A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

Póker-party Kocsis Mátéval

2013.03.25. 12:21 Székely Tamás (VDSZ)

 

A hétvégén Kocsis Máté a FIDESZ polgármestere, parlamenti képviselője, kommunikációs embere, az alábbi nyilatkozattal állt elő:

160 ezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány és Bajnai idején

Százhatvanezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején – reagált Kocsis Máté az MSZP és a Demokratikus Koalíció vasárnapi nyilatkozataira. Kocsis Máté kérdésre válaszolva mindezt úgy kommentálta, hogy ma 160 ezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején, ráadásul húszéves rekordot döntött a nők foglalkoztatása. A kormány elkötelezett a foglalkoztatás bővítése mellett – hangsúlyozta a politikus, aki emlékeztetett egyebek mellett több nagyvállalat munkahelyteremtő beruházására, a vállalkozások terheinek csökkentésére, valamint a minimálbér-emelésre is.

 

Most tekintsünk el a pártok közötti küzdelem szokásos populizmusától és szorítkozzunk a Központi Statisztikai Hivatal 2013 február 20-án és március 21-én kiadott adataira. (Forrás: http://www.ksh.hu/stadat_evkozi_2_1 ) Az alábbi adatok szerepelnek itt:

Alkalmazásban állók létszáma a nemzetgazdaságban:

Ezer fő

%

2009

2 660,7

96,3

2010

2 725,0

101,5

2011

2 691,5

99,6

2012

2 674,4

99,4

2013

2 573,9

99,4

A 2009 és 2012. közötti adatok január-december és a 2013. évre datált információk csak a januáriak ezért ezt külön sorba tettem. Az előttem lévő számok ( matematikát ismerve ) nem tükrözik az említett úr állításait. Sőt. Kifejezetten cáfolják!

Azért tartottam fontosnak ezeket az adatokat, mert szakszervezeti vezetőként, hihetetlen energiát fordítunk ágazati és országos szinten a munkahelyek megtartásáért.

Nem is olyan rég, az egyik internetes szakportál, a munkáltatók felmérésére hivatkozva pont azt állapította meg, hogy többségében egyáltalán nem terveznek létszámfelvételt, sőt inkább elbocsátásban gondolkodnak. Teszik ezt, annak ellenére, hogy a kormány munkahelyvédelmi akcióprogramja Terminátroként dübörög a cégeknél, csak közben az ipari termelés meg zuhan. Egyedül a Forint/Euró árfolyam segít az exportőröknek. (De csak ideig óráig)

 

Ami a nőkre vonatkozó kijelentést illeti, itt is van némi félremagyarázás, amit igazán nem is tudok hova tenni. A gazdasági adatokból kiderül, hogy itt is játék a számokkal való ámítás folyik. A táblázatokból kiderül, hogy 2012. nyári szezonális időszakban is 1,822 millió nő dolgozott, most pedig 1,781 millió.

Továbbá a nők foglalkoztatottak rátája, 45,9-ről 44,9-re csökkent, ami pontosan 1%, de mínuszban. Az igaz, hogy ez az arány, átlagban 43-44% között mozog már évek óta, de amit sokan elfelejtenek, hogy a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjazása  egyre jobban nő, ami a költségvetési adatokban is látszik.

2.1.1.2. A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitása nemenként, havi adatok

Nők

Időszak

Foglalkoz-tatottak

Munkanélküliek

Gazdaságilag aktívak  

Gazdaságilag nem aktívak

15–74 éves népesség

Aktivitási arány

Munkanélküliségi ráta

Foglalkoztatási ráta

ezer fő

%

január–március

1 756,6

225,6

1 982,2

2 000,8

3 983,0

49,8

11,4

44,1

február–április

1 762,6

226,0

1 988,6

1 992,1

3 980,7

50,0

11,4

44,3

március–május

1 782,8

216,8

1 999,6

1 979,1

3 978,7

50,3

10,8

44,8

április–június

1 798,6

205,7

2 004,3

1 974,0

3 978,3

50,4

10,3

45,2

május–július

1 817,9

199,9

2 017,9

1 960,1

3 977,9

50,7

9,9

45,7

június–augusztus

1 811,0

205,4

2 016,4

1 959,9

3 976,3

50,7

10,2

45,5

július–szeptember

1 822,8

207,7

2 030,5

1 944,5

3 975,0

51,1

10,2

45,9

augusztus–október

1 819,8

211,6

2 031,3

1 942,5

3 973,8

51,1

10,4

45,8

szeptember–november

1 810,9

213,4

2 024,3

1 948,3

3 972,6

51,0

10,5

45,6

október–december

1 804,0

213,0

2 017,0

1 954,3

3 971,3

50,8

10,6

45,4

november–2013. január

1 781,6

215,7

1 997,2

1 972,5

3 969,7

50,3

10,8

44,9

 

Összességében, megint azzal kell szembesülnünk, hogy miközben szakszervezeti részről hasonlóan fontosnak tartjuk a munkahelyek teremtését és megőrzését, a politikusok egymásnak üzengetnek, saját szájízüknek használva a számokat, miközben MI a valóságos életben saját erőnkből folytatjuk csatáinkat. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha minket is egy-egy alkalommal megkérdeznének, és egyeztetnének velünk.

 Ennek All in lesz a vége, csak attól tartok, hogy megint a melósok járnak rosszul.

Címkék: közélet konzultáció szakszervezet

A szakszervezetek helye az összefogásban

2013.03.22. 06:58 Székely Tamás (VDSZ)

A Milla által szervezett, hétvégi tüntetésen sok szó esett a civil társadalomról, Magyarország aktuális problémáiról, és az egyik felszólaló külön is kitért arra: új szakszervezeti keretekre, új vezetőkre van szüksége a munkavállalóknak.

Mélyen egyetértek. Miért is?

osszefog1.jpgLeginkább azért, mert elegem van abból, hogy a szakszervezeti világ a politika játékszere legyen. Elég volt abból, hogy a pártpolitika mindig talál magának ölebet, akinek a nyakát vakargathatja, és az cserébe munkavállalók százezreit árulja el. És elég volt abból is, hogy eközben a hatalomnak le nem fekvő szakszervezetek állandó szélmalomharcot kénytelenek vívni, hovatovább többet hadakozunk a kormánnyal, mint a munkáltatóval. Meg egymással, igen, ezt se tagadjuk le. Túl sok szakszervezet, túl sok konföderációba tömörülve, túl sok belső konfliktust dobál ide-oda. A trükközésből, helyezkedésből is elegem van, méltatlan ez a kamarilla-politika a szakszervezetekhez.

