A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

Sínen vagyunk?

2012.11.27. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

A dolgozók húsával nem lehet a rendszer réseit betömni!

A vegyipar tipikusan az a terület, ahol a munkavédelem szó szerint élet-halál kérdése. Szomorúan sokat kell szakszervezeti vezetőként már bekövetkezett tragédiák helyszínén megjelennem, a szakembereinkkel közösen az asztalt vernem azért, hogy soha ilyen hiba többet ne történhessen. Még többet dolgozunk azonban azért, hogy a bajokat megelőzzük! Szólunk egyszer, szólunk kétszer, szólunk sokszor, de nem lehet elégszer. A Hankookban egy 23 éves fiatal srác vesztette az életét, a TVK-nál kettős halál történt a közelmúltban. Azóta is azt próbáljuk kideríteni (az egyik helyen mereven elzárkózó, a másiknál korrekt vezetéssel), hogy hogyan lehetett volna megelőzni a tragédiát.

vasut.jpgEgy biztos: amit most Gulyás Attila, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke mond, az nem tréfadolog.  Az utóbbi hetekben már hosszanti irányban is elrepedtek a sínek a 3-as metró vonalán. A dolgozók és az utasok még nincsenek veszélyben, de a szakszervezeti vezető szerint is lépni kell az üzembiztonság érdekében. Magam nemrég folytattam megbeszélést Tarlós Istvánnal, és a Fővárosi Gázműveknél működő szakszervezet vezetőjével szintén a vállalat üzembiztonsága érdekében. Tudom azt, hogy a műszaki végzettségű főpolgármester ugyanúgy tisztában van a mit jelent egy közszolgáltatónál a működési biztonság. Erről győződtem meg a mi ügyünkben is, ahol a fővárosi energiaszolgáltatásról tárgyaltunk – de erről majd máskor írok. Most azt a fontos, hogy miközben a hozzáértők látják és értik a bajt, addig a döntéshozó testületek (a fővárosi tömegközlekedés esetében a BKK, illetve a közgyűlési Fidesz-frakció) más úton haladnának.

Ők a dolgozók testét rakják a hiányzó alkatrész helyére, ők a munkavállaló húsával tömnék be a rendszer réseit. Egyre rosszabb a helyzet, egyre jobban kizsigerelik az élőerőt, egyre rosszabb eszközöket adva a kezébe, egyre tovább dolgoztatva őket – egyre kevesebb pénzért.

Apropó, tudják, mit szoktak mondani a Hankookban, ha valaki a törvényekre, Magyarország hatályos jogszabályaira hivatkozik (már azokra, amiket még az új, borzalmas Munka törvénykönyve sem nyírt ki)? Azt mondják, hogy hallgass, a gyár kapuján belül Dél-Korea van!

Gulyás Attila kollégám jajkiáltása alapján budapesti közlekedés is ebbe az irányba tart. Sőt, halljuk meg a fuvarozók hangját is, akiket a nyugdíjjogosultságuktól foszt meg a kormány, mintha olyan életszerű elvárás lenne, hogy 62 éves emberek még kamionsofőrként járják a világot. Meg lehet persze próbálni, csak egy jó részüket a mentőhelikopter hozza majd haza, szerpentinről lezuhant kamionroncsban, autópálya összetört korlátjáról levágva. És a pedagógusok, akik a közös jövőnkért felelnek, őket is csak kihasználják! Akit nem bocsátanak a sok iskolabezárás, az összevonások során, az állami annektálás után, az jóval többet fog dolgozni – miközben az életpályamodellel csak hitegették őket.

Sínen vagyunk, de nem a vonaton ülünk, hanem előtte fekszünk, keresztben. Ez a huszonnegyedik óra, a szakszervezetek utolsó esélye arra, hogy megvédjék a munkavállalókat. A BKV-s szakszervezetek, a fuvarozók szakszervezete, a pedagógus-szakszervezetek, vagy épp mi, ipari szakszervezetek, mind ugyanazért dolgozunk – azokért, akik ma Magyarországon a valódi és fontos munkát végzik.

Csak a dolgozókkal, csak a dolgozókért!

komment

Címkék: VDSZ Szakszervezet

Egy Ligában Orbán Viktorral

2012.10.13. 07:25 Székely Tamás (VDSZ)

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium újabb törlesztő részletről adott hírt a szakszervezeti júdáspénzek kapcsán. Szégyen!

 

A fejlesztési tárca legújabb közleményét olvasom épp. Pár fontos részletet hadd osszak meg a kedves olvasóval:„A vasutasok számára Orbán Viktor miniszterelnök és Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete elnöke által tavaly novemberben aláírt megállapodás alapján fizetnek ki három év alatt összesen 5 milliárd forintot. Az érintett munkavállalók az első egymilliárd forintot már decemberben megkapták. A Kormány az idei évre eső kétmilliárd forint fedezetét költségvetési átcsoportosítással biztosítja. A fennmaradó kétmilliárd forint a 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban szerepel.  (…) A pénzügyi ösztönzéssel a Kormány a vasutasok példás helytállását és a vasúti ágazat kiemelt fontosságát ismeri el.”

 

Most abba bele se mennék, hogy amíg hónapok óta tízezernyi munkahely megtartásáért küzdünk a „végeken” (MAL-ért, MAL-petíció, az iparért, a biztonságért, ), addig a fejlesztésinek nevezett minisztérium csak szétteszi a kezét, hogy majd a bíróság, meg a kedvező széljárás valahogy megtartja a helyén a dolgozókat, ők sajnos ebbe nem tudnak belefolyni. Lassan kezdem érteni, hogy miért: a miniszterelnöki „bölényvásáron” beszerzett Gaskó Istvánért sokat kell fizetni, valamint a LIGA-VDSZSZ kommunikációját is már a kormány intézi.

Meg is kérdem vasutas barátaimat, hogy az elnökükkel vajon már gov.hu-s e-mail címen kell-e levelezni… illetve dehogy kérdem. A LIGA és a VDSZSZ tagsága ugyanis nem egyenlő Gaskó Istvánnal. Az az árulás, ami épp a szemünk előtt folyik, nem az ő felelősségük. A tragikomédiába fulladó gördülő sztrájk se az ő szégyenük volt annak idején – a végén már csak a restit, két pályaudvari vécét és három kézihajtányt „sztrájkoltató” Gaskót pont azért hagyták magára, mert nekik sem tetszett, amit a szakszervezetük nevében művel. 

Gasko_Orban1.jpg A kormány részéről hatalomtechnikai szempontból persze teljesen érthető ez a stratégia. Vettek maguknak egy „udvari” szakszervezetist, és úgy tesznek, mintha Gaskó István képviselné a teljes magyar munkavállalói érdekvédelmet. A kisemmizett pedagógusok levegőben lógó sztrájkját mindenképpen el akarják szigetelni a becsületes vasutasok esetleges szolidaritásától; megosztani és gyengíteni igyekeznek a szakszervezeti szférát. Ehhez kiváló eszköznek tűnik a rövid pórázon tartott, cserébe folyamatosan pénzelt VDSZSZ-elnök. Az, aki úgy tud bazsalyogni Orbán Viktor mellett, hogy nem teszi fel a kérdést: hát a melósok, akik éjjel-nappal dolgoznak, miért kapnak kevesebb bért, miért veszítik el a munkahelyeiket? Miért teszik tönkre az alumíniumipart, a gyógyszeripart, miért löknek ezreket az utcára? Miért van most rendben a tandíj, ha négy éve még együtt küzdöttek ellene? Miért csinálnak nyomorgókat a pedagógusokból, akiknek Magyarország jövőjét kell tanítani és nevelni?

