbi időkben megnövekedett adminisztratív és bürokratikus akadályokkal is meg kell küzdeniük. Az újonnan bevezetett Polgári Törvénykönyv olyan, a szakszervezetek belső életét szabályozó, sokszor átláthatatlanul bonyolult vagy ellentmondásos szabályokat tartalmaz, amelyek teljesítése szervezeti bénultságot okoz, és a független és befolyásmentes, autonóm működés elvesztését is felveti. A jogi előírásoknak való megfelelés jelentős forrásokat igényel, ami főleg a kisebb létszámú szakszervezetek működőképességét veszélyezteti. Az alig néhány hete elfogadott új rendvédelmi törvény megszüntetett két létező szakszervezetet, ami példátlan az Európai Uniós jogállamok történetében. Az ezzel kapcsolatos eljárást a magyar jogrendszer szabályai szerint az érintett szakszervezetek elkezdték.

A sztrájk alaptörvényben garantált állampolgári jogának gyakorlása számtalan akadályba ütközik, olyan mértékben, hogy a sztrájkjog megléte is megkérdőjeleződik. A még elégséges szolgáltatások a közlekedésben és a postai szolgáltatásoknál törvényileg meghatározottak, előírt, rendkívül magas mértékük a sztrájk hatásosságát eleve kétségessé és így hatástalanná teszi. Hasonlóan szinte megoldhatatlan kihívást jelent az ágazati sztrájkok megszervezése a közszférában, ahol a kormánnyal való megegyezés hiányában a bíróság feladata igen rövid, ötnapos határidőben dönteni a még elégséges szolgáltatások kérdésében. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban a bíróságok visszautasítják a beadványokat vagy hosszú hónapok múltával hoznak döntést, ami lehetetlenné teszi egy sztrájk hatásos megszervezését.

Ebben a helyzetben a szakszervezetek egyre kevésbé tudják betölteni hivatásukat, nem képesek megfelelő védelmet és biztonságot nyújtani a tagjaiknak és a dolgozóknak. A munkavállalók kiszolgáltatottsága növekszik. A válságból kilábaló, jelenleg jó növekedési mutatókkal rendelkező Magyarország gazdasági fejlődése szigetes jellegű, differenciált, összességében alacsony munkaerő-kereslettel bír. Az alacsony foglalkoztatottsági szint növelésének kiváló eszköze lehetne a kis- és közepes méretű hazai vállalatok erősödése, azonban az alkalmazott ún. „unortodox” gazdaságpolitika növekvő terheket és bizonytalan jogi feltételrendszert jelentő hatásai ezt nem teszik lehetővé. Fel kell hívnom a figyelmet a kkv-k kapcsán egy igen káros és veszélyes jelenségre. Szomorú tény, hogy Magyarországon a munkatörvények – beleértve a munkavédelemmel és munkabiztonsággal kapcsolatos szabályokat is – betartása és betartatása rendkívül kirívóan alacsony színvonalú. Tetten érhető ez az állami ellenőrzések tapasztalataiból, a lesújtóan magas számú munkabalesetből, foglalkoztatási megbetegedésekből stb. Az a tapasztalatunk, hogy ezen a téren az állami fellépés hatékonysága súlyos kívánnivalókat hagy maga után. A legkirívóbb szabálytalanságok éppen a kkv-k területén jelentkeznek, ami rámutat arra, hogy ez a szektor, bár számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, ezen a téren a szokásosnál nagyobb figyelmet, újszerű hatékony beavatkozásokat követel meg.

 

Köszönöm a figyelmet.