A legelső dolgunk annak meghatározása, hogy mégis, milyen távolságot tartsunk a politikától. Az én válaszom egyszerű: nem kisebbet vagy nagyobbat, hanem EGYENLŐT. Kaptam minap Gaskó István szakszervezetétől egy nyílt levelet, melyben egyes konföderációkat a pártpolitikával való összejátszással vádolnak.

Megismétlem, hadd érezzük át a kabarétréfa súlyát: Gaskó István csapata szerint MÁSOKNAK nagyobb távolságot kellene tartani a pártoktól. Egy szintén minapi közleményükben szó szerint ezt írták:  „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

Írja ezt az a Gaskó István, akinek az Orbánnal közös fotóival ki lehetne tapétázni a LIGA székházát. http://aszakszervezet.blog.hu/2013/03/12/bolenyharc_a_prerin

Ez soha többet nem fordulhat elő, ha 2014-ben Gaskó István régi „bölénytársát” sikerül megakadályozni abban, hogy tovább szipolyozza a munkavállalókat. De, és ez legalább olyan fontos, a kritikánk éle nem fog csorbulni egy következő kormánnyal szemben sem! Elvárjuk, hogy a legelső döntések sorában egy új Munka törvénykönyvét fogadjanak el, a lehető legtöbb szakszervezeti javaslatot hasznosítva.

demokracia2.jpgA szakszervezet ugyanis nem eladó – aki pedig mégis gyékényre rakja, saját egyedi boldogulásáért áruba bocsátja, az nem méltó százezrek, milliók képviseletére. Ma az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetségének kétszer-háromszor annyi tagja van, mint a Fidesznek. Őket árulnám el, ha bármelyik pártnak, bármilyen kormánynak lefeküdnék. Miközben egyes konföderációk százmilliós juttatásokat, milliárdos pályázatot kapnak a kormánytól, hol „hallgatási pénzként”, hol kormánypárti közvetett kampányért cserébe, én azzal tudok kiállni az embereim elé: kollégák, minket nem vásároltak meg. Mi nem egy lédig szakszervezet vagyunk, nem egy turkáló, ahol kilós áron lehet bölénycimborákat vásárolni.

Személyes példa: magam a Szolidaritás egyik alapítója vagyok, sokáig társelnökként vettem részt a szervezet működésében. Pont addig a pontig, amíg világos lett, hogy a mozgalom pártpolitikai irányba indul el. Békében és barátságban köszöntem el a kollégáktól – ők profi politikusok lettek, míg én folytattam utamat a szakszervezeti világban. Ők ma öltönyben, nyakkendőben nyilatkoznak a tévének, míg én immár egy konföderáció vezetőjeként küzdök hol egy gumigyárral, hol a vörösiszap-tragédia óta bizonytalanságban tartott Mal-dolgozók munkahelyéért. Világos döntést hoztunk mindannyian: hiszem, hogy szükség van politikusokra, sőt, előny az, ha előtte a szakszervezeti mozgalomban is megmártóztak – de én maradtam és maradok itt, a helyemen.

És itt érkeztünk a legfontosabb ponthoz: hogyan lehet a mai, orkán erejű ellenszélben a munkavállalói érdekképviseletet fenntartani, megerősíteni, a jövőnek megmenteni? Szerintem egyesüléssel, modernizációval, új módszerekkel. A szakszervezeti világ lelkiismeretesebb képviselővel jó ideje dolgozunk ezen az ügyön. Példánk az európai szakszervezetek közelmúltbeli integrációja, célunk az erős, egységes magyar munkavállalói érdekképviselete megteremtése. Itt kapcsolódok vissza a bevezetőben említett, ellenzéki „megrendeléshez”: igen, az a célunk, hogy új, fiatalabb vezetők, erősebb hangon, erősebb, egységes szervezet élén álljanak ki a dolgozókért. Igen, ennek a munkának fontos része az is, hogy a mai, munkavállaló-ellenes kormány orrát minél gyakrabban beleverjük abba, amit a gyárkapu elé piszkított.

De ha Ti jöttök, kedves ellenzéki aspiránsok, veletek se leszünk elnézőbbek. Mi ugyanis nem veletek, nem a pártokkal akarunk összefogni, a mi helyünk nem egy hatodik segédcsapaté – ilyen poszttal Gaskó Istvánt érdemes megkínálni. Nekünk becsületünk van, neki napi árfolyama. Mi MINDENKIVEL, minden hatalommal szemben akarjuk erősíteni a szakszervezetet. Igen, mi is az összefogást pártoljuk – de mi a munkással, a dolgozóval, a milliónyi bérből is fizetésből élővel fogunk össze.

Címkék: Székely Tamás Szakszervezet

Bölényharc a prérin

2013.03.12. 10:43 Székely Tamás (VDSZ)

 „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

http://www.liganet.hu/page/88/art/6950/akt/1/html/egyeztetes-az-mszp-ert.html

Gaskó István szerint tehát nem lehet együttműködni pártokkal – mi azért találtunk néhány példát:

gasko1.jpg

gasko2.jpg

ga01.jpg

ga03.jpg

ga02.jpg

A BKV „színvonaláról” – szakszervezeti szemmel

2013.01.19. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

Ezt a romhalmazt is Atlaszként tartják a vállukon a munkavállalók. Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok mellett a BKV-s járművezetők azok, akik évek óta egyre rosszabb körülmények között, egyre megterhelőbb személyes helytállással kénytelenek ellensúlyozni, amit a munkahelyükkel, egyszersmind a legfontosabb közszolgáltatással művelt az állam.