Az rendben van, ha a vasutasok életkörülményein javítani akarnak. Egyetlen dolgozótól sem sajnálom a plusz pénzt, megérdemlik! De Magyarországon ma milliók vannak bajban, értük is szólni kéne. A húsipar most húzza le a rolót, szó se hallik arról, hogy nem plusz pénzt, de legalább munkahelyet, az eddig bért kapják meg; mentsük meg a munkahelyüket, ha már ezt írták az óriásplakátokra, meg a miniszterelnöki levélbe! Utóbbit egyébként továbbra is gyűjtjük, hozzák be a VDSZ székházába; papírszemét, megy a MÉH-be.

És vajon mi lesz, ha a távolsági közúti közlekedést (volánosok) privatizálják? Ők is majd kerekeken gördülő sztrájkba fognak kezdeni, hogy fizetés-kiegészítést kapjanak? Hova vezethet ez, és mit tesz majd akkor Gaskó István?

Mikor a privatizáció zajlott a VDSZ működési területén (volt pár, nem is akármilyen ágazat – gáz-, gumi-, gyógyszeripar), akkor a szakszervezet a tárgyalásokon a hosszú távú megoldásokat kereste.  Felelősségteljesen. Nem alkalmi alamizsnát akartunk, hanem kemény bértárgyalásokat folytattunk, garanciális kollektív szerződésekért harcoltunk. Nem a kormány esetleges, odadobott koncaiért pitiztünk, hanem a becsületes munkáért járó volt a célunk, ahogy ma is ez.

 

Ez a szakszervezet dolga. Emberi, becsületes, tisztességes munkafeltételekért harcolni. Gaskó István ehhez sosem értett, nem is próbálta. Szépen begyűjti a júdáspénzt, melyből alamizsnát dobat régi „bölénytársával” a törpe kisebbségnek, miközben millióknak üzeni azt cinikus vigyorral: ti meg nem érdekeltek.

 

komment

A munkahelyvédelmi program hazugság

2012.10.02. 09:20 Székely Tamás (VDSZ)

 

Beszéljünk világosan: a kormány miatt kerülnek tízezrek az utcára.

 

Elértünk a szakadék széléhez, nincs tovább. Évek óta tartó megszorítások sorozata, egyre rosszabb kormányzati döntések, melyek a munkavállalókat egyre elviselhetetlenebb helyzetbe hozzák, valamint a rosszindulat és a tudatlanság keveréke vezetett idáig. Most pedig a szakadék szélére sodort dolgozókon a Fidesz-kormány nagyot taszít. Hálátlan szerep a Kasszandráké, és nagyon jó lenne, ha nem lenne igaza a szakszervezetnek, de ma úgy látszik: katasztrófa közeleg.

Mit művel a kormány?

Utcára löki az embereket. Miközben a kormányzati apparátus osztódással szaporodik, milliárdokat költenek az agitprop osztály agyszüleményeire, ilyen kérdőív, amolyan miniszterelnöki levél, a munkavállalók helyzete tarthatatlanná válik. Mintha nem értené a Fidesz, hogy valakinek a nyomorult GDP-t is meg kell termelnie! Mintha nem fognák fel, hogy a naplopó kádereket valakiknek „cipelnie kell”! Mintha nem értenék, hogy nem lesz mit elosztaniuk, ellopniuk, a defektes költségvetésben ide-oda tologatniuk, ha megfojtják azokat, akik ezt megtermelnék.

 

majus_11.jpg

Mind nagy szemeket meresztettünk, amikor tavaly nyáron a parlament Mol-részvények vásárlása mellett döntött, és 500 milliárdot költött erre a „kiváló” üzletre. Majdnem másfélszer annyit, mint amit most a munkahelyvédelmi akciótervre szán. Fogtuk a fejünket, hogy mire jó ez, hiszen mindenki, aki kicsit is ért hozzá, tudhatta: ettől nem lesz alacsonyabb a rezsiszámla, nem lesz olcsóbb az energia. Hogy azóta ez a pakett bő százmilliárdnyit vesztett az értékéből, szintén megjósolható volt. Ha volt bármi reményünk, az arról szólt, hogy a húsz százalékot meghaladó állami részesedés legalább a magyar Mol-munkahelyek megvédésére elegendő erőt adhat. Ahogy Orbán Viktor akkor fogalmazott: "fontos lépést tettünk az erős Magyarország felé vezető úton”.

Ha ezen az úton lépdeltünk, akkor bizony hátrafelé. Sőt, most el is taknyolt a kormány, és estében minimum 700, de talán 1000 munkavállalót is „elejtett”. Ennyi dolgozót fog elbocsátani a cég. Micsoda abszurd helyzet! Akkor, amikor épp a munkahelyek védelmét reklámozza a kormány, és ott, ahol azért költöttünk el 500 milliárdot, hogy erősebb képviseletet kapjon a magyar érdek.

Kérdem Önt, miniszterelnök úr, ha ezernyi ember munkája nem magyar érdek, akkor mi az? Saját embereit dobja az utcára – és semmit nem tud adni nekik, mert a korengedményes nyugdíjat is eltörölte.

Pár napja kaptam kézhez Németh Lászlóné fejlesztési miniszter hozzám írott levelét, melyben a Mal Zrt. kimódolt, állami tönkretételét, sokezernyi munkahely, tízezer család kisemmizését magyarázza. Sőt, nem is magyarázza, csak hárít, hogy a kormánynak semmi hatása nincs a folyamatokra. Kérdem én, akkor miért hívják az akcióprogramjukat „munkahelyvédelminek”, és miért hívják a miniszter asszony tárcáját „fejlesztésinek”?! Itt mindenki pont az ellenkezőjét mondja az igazságnak? Hát hiába gyűlt össze ezernyi ember Ajkán, hiába vette át a petíciónkat a kormányszóvivő és az összes parlamenti frakció, hiába tárgyalta a kormány másnapi ülésén, hiába alakult munkacsoport az ügyben azonnal?

Előre szólok: ne gondolják, hogy ezzel az ügynek vége van. Aki tízezreket semmiz ki passzióból és kontárságból, az előbb-utóbb szembe kell nézzen a becsapott munkavállalókkal. Hihetik azt, hogy Gaskó Istvánnal megvásárolták „a” magyar szakszervezeti mozgalmat, de keserű lesz a csalódásuk. Hihetik azt, hogy a 2010 előtti, bohózatba fulladó gördülő sztrájkokra kell csak felkészülniük, de itt most a tűzzel játszanak.

Főleg, ha azt hiszik, hogy elszigetelt, speciális esetekről beszélek. Most, amikor a közmunkásokat már bérmunkásként hirdetik? Amikor forgalomképes baromként rendelkeznének emberekről, akik tegnap még elismert szakemberek, kiváló dolgozók, fehér köpenyes, diplomás munkavállalók voltak? Most, amikor a rabszolgamunkát, vagy a megalázó, leszorított plafonnal kínált segélyt kínálják nekik? Az ország produktív részének, a munkavállalók milliós seregének üzentek hadat!

Akinek nincs mit veszítenie, akitől mindent elvesznek, az bármire képes. Tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt kormánypárti képviselők: kutya kemény másfél év következik, ha ezt folytatják!

 

Ti pedig Kollégák, Dolgozók, Munkavállalók! Szervezkedjetek! Csatlakozzatok a szakszervezetünkhöz! Erősítsük meg magunkat! Nagy szükség van erre. Csak így fogjuk tudni képviselni a Ti érdekeiteket.

Nem kormányzati szócsőként, ahogy ezt Gaskó István teszi! Nekünk a munkahelyek védelme, a jobb munkakörülmények biztosítása, a bérek emeléséért folytatott küzdelem a feladatunk. Javaslatainkat mindig megtesszük - tegyük meg együtt! Mert ez a másfél év tényleg kutya kemény lesz!

komment

A kormány átveszi a szakszervezet petícióját!

2012.09.08. 07:42 Székely Tamás (VDSZ)

Ez még nem a Coca-Cola, de Bambinak elmegy. Nálunk az erő és az igazság.

aDSC00107.jpgSokan kérdezik tőlem manapság, vajon miért haltak el az ellenzéki rendezvények, hol a milliós tömeg a Millából, miért nem képesek a parlamenti pártok és a parlamenten kívüli mozgalmak erőt mutatni, és megindulni a kormány ellen, és mitől megy előre ugyanakkor a szakszervezet. Van egy friss példám arra, hogy mi működik és mi nem – egyúttal pedig meghívásom mindenki felé, aki szeretné megüzenni a véleményét országunk vezetőinek.

Nem megbántva mindazokat, akik politikai okkal-céllal kritizálják a Fideszt, azt kell mondjam: a pártpolitikából már úgy ÁLTALÁBAN is elege van az embereknek. Mi a VDSZ-nél soha nem foglalkoztunk pártokkal. Nem tudom és nem is érdekel, kire szavaznak azok a melósok, akik az érdekeik képviseletével bíztak meg. Nem ez a dolgom. A gumigyári munkások, a gyógyszergyári dolgozók, a bányászok és a MAL Zrt. alkalmazottai ugyanis anélkül dolgoznak egymás keze alá, úgy végeznek valódi értékteremtő munkát, hogy adott esetben fideszes a szocialistának, jobbikos az ökoszociális LMP-snek (bár utóbbi a vegyiparban viszonylag ritka madár) adja tovább a munkadarabot. Őket, együtt kell képviselnünk. Ahogy a kormány se nézte, hogy a műszakpótlékot kitől vonja el, ugyanúgy lett szegényebb a kormánypárti és az ellenzéki szavazó is.

Jövő kedden, szeptember 11-én 14:00 órakor adjuk át az ajkai és környékbeli dolgozók petícióját a kormány képviselőjének a Parlament északi sorompójánál.

Legutóbbi blogbejegyzésemben „csak” annyi figyelmet kértem a miniszterelnöktől, mint amennyit a Coca-Cola kap. (http://aszakszervezet.blog.hu/2012/09/05/csak_annyi_miniszterelnoki_figyelmet_mint_a_coca-cola) Nos, örömmel mondhatom, haladunk, a munkahelyek megvédésével kampányoló kormánypárt a tízezer ajkai és környékbeli család megélhetését jelentő munkahelyekkel végre foglalkozni látszik. Százas kötegben fogjuk átadni a petíciónkat (aki még nem írta alá, keddig megteheti az alábbi módon: http://www.peticiok.com/munkahelyvedelmi_peticio ), és ragaszkodni fogunk hozzá, hogy érdemben foglalkozzanak a fenyegető humán katasztrófa elhárításával.

Ragaszkodunk hozzá, hogy a másnapi kormányülésen ez a téma is napirendre kerüljön. Legfeljebb kicsit később döntenek a kötelező iskolai köpenyről, és más, kiemelten fontos dolgokról.

Okuk van a cselekvésre. Csütörtökön szinte spontán bő ezres nagyságrendű tömeg gyűlt össze Ajka főterén, hogy a város és környéke legfontosabb munkáltatóját, tízezer család megélhetését biztosító munkahelyeket védje. Jóval többen voltunk, mint a milliós lakosságú, politikailag aktív fővárosban szokásos rendezvényeken. Elértük azt, amit más, deklaráltan politikai akciók nem szoktak: egyszerre jelent meg a város polgármestere, illetve a térség fideszes országgyűlési képviselője, és mindketten támogatásukról biztosítottak. Utóbbi, Ékes József nem csupán aláírta a petíciónkat, de vállalta, hogy azzal személyesen keresi fel a miniszterelnököt.

Ez azonban nem egy párt belügye, és a fenyegető veszély elhárításában nem csak a településért és környékéért felelős fideszes képviselőnek van dolga, hanem a szakszervezetnek is. Ezért indulunk útnak Ajkáról szeptember 11-én a petíciókkal, és bírjuk a kormány ígéretét, hogy azokat át is veszik tőlünk. Sajnos Orbán Viktor pont ebben az időben az ő háziasított, kézhez szoktatott szakszervezeti barátjával, Gaskó Istvánnal találkozik – egy virtuális szervezet kormányhű vezetőjével, aki véletlenül „elfelejtett” tiltakozni az új Munka törvénykönyve súlyosan dolgozóellenes kitételei ellen. Nem csatlakozott hozzánk, mikor jeleztük, hogy ettől a dolgozóknak sokkal rosszabb lesz (félázsiai származékként fognak robotolni), de a gazdaság se fog tőle nőni. A legfrissebb adatok szerint bő tucatnyi helyet csúszott vissza Magyarország a versenyképességi listán. Ebben az ügyben tehát már bakot lőtt a kormány – úgy lenne helyes, ha a Mal Zrt. dolgozóival nem így járna el.

w_MG_5897_1.jpgEzért tiltakozunk, ezért mutatunk erőt. Egyelőre sajnos szinte egyedül: nem csak Gaskó hallgat, más szakszervezeteket sem sikerült eddig komolyabb tiltakozáson „kapnunk”. A politikusok is későn kapnak észbe, pedig nem kéne megvárni, amíg ezrével jelentkeznek munkanélküli segélyért a kormány hibájából azok, akik ma még dolgozó, adózó, értékteremtő tagjai a társadalomnak. Holott a mi javaslataink a legolcsóbbak a költségvetés számára: nem kerülnek közpénzbe. Ha meg akarják venni az erőművet, az komoly (köz)pénzbe kerül – és számunkra nem vigasz, hogy ezzel „tisztára mossák” Demján Sándor kintlévőségeit. A Mal dolgozóinak problémáját nem oldja meg. És külön fontos leszögezni: mi most a dolgozókról beszélünk, értünk küzdünk, az ő állásaikért, megélhetésükért harcolunk, nem a cég vezetését védjük. A petíciót is bárki aláírhatja, mert nem a gyártulajdonost, hanem az életét, egészségét az alumíniumiparnak adó munkást oltalmazza ezzel.