 

Nulla forint. Ennyit szán idén a kormány a BKV finanszírozására. Kigyulladó metrókocsikkal, áramütés-veszélyes trolikkal, nyáron szaunává melegedő, télen a hóesés élményét a jármű belsejében is biztosító buszokkal, vesekőzúzó villamosokkal „szolgáltat” a fővárosi tömegközlekedés. Az, hogy még egyáltalán el lehet jutni Budapest egyik sarkából a másikba, szinte kizárólag a járműveket vezető kollégáink érdeme. Azoké, akik ezt sosem csupán munkaként, de hivatásként teszik, akik nem egy arctalan, kizárólag a profitmaximalizálásban érdekelt, csak papírízű felelősséget vállaló külső vállalkozás alkalmazottjai.

bkv_busz1.jpgMég ma is gyakran látok a buszon-villamoson csillogó szemű kiskamaszokat a sofőr válla fölött leskelődni. Belőlük lesz aztán felnőve sofőr (illetve egy-egy szerencsésből Vitézy Dávid), aki sosem csupán azért ül a volán mögé, mert le akarja tudni a feladatot. Neki hivatása van. Olyan, amiért akkor is kiáll, amit akkor is el akar látni, ha a mindenkori hatalom mintha ez ellen dolgozna – most például fővárosi tömegközlekedési szolgáltatás éves működési költségének, 140 milliárd forintnak csupán a fele garantált.

A minőségi szolgáltatáshoz, sőt, hovatovább az emberi körülmények között történő munkavégzéshez, illetve milliók elfogadható színvonalú utaztatáshoz szükséges forrás biztosítása helyett ma a buszjáratok és a HÉV kiszervezésének ötletéről hallani. Ennél lelkiismeretlenebb és veszélyesebb döntést elképzelni sem tudok! Igen, ezzel spórolhat a BKV a működési költségeken – de mi lesz a végeredmény? Hadd tegyek fel néhány egyszerű kérdést, melyeket a jelek szerint eddig még nem rágódott a BKV és a BKK vezetősége:

 

  • Lehet-e kevesebb pénzből jobb tömegközlekedést csinálni?
  • Amit ma a kollegialitás, a személyes felelősségvállalás, a hivatás szeretete, az elkötelezettség, mint komoly hozzáadott érték biztosít a BKV-ban, azt vajon kiválthatja egy magánvállalkozói szerződés? Vagy egyszerűbben: amit ma a lelkiismeretes BKV-dolgozó megtett Budapestért és az utasokért, azt mostantól mondjuk majd egy évekig húzódó, kétséges kimenetelű, kötbér iránti perrel való fenyegetés fogja biztosítani?
  • Kiszámolták már, hogy hány dolgozó elbocsátásával járna ez a megoldást? Valóban túl sok ma a járművezető a BKV-nál? És egyáltalán, nem épp egy munkahelyvédelmi akcióprogramot valósít meg most az állam?
  • A mai is bonyolult BKV-finanszírozás miként lesz átláthatóbb, ha a BKV mellé felnövesztett BKK után immár egy-több szerződéses magánvállalkozás pénzügyeivel is el kéne számolni?
  • Miért a BKV-dolgozók és a budapesti utazóközönségnek kell szenvednie a kormány és a főváros közti viszály miatt?

Mindezek pedig azért is fontos kérdések, mert (szokás szerint) erre a kiszervezésre vagy egyáltalán nem készült hatástanulmány, vagy legalábbis azt nem adják át a szakszervezetnek.

 Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének frissen megválasztott konföderációs elnökeként az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy sorra vettem, melyik tagszervezetünk milyen problémával küzd. Sok a gond. A vegyipartól a fővárosi tömegközlekedésen át a fuvarozókig minden téren azt tapasztalom, hogy muszáj sokkal hangosabbnak, erősebbnek lennünk, különben ma a dolgozók, holnap pedig az egész ország lesz a kárvallottja a munkavállaló-ellenes politikának. Ezt semmiképp nem fogom hagyni, folyamatosan a nyilvánosság elé viszem a dolgozók panaszát!

bkv_hev1.jpgCsütörtökön Gulyás Attilával, a VTDSZSZ elnökével tartottam sajtótájékoztatót, ahol háromoldalú tárgyalást kezdeményeztünk a kormány, a főváros és a szakszervezetek között. Ez az első próbaköve a hosszú évek óta hallott ígéreteknek: ha legalább leülnek a döntéshozók az érintettekkel tárgyalni, akkor még reménykedünk abban, hogy ők is érdekeltek a változásban.

Ha nem, akkor a fővárost a hétfőihez hasonló, újabb havazás visszarúgja a 19. századba. Igaz, ez azokat nem fogja zavarni, akik négykerék-meghajtású, tízmilliós szolgálati (!) autóban feszítenek. De mi vagyunk többen, és nem ezért fizetjük őket.

 

 

Ami összeköt minket

2012.12.13. 11:57 Székely Tamás (VDSZ)

Sajnálatosan a jelenlegi kormányzat még az idei évben újabb rétegbe rúgott bele.

diakok1.jpgÍgy a felsőfokú felvételi jelentkezések előtt másfél hónappal teljesen felrúgta a továbbtanulni szándékozók elképzeléseit. De nem csak az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőkbe rúgott bele, hanem szüleikbe is.

Ezzel az agyament koncepcióval rögtön sikerült Magyarországnak a topra kerülni féléves 913 eurós tandíjával (forrás: mohaonline.hu). Ezzel egyetemben, pedig az éppen hiányszakmaként említett orvostan hallgatónak több, mint 14 millió forintot ( forrás: index.hu) kellene  felvennie hitelként. És még szerződést is kössenek! A javaslatot nem is minősítem tovább.

A következmény annál inkább vészes. Az egyetemek kiürülhetnek. sorra jelzik a fiatalok: elmennek ebből az országból! Elmennek, mert tanulni máshol ha fizetni is kell másért, de nem maradnak itt tovább.

Az intézkedés és az ebből fakadó következménysorozat, pontosan hasonló a kormányzat gazdasági cselekményeire. Kapkodás, átgondolatlanság, hatásvizsgálat nélküliség, ergo teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Így már nem csak a befektetőket zavarjuk el, hanem gyermekeinket, a jövőnket is.

Ezt felismerve a héten másodszor jöttek össze a diákok függetlenül a tanulási helyeiktől. A hétfői ad hoc események indították el a vidéki diákság és a pesti fiatalok cselekvési lépéssorozatait.

A műszaki egyetem zsúfolásig megtelt aulájában már visszafordíthatatlan folyamat indult el, egészen a Parlament épületéig, szerdán a mínusz fokok ellenére. Mintegy 5 ezer diák és szimpatizánsaik mutatták meg, hogy an lehet, hogyan kell egy-egy rossz kormányzati intézkedés ellen felemelni a hangot. Vidéki kollégáik, hasonlóan aktívan és kitartóan erősítették, erősítik egymást.