Nálunk van az igazság, és nálunk van az erő. Nem a pártoknál, és minket nem is érdekelnek a pártok. Azért tartanak velünk egy spontán szerdán is ezrek, és azért árválkodik csupán pár kókadt aktivista a politikai rendezvényeken, mert az emberek tudják és érzik, ki az, aki a hatalomért szervezkedik, és kik azok, akik a munkavállalói érdekképviseletért szállnak síkra.

Kedden átadjuk a petíciót, meghallgatjuk a kormány válaszát, és folytatjuk a küzdelmet. Minden olyan kormány ellen, most és a jövőben is, amelyik rosszat tesz a dolgozókkal. Ez a szakszervezet dolga, nem a pártpolitika.

komment

Címkék: szakszervezet VDSZ Székely Tamás

Csak annyi miniszterelnöki figyelmet, mint a Coca-Cola!

2012.09.05. 07:30 Székely Tamás (VDSZ)

Tízezer család küldöttsége indul a fővárosba. Magyar munkahelyeket mentünk.

 Van Ajkán és környékén mintegy tízezer család, akik növekvő értetlenséggel nézik, miként haknizik a miniszterelnök az országban. Itt Coca-Colát kóstol, ott Mercedest méltat, amott a Nestlé állateledelét dicséri (utóbbit nem kóstolta). Csupa-csupa olyan vállalkozást, amelyek enyhén szólva nem magyar tulajdonosokkal, nem a magyar innováció termékeit állítják elő. Ami önmagában nem baj, mi is úgy gondoljuk, hogy minél több külföldi tőkét kell hozni Magyarországra, minél több munkahelyet kell teremteni.

mal303.jpgCsakhogy. Mindeközben a valóban magyar vállalkozások helyzete egyre nehezebb. Még a vegyiparban is, holott évszázados hagyománya, gyökere van ennek a tudománynak és iparágnak Magyarországon. Nobel-díjasaink, nagy múltú vállalkozásaink, és a jelen (még) meghatározó magyar cégei is jelentős részben a vegyiparhoz kötődnek, innovációjuk, termelésük itt hasznosul.

Ajka és környéke kiváló példa arra, miként lehetett eddig a legdurvább külső és belső válsággal is dacolni. Örülne az ország, ha mindenhol csak 5% lenne a munkanélküliség, mint itt. Örülne az ország, ha egyetlen vállalkozás megtermelné közös kiadásaink jelentős részét. Örülne az ország, ha még sok olyan, 100 %-ban magyar tulajdonú cég működne itthon, amely képes tízezer család megélhetését biztosítani.

A MAL Zrt. ilyen vállalkozás. Vagy csak volt? Ha nem történik változás, rövidesen múlt időben beszélhetünk csak róla. Rengeteg kérést, panaszt, segélykiáltás fogalmaztak már meg a dolgozók és a szakszervezet. Legutóbb Pad Ferenc az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet elnöke fordult levélben Orbán Viktorhoz – könnyen kitalálható, milyen választ kapott eddig. Sokmillió úgynevezett „konzultációs” kérdőívet, majd legújabban épp a munkahelyvédelemről szépelgő miniszterelnöki levelet postázott a kormány, de tízezer család megélhetéséről, munkahelyek ezreiről nem tud egy válasz, pláne egy helyes intézkedés megszületni.

Idáig vártunk. Idáig próbáltunk hinni abban, hogy a szavak, az értelmes párbeszéd ereje eltántorítja a kormányt attól, hogy humán katasztrófát okozzon a rossz döntéseivel. Az elmúlt napokban az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet elindított egy petíciót, mely az alábbi követeléseket tartalmazza:

Folyamatosan érkeznek a csalódott, dühös, megélhetésüket joggal féltő emberek, hogy aláírják. De nem csak a közvetlen érintetteket szeretnék bevonni. Ez a petíció tízezer család jajszava, de még többről szól, mint az ő életük: arról, hogy a kormány nem megvédi, hanem elveszejti a munkahelyeket. Meg akarjuk állítani ezt a folyamatot. Bárki, aki becsapottnak érzi magát, aki nem „védelmet”, hanem veszélyt, megszorítást, kizsákmányolást és igazságtalanságot kapott a nyakába a munkahelyén, írja alá a petíciónkat! Mondjon hangos nemet a milliárdos kommunikációs kampányokkal eltakarni próbált munkahely-megszüntetésekre!

2012. szeptember 6-án 15.30-kor Ajkán a Polgármesteri Hivatal melletti Agórán demonstrációt tartunk.

Az aláírt petícióval fel fogjuk keresni szeptember 11-én a miniszterelnököt. És immár nem halkan, nem udvariasan, nem a tárgyalótermek csendjéhez igazodva érkezünk. Tízezer családot képviselő szakszervezeti küldöttség indul Budapestre, a cél a Kossuth tér, a Parlament, ahol az elfogadhatatlan döntéseket háborítatlanul szavazzák meg a világról, munkáról, emberségről mit sem tudó politikusok. Együtt, hangosan mondunk nemet, mielőtt túl késő lenne.

22 éve Orbán Viktor azt mondta: olyan országban szeretne élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi. Hát lássuk, Orbán Viktor törvénye megvéd-e a tízezer családot – vagy továbbra is csak a kólát szereti.

  • A petíciót  aláírhatja az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet tisztségviselőinél,
    Ajka Gyártelep HRSZ 598/15, illetve:
  • A VDSZ székházában is: 1068, Budapest, Benczúr u. 45.
  • PETÍCIÓ ALÁÍRÁSA ITT
  • A küldöttséghez csatlakozni kívánók a részletekről időben tájékozódhatnak a VDSZ honlapján, illetve Facebook-oldalán

 

Munkahelyvédelmi Petíció

 

A MAL Zrt. ma még több mint ezer főt foglalkoztat. A beszállítói körrel együtt mintegy 5-6 ezer ember munkahelye forog kockán,  kizárólag  a vállalatra lesújtó  kifizethetetlen és tényszerűen nem igazolt  bírság által bizonytalanná tett  finanszírozás miatt. Felszólítjuk Magyarország Kormányát, ígéretének megfelelően védje meg ezeket a munkahelyeket  is !

Az alábbi azonnali intézkedések megtételét követeljük:

 

  1. A kormány vizsgálja ki, hogy miként lehetett tényállás nélkül 135 milliárdos környezetszennyezési bírságot kiszabni, amely csak egy célt érhet el, a 100%-ban magyar tulajdonú vállalkozás tönkretételét, a magyar munkavállalók kisemmizését. Nem lehet csak a bíróságok felelőssége az igazság keresése!

  2. Részesüljön a MAL Zrt. a működéshez szükséges magyar szén-dioxid-kvótából! Ha valóban a termelés, az ipar fellendítése és a magyar munkahelyek megőrzése a cél, akkor a kormány a kvótát ne csak eladásra, hanem az ipar szolgálatában is hasznosítsa!

  3. Tegyék végre általánossá a zsinórfogyasztói kedvezményt, mert hozzájárulunk az energia rendszer stabilizálásához. A magyarországi nagyfogyasztók ne kapják drágábban az energiát, mint a nyugati konkurensek!