Miért fogott meg ennyire a két nap eseménye? A válasz nagyon kézenfekvő.

A munkavállalók és a diákok között teljes mértékben hasonló problémák születtek az elmúlt 2 évben.

A szegények még szegényebbek lettek, a dolgozni akarók lehetőségei csökkentek, az őket érintő szabályok további károkat okoznak. És akkor még nem beszéltem a nyugdíjakról, az egészségügyről.

A két teljesen más korosztály azonos követeléseket fogalmazott meg: ÉRDEkEGYEZTETÉS, NE DÖNTSENEK RÓLUK NÉLKÜLÜK, ÁTMENETI SZABÁLYOK HIÁNYA, HATÁSVIZSGÁLAT…. Soroljam még?

A  VDSZ működési területein is 40% fölött van a diplomások aránya, az iparnak is kellenek a felsőfokú végzettségűek, és aki ma nem mehet egyetemre, az öt év múlva nem fog mondjuk a magyar gyógyszeriparban dolgozni, fejleszteni, GDP-t és innovációt biztosítani.


diakok4.jpg

Munkások! Dolgozók! Munkanélküliek!

Vegyünk példát a diákok akcióiról. Ők felvállalták, a küzdelmet. Közösen, összefogva. Megmutatták, hogy lehet egyszerre több helyen is demonstrálni, termet foglalni, akciózni.

Lehet, akár mínusz öt fokban is az utcára menni, ha az érdekeinkről van szó. Lehet  józanul, fegyelmezetten tűntetni  összefogni egymással , különböző szervezetekkel a közös érdekek  érvényesítéséért.

IGEN! Együtt, egymásért! Úgy, hogy a szolidaritás alap értéknek tekintette mindenki.

Címkék: konzultáció tűntetés szakszervezet diákok

Sínen vagyunk?

2012.11.27. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

A dolgozók húsával nem lehet a rendszer réseit betömni!

A vegyipar tipikusan az a terület, ahol a munkavédelem szó szerint élet-halál kérdése. Szomorúan sokat kell szakszervezeti vezetőként már bekövetkezett tragédiák helyszínén megjelennem, a szakembereinkkel közösen az asztalt vernem azért, hogy soha ilyen hiba többet ne történhessen. Még többet dolgozunk azonban azért, hogy a bajokat megelőzzük! Szólunk egyszer, szólunk kétszer, szólunk sokszor, de nem lehet elégszer. A Hankookban egy 23 éves fiatal srác vesztette az életét, a TVK-nál kettős halál történt a közelmúltban. Azóta is azt próbáljuk kideríteni (az egyik helyen mereven elzárkózó, a másiknál korrekt vezetéssel), hogy hogyan lehetett volna megelőzni a tragédiát.

vasut.jpgEgy biztos: amit most Gulyás Attila, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke mond, az nem tréfadolog.  Az utóbbi hetekben már hosszanti irányban is elrepedtek a sínek a 3-as metró vonalán. A dolgozók és az utasok még nincsenek veszélyben, de a szakszervezeti vezető szerint is lépni kell az üzembiztonság érdekében. Magam nemrég folytattam megbeszélést Tarlós Istvánnal, és a Fővárosi Gázműveknél működő szakszervezet vezetőjével szintén a vállalat üzembiztonsága érdekében. Tudom azt, hogy a műszaki végzettségű főpolgármester ugyanúgy tisztában van a mit jelent egy közszolgáltatónál a működési biztonság. Erről győződtem meg a mi ügyünkben is, ahol a fővárosi energiaszolgáltatásról tárgyaltunk – de erről majd máskor írok. Most azt a fontos, hogy miközben a hozzáértők látják és értik a bajt, addig a döntéshozó testületek (a fővárosi tömegközlekedés esetében a BKK, illetve a közgyűlési Fidesz-frakció) más úton haladnának.

Ők a dolgozók testét rakják a hiányzó alkatrész helyére, ők a munkavállaló húsával tömnék be a rendszer réseit. Egyre rosszabb a helyzet, egyre jobban kizsigerelik az élőerőt, egyre rosszabb eszközöket adva a kezébe, egyre tovább dolgoztatva őket – egyre kevesebb pénzért.

Apropó, tudják, mit szoktak mondani a Hankookban, ha valaki a törvényekre, Magyarország hatályos jogszabályaira hivatkozik (már azokra, amiket még az új, borzalmas Munka törvénykönyve sem nyírt ki)? Azt mondják, hogy hallgass, a gyár kapuján belül Dél-Korea van!

Gulyás Attila kollégám jajkiáltása alapján budapesti közlekedés is ebbe az irányba tart. Sőt, halljuk meg a fuvarozók hangját is, akiket a nyugdíjjogosultságuktól foszt meg a kormány, mintha olyan életszerű elvárás lenne, hogy 62 éves emberek még kamionsofőrként járják a világot. Meg lehet persze próbálni, csak egy jó részüket a mentőhelikopter hozza majd haza, szerpentinről lezuhant kamionroncsban, autópálya összetört korlátjáról levágva. És a pedagógusok, akik a közös jövőnkért felelnek, őket is csak kihasználják! Akit nem bocsátanak a sok iskolabezárás, az összevonások során, az állami annektálás után, az jóval többet fog dolgozni – miközben az életpályamodellel csak hitegették őket.

Sínen vagyunk, de nem a vonaton ülünk, hanem előtte fekszünk, keresztben. Ez a huszonnegyedik óra, a szakszervezetek utolsó esélye arra, hogy megvédjék a munkavállalókat. A BKV-s szakszervezetek, a fuvarozók szakszervezete, a pedagógus-szakszervezetek, vagy épp mi, ipari szakszervezetek, mind ugyanazért dolgozunk – azokért, akik ma Magyarországon a valódi és fontos munkát végzik.

Csak a dolgozókkal, csak a dolgozókért!

Címkék: VDSZ Szakszervezet

Egy Ligában Orbán Viktorral

2012.10.13. 07:25 Székely Tamás (VDSZ)

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium újabb törlesztő részletről adott hírt a szakszervezeti júdáspénzek kapcsán. Szégyen!