  4. Ígéretükhöz híven nyújtsanak támogatást a helyi bányaberuházáshoz, ezzel munkahelyeket teremtve, illetve a meglévő munkahelyeket, a helyi termelést stabilizálva!

  5. Annak ellenére, hogy a helyi képviselők és politikusok értik és támogatnak minket, az indokolatlan és munkahelyeket veszélyeztető politikusok, mint pl. a környezetvédelmi szakpolitikus nyilatkozatai, beszólásai helyett a kormány és a közigazgatás szervei mostantól a működéshez szükséges alapvető feltételek biztosítását tekintsék legfontosabb feladatuknak!

Alulírottak elvárjuk Orbán Viktortól és kormányától, hogy haladéktalanul intézkedjenek a térséget fenyegető humán katasztrófa elhárításáról; tartsák be a munkahelyek megvédéséről szóló ígéretüket!

Ajka, 2012. szeptember 6.

 

komment

Két tollvonás Orbán Viktortól = 25.000 megmentett munkahely

2012.08.16. 07:20 Székely Tamás (VDSZ)

És akkor lenne mit a legújabb Orbán-levélbe írni

Milliárdok mentek már el a fölösleges kormányzati ál-konzultációkra. A szakszervezet próbált pár becsületgóllal besegíteni a kormánynak: papírhulladékként (mert az) begyűjtve a mindenkori konzultációs leveleket, rászorulókon segítünk, most épp az esztergomi óvodások étkezését támogatva. De mennyivel egyszerűbb lenne, ha a kormány jó döntéseket hozna, és valóban megvédené a munkahelyeket (sőt, újakat teremtene, mondjuk az ígért egymilliónyit)! Nem kéne milliárdos kampányban győzködni az embereket, hogy igazából nem is veszett el a munkahelyük.

Ezekhez a jó döntésekhez szeretnék némi muníciót adni két ötlettel a vegyipar területéről.

Gyógyszeripar: 15.000 munkahely

gyogysz1.jpgTalán nem kell bizonygatnom, hogy a szakszervezet nem a multik, a nagyvállalati munkáltatók kesztyűbábja. Ahol kell, ott mi lépünk fel a legkeményebben (mint például a közelmúlt tragikus munkahelyi baleseteinek kivizsgálása kapcsán), viszont épp a tagjaink, a munkavállalók érdekeinek védelmében ugyanilyen fontos feladatunk, hogy az elméletileg „munkahelymentő” kormányt időben figyelmeztessük, amikor munkahelyirtó döntésekre készül.

Ilyen döntés az, amit Orbán Viktor miniszterelnök a gyógyszergyártók "extraprofitjának" megadóztatásának nevez. Önmagában súlyos csapás a magyar gyógyszeriparra az a tény, hogy idei 278 milliárd forint után jövőre 197 milliárd forintra olvad a gyógyszerkassza keretösszege. A végzetes csapást azonban az jelentheti, hogy a kormány megnövelte az iparági adót, és egyben eltörölte a saját, illetve nonprofit szervezetnél megrendelt kutatás-fejlesztés költségeinek elszámolhatóságát.

A probléma megértéséhez fontos a lényeges adatokkal megismerkedni: a MAGYOSZ gyártó tagvállalatainak összesített adatai alapján 2011-ben bruttó 60,494 milliárdot költöttek K+F tevékenységre, közel 81 milliárd értékben hajtottak végre beruházásokat, az általuk befizetett adók, járulékok (beleértve a munkavállalóktól levont adót és járulékot is) végösszege pedig 68,797 milliárd forint. Közvetlenül 13.530 munkavállalóról beszélünk, közülük 5.376 felsőfokú végzettségű. Körülbelül további kétezer „szatellit” munkahely függ ezektől a gyártóktól (mint a logisztika, a bérszámfejtés, illetve a kölcsönzött munkaerő).

Könnyen belátható, hogy az újabb megszorítás ellehetetleníti a kutatás-fejlesztést. Ez egy droidokat alkalmazó, félázsiai összeszerelő üzemnél nem hozna jelentős változást, de a magyar innováció évszázados zászlóshajójának számító gyógyszeriparnak azt üzeni: el innen!

És a gyógyszeripar tud mozdulni. Ismét pár szám: a Magyarországon gyógyszergyártási engedéllyel rendelkezők forgalma tavaly 134.584 ezer doboznyi hazai készítményből, és 174.988 ezer doboz importból állt. A vénynélküli készítmények esetében 31.353 ezer doboz hazai áll szemben 51.216 ezer doboz importtal! Tanulság? Tényleg „el lehet menni” (kitől is hallottuk ezt korábban?). Még több külföldi gyártás, még több import – még kevesebb magyar munkahely.

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem kell levelezni, nem kell óriásplakátokon üzenni – ezt a rossz döntést vonja vissza, és holnap már nem kell 15.000 embernek magyarázkodnia, hogy a közmunka milyen jó dolog, hogy meg lehet élni 47.000 forintból, és hogy majd Hegedűs Zsuzsa hoz malacot a családnak.

Bauxitbányászat - Timföldgyártás: 10.000 munkahely

tanacskozasamaljovojerol9244.jpgA vörösiszap-tragédiát a szakszervezet mindig igyekezett a helyén kezelni, tisztelettel és részvéttel az áldozatok felé. Az állam már kevésbé tűnik megfontoltnak – az irreálisan magas, 135 milliárd forintos bírság ugyanis tönkreteszi a gyárat, amelynek részleges vagy teljes bezárása tízezer család megélhetését és a város működését is veszélyezteti. A cég kidolgozta saját túlélési stratégiáját, amelyet a politikusok egy konferencián lelkesen támogattak, de később néhányan kihátráltak a főleg kedvezményekre épülő elképzelés mögül. 

A térségben ma még 5 százalékos a munkanélküliség - ez a duplájára nőhet abban a pillanatban, amint csődöt jelent a MAL Zrt. Pedig a cég vezetése kidolgozta saját továbblépési stratégiáját: a túléléshez 1-2 milliárdot kérne, s néhány olyan kedvezményt, mint amit a kormány a nagyfogyasztóknak biztosít, vagy a széndioxid kvótát emelje meg. Elsősorban tehát nem pénzt kér a cég, hanem lehetőséget – és egy rossz döntés eltörlését. Itt is „csak” ennyi lenne a teendő, Miniszterelnök Úr, és megmenthet tízezer embert, megmenthet egy színmagyar vállalkozást, és nem mellesleg nem veszik el Ajka város éves költségvetésének negyede, amelyet eddig a cég befizetései biztosítottak.

 

Tessék, íme, egyetlen blogbejegyzésben sikerült 25.000 munkahely megvédését felvázolni. Nem írtam levelet nyolcmillió embernek, nem raktam ki róla óriásplakátot. Ingyen volt. Az a két tollvonás is ingyen lenne – és sokat spórolhatnánk vele.