 

A fejlesztési tárca legújabb közleményét olvasom épp. Pár fontos részletet hadd osszak meg a kedves olvasóval:„A vasutasok számára Orbán Viktor miniszterelnök és Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete elnöke által tavaly novemberben aláírt megállapodás alapján fizetnek ki három év alatt összesen 5 milliárd forintot. Az érintett munkavállalók az első egymilliárd forintot már decemberben megkapták. A Kormány az idei évre eső kétmilliárd forint fedezetét költségvetési átcsoportosítással biztosítja. A fennmaradó kétmilliárd forint a 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban szerepel.  (…) A pénzügyi ösztönzéssel a Kormány a vasutasok példás helytállását és a vasúti ágazat kiemelt fontosságát ismeri el.”

 

Most abba bele se mennék, hogy amíg hónapok óta tízezernyi munkahely megtartásáért küzdünk a „végeken” (MAL-ért, MAL-petíció, az iparért, a biztonságért, ), addig a fejlesztésinek nevezett minisztérium csak szétteszi a kezét, hogy majd a bíróság, meg a kedvező széljárás valahogy megtartja a helyén a dolgozókat, ők sajnos ebbe nem tudnak belefolyni. Lassan kezdem érteni, hogy miért: a miniszterelnöki „bölényvásáron” beszerzett Gaskó Istvánért sokat kell fizetni, valamint a LIGA-VDSZSZ kommunikációját is már a kormány intézi.

Meg is kérdem vasutas barátaimat, hogy az elnökükkel vajon már gov.hu-s e-mail címen kell-e levelezni… illetve dehogy kérdem. A LIGA és a VDSZSZ tagsága ugyanis nem egyenlő Gaskó Istvánnal. Az az árulás, ami épp a szemünk előtt folyik, nem az ő felelősségük. A tragikomédiába fulladó gördülő sztrájk se az ő szégyenük volt annak idején – a végén már csak a restit, két pályaudvari vécét és három kézihajtányt „sztrájkoltató” Gaskót pont azért hagyták magára, mert nekik sem tetszett, amit a szakszervezetük nevében művel. 

Gasko_Orban1.jpg A kormány részéről hatalomtechnikai szempontból persze teljesen érthető ez a stratégia. Vettek maguknak egy „udvari” szakszervezetist, és úgy tesznek, mintha Gaskó István képviselné a teljes magyar munkavállalói érdekvédelmet. A kisemmizett pedagógusok levegőben lógó sztrájkját mindenképpen el akarják szigetelni a becsületes vasutasok esetleges szolidaritásától; megosztani és gyengíteni igyekeznek a szakszervezeti szférát. Ehhez kiváló eszköznek tűnik a rövid pórázon tartott, cserébe folyamatosan pénzelt VDSZSZ-elnök. Az, aki úgy tud bazsalyogni Orbán Viktor mellett, hogy nem teszi fel a kérdést: hát a melósok, akik éjjel-nappal dolgoznak, miért kapnak kevesebb bért, miért veszítik el a munkahelyeiket? Miért teszik tönkre az alumíniumipart, a gyógyszeripart, miért löknek ezreket az utcára? Miért van most rendben a tandíj, ha négy éve még együtt küzdöttek ellene? Miért csinálnak nyomorgókat a pedagógusokból, akiknek Magyarország jövőjét kell tanítani és nevelni?

Az rendben van, ha a vasutasok életkörülményein javítani akarnak. Egyetlen dolgozótól sem sajnálom a plusz pénzt, megérdemlik! De Magyarországon ma milliók vannak bajban, értük is szólni kéne. A húsipar most húzza le a rolót, szó se hallik arról, hogy nem plusz pénzt, de legalább munkahelyet, az eddig bért kapják meg; mentsük meg a munkahelyüket, ha már ezt írták az óriásplakátokra, meg a miniszterelnöki levélbe! Utóbbit egyébként továbbra is gyűjtjük, hozzák be a VDSZ székházába; papírszemét, megy a MÉH-be.

És vajon mi lesz, ha a távolsági közúti közlekedést (volánosok) privatizálják? Ők is majd kerekeken gördülő sztrájkba fognak kezdeni, hogy fizetés-kiegészítést kapjanak? Hova vezethet ez, és mit tesz majd akkor Gaskó István?

Mikor a privatizáció zajlott a VDSZ működési területén (volt pár, nem is akármilyen ágazat – gáz-, gumi-, gyógyszeripar), akkor a szakszervezet a tárgyalásokon a hosszú távú megoldásokat kereste.  Felelősségteljesen. Nem alkalmi alamizsnát akartunk, hanem kemény bértárgyalásokat folytattunk, garanciális kollektív szerződésekért harcoltunk. Nem a kormány esetleges, odadobott koncaiért pitiztünk, hanem a becsületes munkáért járó volt a célunk, ahogy ma is ez.

 

Ez a szakszervezet dolga. Emberi, becsületes, tisztességes munkafeltételekért harcolni. Gaskó István ehhez sosem értett, nem is próbálta. Szépen begyűjti a júdáspénzt, melyből alamizsnát dobat régi „bölénytársával” a törpe kisebbségnek, miközben millióknak üzeni azt cinikus vigyorral: ti meg nem érdekeltek.

 

A munkahelyvédelmi program hazugság

2012.10.02. 09:20 Székely Tamás (VDSZ)

 

Beszéljünk világosan: a kormány miatt kerülnek tízezrek az utcára.

 

Elértünk a szakadék széléhez, nincs tovább. Évek óta tartó megszorítások sorozata, egyre rosszabb kormányzati döntések, melyek a munkavállalókat egyre elviselhetetlenebb helyzetbe hozzák, valamint a rosszindulat és a tudatlanság keveréke vezetett idáig. Most pedig a szakadék szélére sodort dolgozókon a Fidesz-kormány nagyot taszít. Hálátlan szerep a Kasszandráké, és nagyon jó lenne, ha nem lenne igaza a szakszervezetnek, de ma úgy látszik: katasztrófa közeleg.

Mit művel a kormány?

Utcára löki az embereket. Miközben a kormányzati apparátus osztódással szaporodik, milliárdokat költenek az agitprop osztály agyszüleményeire, ilyen kérdőív, amolyan miniszterelnöki levél, a munkavállalók helyzete tarthatatlanná válik. Mintha nem értené a Fidesz, hogy valakinek a nyomorult GDP-t is meg kell termelnie! Mintha nem fognák fel, hogy a naplopó kádereket valakiknek „cipelnie kell”! Mintha nem értenék, hogy nem lesz mit elosztaniuk, ellopniuk, a defektes költségvetésben ide-oda tologatniuk, ha megfojtják azokat, akik ezt megtermelnék.