Elő a tollat, Miniszterelnök Úr!

komment

Címkék: konzultáció szakszervezet VDSZ Székely Tamás

Jönnek a konzultációs kérdőívek és a provokátorok

2012.08.02. 07:32 Székely Tamás (VDSZ)

Tonnákban mérhető már a „papírkincs” a szakszervezetnél, továbbra is hozzák-küldik a felhívásunkra a konzultációs kérdőíveket a polgárok. De jó ideje már nem csak borítékok jönnek, hanem fura alakok, duplafenekű megkeresések is…

Fel voltunk készülve a dologra. A borítékokat átvevő munkatársainkat előre tájékoztattuk, hogy mire figyeljenek. Az első nyilvános támadás már megtörtént: a sajtóban azzal vádoltak minket (minket, a Kubatov-lista után!), hogy esetleg titkos adatbázist építünk az így megszerzett nevekből, címekből. Ez egész egyszerűen hazugság. Bárki kérésére még az átadás pillanatában olvashatatlanná teszünk minden személyes adatot a konzultációs kérdőíven, sőt, akár ő maga is behozhatja már így, minden kényesnek ítélt részt kihúzva. Mi ezeket szó szerint feldolgozásra szánjuk: papírhulladékként, aminek az árából utána esztergomi óvodások fognak ételhez jutni. Nem is darabra, hanem súlyra számoljuk – és már tonnák állnak a székházban!

Fenekestül felfordult a világ. Nem a VDSZ-nek, hanem a kormánynak kéne az óvodások étkeztetéséről gondoskodni. Nem a VDSZ-től, hanem a kormánytól kéne megtudni, mit tesz az így megszerzett adatokkal. És nem a VDSZ-nél, hanem a kormánynál kéne trükközni a magukat oknyomozó újságírónak nevező uraknak, akik a szabálytalanságot keresik.

Ehelyett nálunk próbálkoznak, egészen hajmeresztő trükkökkel. Épp azért tartom fontosnak előre közhírré tenni, hogy senkit ne érjen meglepetésként, ha rejtett kamerával készült, leleplezőnek szánt felvételekkel akarják majd esetleg a szakszervezetet lejáratni. Mi nem adunk rá okot, de persze minden trükkel nem számolhatunk előre. Mire gondolok itt?

Volt próbálkozás, hogy ne borítékot, hanem egyéb papírhulladékot vegyünk át. Megunt, régi könyvek, dokumentumok, ilyesmi. Szinte láttam a másnapi címlap sztorit, amiben azzal vádolják a VDSZ-t, hogy hazudik a gyűjtőakcióról, érdektelenségbe fulladt a kampánya, az emberek igen is a kormánynak válaszoltak, és ezért a szakszervezet más típusú papírhulladékkal dobta meg a mennyiséget. Nyilatkozik a nálunk kilincselő „hulladékos ember”, botrány, közröhej. De mi elküldtük a hulladékos urat.

boritek01.JPG

Legutóbb is így konzultáltunk - ledarált kérdőívek az előző akcióból



Volt aztán, aki minket győzködött arról, hogy igenis, olvassuk már el a kérdőíveket és az adatokat, hiszen ezek értékes információk, sokat megtudhatnánk. Számunkra azonban sokkal értékesebb a tisztességünk, az, hogy nem élünk vissza az emberek bizalmával – és értékesebb az, hogy a kormány értelmetlen és manipulatív akciója helyett hozzánk kerül, általunk pedig az óvodások étkeztetését segíti a tonnányi kérdőív. Ha csak egy napra tudunk meleg ételt adni egy nehéz helyzetben lévő városban a legkisebbeknek, hitem szerint már akkor is hasznosabb dolgot cselekedtünk, mint a kormány akár több millió kérdőív begyűjtésével. Apropó: csak nekem furcsa az, hogy hirtelen a duplájára ugrott a visszaküldött kérdőívek kormány által közölt száma? Életszerű az, hogy hetekig ültek rajta az emberek, majd mondjuk a nyaralás alatt kitöltötték, és feladták?

Volt aztán olyan is, aki ártatlan filatelistaként jelentkezett. Ugyan, adnánk már oda neki a borítékokat, ő egy bélyeggyűjtő szervezetet vezet, nem is a boríték, csak a bélyeg érdekli, csak azokat szedné le róla. Sajnos őt sem tudtuk megörvendeztetni.


Óvatosak vagyunk, de ezzel együtt sem tudom kizárni, hogy megfelelő manipulációval ne dobnának össze valami szaftos, hamis történetet az akció végére a kormánypárti sajtóban. Ezért is szerettem volna időben szólni. A végén meg? A kormány mond majd egy nagy (irreálisan nagy) számot arról, hogy hány kérdőívet küldtek vissza, és azokban milyen nagy (irreálisan nagy) támogatásról biztosították a kormányt. Hogyne, többek között olyan kérdésekben, amelyeket már hónapokkal ezelőtt eldöntött, törvénybe foglalt parlamenti többség. Mi ugyanekkor Esztergomban leszünk, átadjuk a papírhulladékért kapott pénzt, valamint a szakszervezet ajándékát az ovisoknak, és legalább annyi vigaszunk lesz a konzultációs akciókra elköltött milliárdokkal szemben, hogy egy pici töredéke jóra fordult, legalább az óvodások javára tudtuk egy kis részét felhasználni.

Ha meg kis idő múlva megint ilyesmivel zaklatja az embereket a kormány, akkor megint nekiveselkedünk, és megint összegyűjtjük az elégedetlenek papírjait. Mindaddig, amíg meg nem érti a levelező tagozat: a szavazatokat nem erre kapták, a pénzt (tőlünk) nem erre kapják, hanem azért, hogy az emberek érdekében kormányozzanak.

Levelet meg írjanak a Dévényi Tibi bácsinak. 



2012. augusztus 20-ig továbbra is várjuk a leveleket a 1068 Benczúr u. 45. szám alá, postán, vagy személyesen is.

 

komment

Címkék: politika közélet konzultáció szakszervezet VDSZ Székely Tamás

Munkahelyvédelem: másfél Csányi Sándor

2012.07.30. 07:36 Székely Tamás (VDSZ)

A szakszervezet egyelőre csöndben számolgat, hány dolgozónak segít ez a 300 milliárd.

A 2013-as költségvetésbe az utolsó pillanatban, cipőkanállal szorítottak be egy háromszázmilliárdos tételt, munkahelyvédelem címén. Nem titok, hogy ha az érintett munkavállalókat képviselő szakszervezetekkel tárgyaltak volna, nem ezt és nem így javasoltuk volna. Kármentő jelleggel eljuttattuk a kormányhoz a legfontosabb teendők öt pontba szedett listáját – de kíváncsian várjuk, mire jutnak ezzel a hatalmas kiadással, hány munkahelyre lesznek jótékony hatással.

Háromszázmilliárd forint rengeteg pénz. Magyarország leggazdagabb embere, Csányi Sándor vagyonának másfélszeresét teszi ki – ha a legrosszabbul költenénk el, és csak ennek az egy nagyvállalkozónak a munkahelyét védenénk meg belőle, még akkor is maradna százmilliárd forintunk. Ha azonban a MAL Zrt.-re kiszabott 135 milliárdos bírságtól tekintene el a hatalom (mely bírság egyetlen célja a magyar cég tönkretétele), máris tízezer ember munkahelyét védené meg, bónuszként Ajka város költségvetésének negyede se esne ki…

Évente akár húszezer forintot is elveszíthetnek a műszakos munkavállalók a műszakpótlék visszavágása miatt. A „munkahelyvédelmi” csomagból 750.000 ember műszakpótlékját húsz éven keresztül tudnánk visszapótolni. De inkább csökkentették, elvonták, visszavágták. Ugyanez az összeg kétmillió ember számára egy éven keresztül havi 12.500 foritnyi meleg étkezést jelentene, ami szintén fontos eleme egy munkahely „megvédésének”. Ehelyett még a munkáltató által adható utalvány összegét is csökkentették, illetve a halva született Erzsébet-utalványba csomagolták.