 

majus_11.jpg

Mind nagy szemeket meresztettünk, amikor tavaly nyáron a parlament Mol-részvények vásárlása mellett döntött, és 500 milliárdot költött erre a „kiváló” üzletre. Majdnem másfélszer annyit, mint amit most a munkahelyvédelmi akciótervre szán. Fogtuk a fejünket, hogy mire jó ez, hiszen mindenki, aki kicsit is ért hozzá, tudhatta: ettől nem lesz alacsonyabb a rezsiszámla, nem lesz olcsóbb az energia. Hogy azóta ez a pakett bő százmilliárdnyit vesztett az értékéből, szintén megjósolható volt. Ha volt bármi reményünk, az arról szólt, hogy a húsz százalékot meghaladó állami részesedés legalább a magyar Mol-munkahelyek megvédésére elegendő erőt adhat. Ahogy Orbán Viktor akkor fogalmazott: "fontos lépést tettünk az erős Magyarország felé vezető úton”.

Ha ezen az úton lépdeltünk, akkor bizony hátrafelé. Sőt, most el is taknyolt a kormány, és estében minimum 700, de talán 1000 munkavállalót is „elejtett”. Ennyi dolgozót fog elbocsátani a cég. Micsoda abszurd helyzet! Akkor, amikor épp a munkahelyek védelmét reklámozza a kormány, és ott, ahol azért költöttünk el 500 milliárdot, hogy erősebb képviseletet kapjon a magyar érdek.

Kérdem Önt, miniszterelnök úr, ha ezernyi ember munkája nem magyar érdek, akkor mi az? Saját embereit dobja az utcára – és semmit nem tud adni nekik, mert a korengedményes nyugdíjat is eltörölte.

Pár napja kaptam kézhez Németh Lászlóné fejlesztési miniszter hozzám írott levelét, melyben a Mal Zrt. kimódolt, állami tönkretételét, sokezernyi munkahely, tízezer család kisemmizését magyarázza. Sőt, nem is magyarázza, csak hárít, hogy a kormánynak semmi hatása nincs a folyamatokra. Kérdem én, akkor miért hívják az akcióprogramjukat „munkahelyvédelminek”, és miért hívják a miniszter asszony tárcáját „fejlesztésinek”?! Itt mindenki pont az ellenkezőjét mondja az igazságnak? Hát hiába gyűlt össze ezernyi ember Ajkán, hiába vette át a petíciónkat a kormányszóvivő és az összes parlamenti frakció, hiába tárgyalta a kormány másnapi ülésén, hiába alakult munkacsoport az ügyben azonnal?

Előre szólok: ne gondolják, hogy ezzel az ügynek vége van. Aki tízezreket semmiz ki passzióból és kontárságból, az előbb-utóbb szembe kell nézzen a becsapott munkavállalókkal. Hihetik azt, hogy Gaskó Istvánnal megvásárolták „a” magyar szakszervezeti mozgalmat, de keserű lesz a csalódásuk. Hihetik azt, hogy a 2010 előtti, bohózatba fulladó gördülő sztrájkokra kell csak felkészülniük, de itt most a tűzzel játszanak.

Főleg, ha azt hiszik, hogy elszigetelt, speciális esetekről beszélek. Most, amikor a közmunkásokat már bérmunkásként hirdetik? Amikor forgalomképes baromként rendelkeznének emberekről, akik tegnap még elismert szakemberek, kiváló dolgozók, fehér köpenyes, diplomás munkavállalók voltak? Most, amikor a rabszolgamunkát, vagy a megalázó, leszorított plafonnal kínált segélyt kínálják nekik? Az ország produktív részének, a munkavállalók milliós seregének üzentek hadat!

Akinek nincs mit veszítenie, akitől mindent elvesznek, az bármire képes. Tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt kormánypárti képviselők: kutya kemény másfél év következik, ha ezt folytatják!

 

Ti pedig Kollégák, Dolgozók, Munkavállalók! Szervezkedjetek! Csatlakozzatok a szakszervezetünkhöz! Erősítsük meg magunkat! Nagy szükség van erre. Csak így fogjuk tudni képviselni a Ti érdekeiteket.

Nem kormányzati szócsőként, ahogy ezt Gaskó István teszi! Nekünk a munkahelyek védelme, a jobb munkakörülmények biztosítása, a bérek emeléséért folytatott küzdelem a feladatunk. Javaslatainkat mindig megtesszük - tegyük meg együtt! Mert ez a másfél év tényleg kutya kemény lesz!

A kormány átveszi a szakszervezet petícióját!

2012.09.08. 07:42 Székely Tamás (VDSZ)

Ez még nem a Coca-Cola, de Bambinak elmegy. Nálunk az erő és az igazság.

aDSC00107.jpgSokan kérdezik tőlem manapság, vajon miért haltak el az ellenzéki rendezvények, hol a milliós tömeg a Millából, miért nem képesek a parlamenti pártok és a parlamenten kívüli mozgalmak erőt mutatni, és megindulni a kormány ellen, és mitől megy előre ugyanakkor a szakszervezet. Van egy friss példám arra, hogy mi működik és mi nem – egyúttal pedig meghívásom mindenki felé, aki szeretné megüzenni a véleményét országunk vezetőinek.

Nem megbántva mindazokat, akik politikai okkal-céllal kritizálják a Fideszt, azt kell mondjam: a pártpolitikából már úgy ÁLTALÁBAN is elege van az embereknek. Mi a VDSZ-nél soha nem foglalkoztunk pártokkal. Nem tudom és nem is érdekel, kire szavaznak azok a melósok, akik az érdekeik képviseletével bíztak meg. Nem ez a dolgom. A gumigyári munkások, a gyógyszergyári dolgozók, a bányászok és a MAL Zrt. alkalmazottai ugyanis anélkül dolgoznak egymás keze alá, úgy végeznek valódi értékteremtő munkát, hogy adott esetben fideszes a szocialistának, jobbikos az ökoszociális LMP-snek (bár utóbbi a vegyiparban viszonylag ritka madár) adja tovább a munkadarabot. Őket, együtt kell képviselnünk. Ahogy a kormány se nézte, hogy a műszakpótlékot kitől vonja el, ugyanúgy lett szegényebb a kormánypárti és az ellenzéki szavazó is.

Jövő kedden, szeptember 11-én 14:00 órakor adjuk át az ajkai és környékbeli dolgozók petícióját a kormány képviselőjének a Parlament északi sorompójánál.

Legutóbbi blogbejegyzésemben „csak” annyi figyelmet kértem a miniszterelnöktől, mint amennyit a Coca-Cola kap. (http://aszakszervezet.blog.hu/2012/09/05/csak_annyi_miniszterelnoki_figyelmet_mint_a_coca-cola) Nos, örömmel mondhatom, haladunk, a munkahelyek megvédésével kampányoló kormánypárt a tízezer ajkai és környékbeli család megélhetését jelentő munkahelyekkel végre foglalkozni látszik. Százas kötegben fogjuk átadni a petíciónkat (aki még nem írta alá, keddig megteheti az alábbi módon: http://www.peticiok.com/munkahelyvedelmi_peticio ), és ragaszkodni fogunk hozzá, hogy érdemben foglalkozzanak a fenyegető humán katasztrófa elhárításával.

Ragaszkodunk hozzá, hogy a másnapi kormányülésen ez a téma is napirendre kerüljön. Legfeljebb kicsit később döntenek a kötelező iskolai köpenyről, és más, kiemelten fontos dolgokról.

Okuk van a cselekvésre. Csütörtökön szinte spontán bő ezres nagyságrendű tömeg gyűlt össze Ajka főterén, hogy a város és környéke legfontosabb munkáltatóját, tízezer család megélhetését biztosító munkahelyeket védje. Jóval többen voltunk, mint a milliós lakosságú, politikailag aktív fővárosban szokásos rendezvényeken. Elértük azt, amit más, deklaráltan politikai akciók nem szoktak: egyszerre jelent meg a város polgármestere, illetve a térség fideszes országgyűlési képviselője, és mindketten támogatásukról biztosítottak. Utóbbi, Ékes József nem csupán aláírta a petíciónkat, de vállalta, hogy azzal személyesen keresi fel a miniszterelnököt.

Ez azonban nem egy párt belügye, és a fenyegető veszély elhárításában nem csak a településért és környékéért felelős fideszes képviselőnek van dolga, hanem a szakszervezetnek is. Ezért indulunk útnak Ajkáról szeptember 11-én a petíciókkal, és bírjuk a kormány ígéretét, hogy azokat át is veszik tőlünk. Sajnos Orbán Viktor pont ebben az időben az ő háziasított, kézhez szoktatott szakszervezeti barátjával, Gaskó Istvánnal találkozik – egy virtuális szervezet kormányhű vezetőjével, aki véletlenül „elfelejtett” tiltakozni az új Munka törvénykönyve súlyosan dolgozóellenes kitételei ellen. Nem csatlakozott hozzánk, mikor jeleztük, hogy ettől a dolgozóknak sokkal rosszabb lesz (félázsiai származékként fognak robotolni), de a gazdaság se fog tőle nőni. A legfrissebb adatok szerint bő tucatnyi helyet csúszott vissza Magyarország a versenyképességi listán. Ebben az ügyben tehát már bakot lőtt a kormány – úgy lenne helyes, ha a Mal Zrt. dolgozóival nem így járna el.

w_MG_5897_1.jpgEzért tiltakozunk, ezért mutatunk erőt. Egyelőre sajnos szinte egyedül: nem csak Gaskó hallgat, más szakszervezeteket sem sikerült eddig komolyabb tiltakozáson „kapnunk”. A politikusok is későn kapnak észbe, pedig nem kéne megvárni, amíg ezrével jelentkeznek munkanélküli segélyért a kormány hibájából azok, akik ma még dolgozó, adózó, értékteremtő tagjai a társadalomnak. Holott a mi javaslataink a legolcsóbbak a költségvetés számára: nem kerülnek közpénzbe. Ha meg akarják venni az erőművet, az komoly (köz)pénzbe kerül – és számunkra nem vigasz, hogy ezzel „tisztára mossák” Demján Sándor kintlévőségeit. A Mal dolgozóinak problémáját nem oldja meg. És külön fontos leszögezni: mi most a dolgozókról beszélünk, értünk küzdünk, az ő állásaikért, megélhetésükért harcolunk, nem a cég vezetését védjük. A petíciót is bárki aláírhatja, mert nem a gyártulajdonost, hanem az életét, egészségét az alumíniumiparnak adó munkást oltalmazza ezzel.

Nálunk van az igazság, és nálunk van az erő. Nem a pártoknál, és minket nem is érdekelnek a pártok. Azért tartanak velünk egy spontán szerdán is ezrek, és azért árválkodik csupán pár kókadt aktivista a politikai rendezvényeken, mert az emberek tudják és érzik, ki az, aki a hatalomért szervezkedik, és kik azok, akik a munkavállalói érdekképviseletért szállnak síkra.

Kedden átadjuk a petíciót, meghallgatjuk a kormány válaszát, és folytatjuk a küzdelmet. Minden olyan kormány ellen, most és a jövőben is, amelyik rosszat tesz a dolgozókkal. Ez a szakszervezet dolga, nem a pártpolitika.

Címkék: szakszervezet VDSZ Székely Tamás

Csak annyi miniszterelnöki figyelmet, mint a Coca-Cola!

2012.09.05. 07:30 Székely Tamás (VDSZ)

Tízezer család küldöttsége indul a fővárosba. Magyar munkahelyeket mentünk.

 Van Ajkán és környékén mintegy tízezer család, akik növekvő értetlenséggel nézik, miként haknizik a miniszterelnök az országban. Itt Coca-Colát kóstol, ott Mercedest méltat, amott a Nestlé állateledelét dicséri (utóbbit nem kóstolta). Csupa-csupa olyan vállalkozást, amelyek enyhén szólva nem magyar tulajdonosokkal, nem a magyar innováció termékeit állítják elő. Ami önmagában nem baj, mi is úgy gondoljuk, hogy minél több külföldi tőkét kell hozni Magyarországra, minél több munkahelyet kell teremteni.

mal303.jpgCsakhogy. Mindeközben a valóban magyar vállalkozások helyzete egyre nehezebb. Még a vegyiparban is, holott évszázados hagyománya, gyökere van ennek a tudománynak és iparágnak Magyarországon. Nobel-díjasaink, nagy múltú vállalkozásaink, és a jelen (még) meghatározó magyar cégei is jelentős részben a vegyiparhoz kötődnek, innovációjuk, termelésük itt hasznosul.