 

Ötmillió átlagos családi nyaralást finanszírozhatnánk, de ismét csak: még az ilyen célú munkáltatói juttatást is tönkretették, ellehetetlenítették, a szintén semmire sem jó SZÉP-kártyára terelték. Ilyenkor érti meg az ember, miért akarja a miniszterelnök a magyar dolgozóban a félázsiai származékot láttatni: a nálunk megtelepedő, ázsiai hátterű cégek Suzukitól Hankookig valóban nem arról híresek, hogy a dolgozó jóléte, integritása foglalkoztatná őket.

Háromszázmilliárd forintból ellensúlyozni lehetne az egykulcsos adó által okozott bevételkiesés kétharmadát. De dönthetne úgy is a kormány, hogy nem vágja meg újabb, közel 80 milliárdra a gyógyszerkasszát – ez egyfelől a betegeknek, gyógyszervásárlóknak jelentene könnyebbséget, de amiről a nyilvánosságban kevesebb, a harmincezres taglétszámú VDSZ-ben annál több szó esik: igen sok vegyipari munkahelyet is megvédene a kormány (saját magától), ha ezzel az újabb sarccal nem lehetetlenítené el a termelést. Ugyanígy: nem lenne szükség telefonadóra, sárgacsekk-adóra, ha nem tapsolnánk el most 300 milliárdot. Sőt, az egész Széll Kálmán 2.0 megszorító-csomag 155 milliárdot vesz el idén tőlünk. Feleannyit, amit a kormány a baráti oligarcháknak épp masnival átkötve készül átnyújtani. Megéri?

A szakszervezet egyelőre csöndben számolgat. Pontosan tudjuk, mit jelentene, mit hozna, ha a kormány legalább azt az öt pontot megszívlelné, amelynek végrehajtására, költségvetésbe építésére kértük. Az pedig rövidesen kiderül, hány munkahelyet sikerül „megvédeni” 300 milliárd forintból.

 

A végére pedig csak egy egészen halk megjegyzés. Két éve ez a kormány azzal alakult meg, hogy munkahelyeket fog teremteni, tíz év alatt egymilliót. Ha ehhez képest két évvel később már ott tartunk, hogy arra is 300 milliárdot kell elkölteni, hogy a meglévő munkahelyeket megvédjük, akkor… akkor érik egy újabb őszödi beszéd, ezúttal Orbán Viktor előadásában.

 

 

komment

Egy megállapodás margójára

2012.07.24. 07:20 Székely Tamás (VDSZ)

osszefog1.jpgAzt hittem, hogy a Kész átverés rendkívüli adását nézem július 23-án az ATV-n, amikor Kálmán Olga beszélgetett Dávid Ferenccel a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkárával és Gaskó Istvánnal, a LIGA Szakszervezetek elnökével.

A téma: a LIGA együttműködési megállapodást kötött a VOSZ-szal. Miközben egymást dicsérte a két riportalany - Kálmán Olga kérdéseire oda se figyelve – gyorsan keresni kezdtem e „történelmi jelentőségű” megállapodást.

Már az első pont érdekes megállapítást tartalmaz, miszerint „fontos érték a rendezett munkaügyi kapcsolat”. Hm? Furcsálnám is ha nem így lenne, hiszen mindkét tiszteletre méltó képviselő  csaknem 20 évig ült egymással szemben partnerként az Országos Érdekegyeztető Tanácsban.
Persze Gaskó István szerencséjére ő nem tárgyalt olyan szervezet képviselőjével, aki nem tudta mi a rendezett munkaügyi kapcsolat, és nincs is olyan  valódi szervezete, amiért nap, mint nap küzdenie kellene.

A műsorban mindkét fél kijelentette: demokratikus alapkövetelménynek tekinti az egyesülési jogot. Még szép! Hiszen ezt már az alaptörvényünk is biztosítja.  Kérdés persze , hogy ki mit ért ezalatt.

Az ominózus megállapodás harmadik pontja viszont egészen érdekes: a LIGA Szakszervezetek tárt karokkal várják a VOSZ tagjait. ( „..a LIGA Szakszervezetek közti egyeztetésnek megfelelően a szakszervezeti szervezők a munkavállalókhoz az üzem területére bebocsátást nyernek, ott  tájékoztató és tagszervező tevékenységet végezzenek”) Hú! Ez már igen! Ez azt jelenti, hogy a VOSZ kisvállalkozásai  kinyitják a kaput a szakszervezet előtt. Már meg se merem kérdezni: csak a LIGA előtt? Vagy csak azoknak a kisvállalkozásoknak kell beengedniük az érdekvédőket, akik a vasútállomásokon működnek?

Emlékezzünk csak vissza, hogy jó néhány évvel ezelőtt a Suzukinál nagy csinnadrattával, egy buszban megalapított szakszervezet hova lett?! De nem lebecsülve a VOSZ vállalkozóinak tisztességes tevékenységét, hány kisvállalkozás fogja tárcsázni a Gaskó féle szakszervezet számát?

Az biztos, hogy   a VDSZ nem fog a MÁV vezetésével megállapodást kötni, mert nem  kompetens. És így egyedül a LIGA sem  az.

Sajnálatos ez a színjáték. De miért is?

Miközben már a beszélgetés véget ért, és megtudhatta mindenki, hogy az MSZOSZ-nél is nagyobb szakszervezet az aláíró ( MICSODA HAZUGSÁG!), lassan  összeáll a kép.

vasut.jpgGaskó miatt különösen nehéz volt az elmúlt években szakszervezeti vezetőnek lenni, sokat tett azért, hogy az emberek ne bízzanak a munkavállalói érdekképviseletben. Az ellenzéki Fidesz fontos kampány-segédje volt a gördülő sztrájkkal. Ma, amikor a Fidesz-kormány által preferált vállalkozói réteg képviselője és a fideszes LIGA szakszervezet elnöke egymás tenyerébe csapott, két dolog lett világos. Egyrészt, a két szervezet politikai alapállása mit sem változott. Másrészt, ez a látványos összeborulás lehet az újabb szög a szakszervezet koporsójába: kormánypárti szakszervezet ugyanis pont annyira nem létezhet, mint kormánypárti humor. Nem is röhög senki. Már várom, mikor jelenti ki a kormány, hogy a LIGA - VOSZ kampánycsapattal a maga részéről le is tudja a munkáltató-munkavállaló felé szükséges egyeztetést, kihagyva az egyenként is több tízezres tagságú, további szakszervezeteket. A LIGA-VOSZ Patyomkin-megállapodás után már nem kell egyeztetni a vegyiparral, a mozdonyvezetőkkel, vendéglátósokkal vagy épp a vizesekkel.

Zajlik a kormányzati konzultáció a választások előtt együttműködést kötött szervezetekkel… Mi kell még? A két kormányzati partner egymással is szövetkezik, hátha további jó pont ( esetleg JOGPONT)  cseppenhet.

De mi lesz a munkavállalókkal? Van esély arra, hogy e megállapodás működni fog, vagy újabb lufi? Fel lehet majd mutatni, az árgus szemmel figyelő külföldnek azt, hogyalakul az amit mások kritizálnak: lesz itt partnerség, konzultáció, megállapodás!

De kivel, miről, milyen áron? Ezt még a VOSZ főtitkára sem tudja…. 

Persze Gaskó István meg most rakja fel a szakszervezetét a kisgazdákkal, az MDF nagyobb részével és a kereszténydemokratákkal közös étlapra. Desszert a Fidesznek.

komment

Címkék: szakszervezet Székely Tamás

Vadkapitalizmus a javából

2012.07.20. 13:27 Székely Tamás (VDSZ)

Sokan kérdezték tőlem az utóbbi hetekben: mi is a baj az új Munka Törvénykönyvével. Többen nem értik, mit jelent a műszakpótlék elvétele; hogy miért baj, ha a szakszervezetek nehezebben tudják munkavállalóik jogait védeni.

164.jpgEgy valaki azonban biztos pontosan érti: a vadkapitalizmust, a kelet-ázsiai „munkakultúrát” Magyarországra importálni akaró Hankook gumigyár.

Ha lenne aranyérem a dolgozói jogok korlátozásáért folytatott versenyben, azt több éve folyamatosan a Hankook kapná. A koreai HR-esek alig két héttel az új törvény hatályba lépése után máris akcióba lendültek.

A főnökök egyenként – a  szakszervezet megkérdezése nélkül - hívják be fenyegető, kihallgatási légkört sugalló irodákba a dolgozókat. Alkut ajánlanak: ha a dolgozó lemond a szabadság 14 napos kivételi lehetőségéről, megmarad a műszakpótléka. Jól hangzik, gondolja a dolgozó – ráadásul a papírt kéjesen odacsúsztatók kifejezése világossá teszi, ha nem írja alá, veszélybe kerül a munkahelye.

Az ajánlott alku persze kizárólag a Hankooknak jó. Az aláírt, de el nem olvastatott szerződésből kiderül: ha egyszer is hiányzik a dolgozó, ugrott a műszakpótlék. Az eredmény: többet kell dolgozni – hiszen elvész a szabadság – és valószínűleg kevesebb lesz a pénz.

Eközben másik irodában már a szakszervezeti tisztségviselő vallatása is lezajlott. Minden jogot sárba tiporva vallatják emberünket, mikor csatlakozott a VDSZ-hez, miért és mikor választották tisztségviselővé. No meg hol a jegyzőkönyv erről? „Finoman” felidézik annak a kollégának az esetét, aki hasonló vallatáson korábban túl esett, majd hozzáteszik, hogy ő már nem dolgozik itt…

 

És a legfelháborítóbb, hogy mindezt alig egy hónappal azután, hogy egy 23 éves mezőtúri srác életét vesztette a gyárban.

A szakszervezeteknek, de a magyar kormánynak sem szabad hagynia, hogy a magyar munkavállalók ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek. A megfélemlítés, a fenyegetés, a szinte már kényszer alatt aláíratott „szerződésmódosítások” nem elfogadhatóak egy szociális piacgazdaságban.

Éppen ezért nyílt levélben fordultam Matolcsy György miniszterhez, hogy együtt látogassuk meg a Hankookot; vesse latba a kormány befolyását a munkavállalók védelme érdekében. (A levelem alul olvasható)

A kormány rengeteget beszél arról, hogy a magyar munkavállalók és a „multik” között az előbbiek oldalán áll. Itt a kiváló lehetőség, hogy ezt végre be is bizonyítsa – nem csak szavakkal, tettekkel is. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Miniszter Úr!

Szakszervezeti vezetőként mindig abban hittem, hogy a munkajogi problémákat, a munkavállalói érdekek védelmét a szakszervezeteknek a munkaadókkal közösen, velük konzultálva kell megoldaniuk. Az utóbbi hónapban azonban a munkavállalói és szakszervezeti jogok elleni támadás a Hankook Tire Magyarország Kft. gumigyárában olyan mértéket öltött, amelyben a magyar kormánynak is lépnie kell.

A Hankookkal Magyarországra települése óta folyamatos küzdelmet vívunk. A nyilvánosság a küzdelmekről, a munkavédelemmel kapcsolatos problémákról rendszerint csak akkor értesül, amikor tragédia történik: így volt ez június közepén is, amikor egy 23 éves mezőfalvi fiatalember vesztette életét a gumigyárban.

A halálesetet nyomán kialakult fokozott figyelem hatására a cég eleinte együttműködőnek tűnt. Néhány hét elteltével azonban újra, fokozott erővel kezdte támadni a szakszervezeteket és a velük együttműködő munkavállalókat. Mintha a cég a tragédiából azt a következtetést vonta volna le, hogy fő feladata a munkavédelmi szabályokat betartató szakszervezetek elhallgattatása.

A Hankook először elutasította a szakszervezetekkel közös baleseti feltáró bizottság létrehozását. Ezt követően elkezdte kipécézni az érdekvédelem helyi képviselőit, hogy elzárja információforrásainkat és megfélemlítse a munkavállalókat. Több kollégánknak távoznia kellett a cégtől. Legutóbb, néhány nappal ezelőtt az egyik kollégánkat a legsötétebb időket idéző "kihallgatáson" megfenyegették: ha folytatja szakszervezeti tevékenységét, ő is eltávolított munkatársai sorsára jut.

Mindeközben pedig továbbra sem tudjuk, miért is kellett meghalnia egy 23 éves fiatalembernek.

Tisztelt Miniszter Úr!

Ezúton szeretném az Ön segítségét és közbenjárását kérni, hogy véget vethessünk a munkavállalói jogok megsértésének, kollégáink megfélemlítésének, s hogy végre kiderüljenek a már több mint egy hónappal ezelőtti tragédia pontos körülményei.

Ezért azt indítványozom Önnek: látogassuk meg közösen a Hankook gyárat! Találkozzon Ön is kollégáinkkal, hallgassa meg Ön is beszámolóikat és azokat a további történeteket, amelyeket egy nyílt levélben nem írhatok meg Önnek! Vesse latba a magyar kormány erejét, hogy a Hankook betartsa a munkajogi szabályok betűjét és szellemét! Tegye világossá: Magyarországon nem elfogadható ez a fajta "munkakultúra"!

Ön és a kormány más tagjai is többször világossá tették: a magyar emberek és a multinacionális vállalatok közötti konfliktusokban a magyar emberek pártján állnak. Nincs kétségem, hogy ebben az ügyben támogatni fogja erőfeszítéseinket.

Üdvözlettel:

Székely Tamás elnök

VDSZ

Budapest, 2012. július 19.

40 komment · 1 trackback

Címkék: VDSZ Székely Tamás Szakszervezet Hankook

süti beállítások módosítása