Ajka és környéke kiváló példa arra, miként lehetett eddig a legdurvább külső és belső válsággal is dacolni. Örülne az ország, ha mindenhol csak 5% lenne a munkanélküliség, mint itt. Örülne az ország, ha egyetlen vállalkozás megtermelné közös kiadásaink jelentős részét. Örülne az ország, ha még sok olyan, 100 %-ban magyar tulajdonú cég működne itthon, amely képes tízezer család megélhetését biztosítani.

A MAL Zrt. ilyen vállalkozás. Vagy csak volt? Ha nem történik változás, rövidesen múlt időben beszélhetünk csak róla. Rengeteg kérést, panaszt, segélykiáltás fogalmaztak már meg a dolgozók és a szakszervezet. Legutóbb Pad Ferenc az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet elnöke fordult levélben Orbán Viktorhoz – könnyen kitalálható, milyen választ kapott eddig. Sokmillió úgynevezett „konzultációs” kérdőívet, majd legújabban épp a munkahelyvédelemről szépelgő miniszterelnöki levelet postázott a kormány, de tízezer család megélhetéséről, munkahelyek ezreiről nem tud egy válasz, pláne egy helyes intézkedés megszületni.

Idáig vártunk. Idáig próbáltunk hinni abban, hogy a szavak, az értelmes párbeszéd ereje eltántorítja a kormányt attól, hogy humán katasztrófát okozzon a rossz döntéseivel. Az elmúlt napokban az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet elindított egy petíciót, mely az alábbi követeléseket tartalmazza:

Folyamatosan érkeznek a csalódott, dühös, megélhetésüket joggal féltő emberek, hogy aláírják. De nem csak a közvetlen érintetteket szeretnék bevonni. Ez a petíció tízezer család jajszava, de még többről szól, mint az ő életük: arról, hogy a kormány nem megvédi, hanem elveszejti a munkahelyeket. Meg akarjuk állítani ezt a folyamatot. Bárki, aki becsapottnak érzi magát, aki nem „védelmet”, hanem veszélyt, megszorítást, kizsákmányolást és igazságtalanságot kapott a nyakába a munkahelyén, írja alá a petíciónkat! Mondjon hangos nemet a milliárdos kommunikációs kampányokkal eltakarni próbált munkahely-megszüntetésekre!

2012. szeptember 6-án 15.30-kor Ajkán a Polgármesteri Hivatal melletti Agórán demonstrációt tartunk.

Az aláírt petícióval fel fogjuk keresni szeptember 11-én a miniszterelnököt. És immár nem halkan, nem udvariasan, nem a tárgyalótermek csendjéhez igazodva érkezünk. Tízezer családot képviselő szakszervezeti küldöttség indul Budapestre, a cél a Kossuth tér, a Parlament, ahol az elfogadhatatlan döntéseket háborítatlanul szavazzák meg a világról, munkáról, emberségről mit sem tudó politikusok. Együtt, hangosan mondunk nemet, mielőtt túl késő lenne.

22 éve Orbán Viktor azt mondta: olyan országban szeretne élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi. Hát lássuk, Orbán Viktor törvénye megvéd-e a tízezer családot – vagy továbbra is csak a kólát szereti.

  • A petíciót  aláírhatja az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet tisztségviselőinél,
    Ajka Gyártelep HRSZ 598/15, illetve:
  • A VDSZ székházában is: 1068, Budapest, Benczúr u. 45.
  • PETÍCIÓ ALÁÍRÁSA ITT
  • A küldöttséghez csatlakozni kívánók a részletekről időben tájékozódhatnak a VDSZ honlapján, illetve Facebook-oldalán

 

Munkahelyvédelmi Petíció

 

A MAL Zrt. ma még több mint ezer főt foglalkoztat. A beszállítói körrel együtt mintegy 5-6 ezer ember munkahelye forog kockán,  kizárólag  a vállalatra lesújtó  kifizethetetlen és tényszerűen nem igazolt  bírság által bizonytalanná tett  finanszírozás miatt. Felszólítjuk Magyarország Kormányát, ígéretének megfelelően védje meg ezeket a munkahelyeket  is !

Az alábbi azonnali intézkedések megtételét követeljük:

 

  1. A kormány vizsgálja ki, hogy miként lehetett tényállás nélkül 135 milliárdos környezetszennyezési bírságot kiszabni, amely csak egy célt érhet el, a 100%-ban magyar tulajdonú vállalkozás tönkretételét, a magyar munkavállalók kisemmizését. Nem lehet csak a bíróságok felelőssége az igazság keresése!

  2. Részesüljön a MAL Zrt. a működéshez szükséges magyar szén-dioxid-kvótából! Ha valóban a termelés, az ipar fellendítése és a magyar munkahelyek megőrzése a cél, akkor a kormány a kvótát ne csak eladásra, hanem az ipar szolgálatában is hasznosítsa!

  3. Tegyék végre általánossá a zsinórfogyasztói kedvezményt, mert hozzájárulunk az energia rendszer stabilizálásához. A magyarországi nagyfogyasztók ne kapják drágábban az energiát, mint a nyugati konkurensek!

  4. Ígéretükhöz híven nyújtsanak támogatást a helyi bányaberuházáshoz, ezzel munkahelyeket teremtve, illetve a meglévő munkahelyeket, a helyi termelést stabilizálva!

  5. Annak ellenére, hogy a helyi képviselők és politikusok értik és támogatnak minket, az indokolatlan és munkahelyeket veszélyeztető politikusok, mint pl. a környezetvédelmi szakpolitikus nyilatkozatai, beszólásai helyett a kormány és a közigazgatás szervei mostantól a működéshez szükséges alapvető feltételek biztosítását tekintsék legfontosabb feladatuknak!

Alulírottak elvárjuk Orbán Viktortól és kormányától, hogy haladéktalanul intézkedjenek a térséget fenyegető humán katasztrófa elhárításáról; tartsák be a munkahelyek megvédéséről szóló ígéretüket!

Ajka, 2012. szeptember 6.