A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

Enni, nyaralni, biztonságban dolgozni…

2012.07.11. 08:16 Székely Tamás (VDSZ)

parlament03.jpgMég győzködjük a politikusokat, hogy gondolják át a jövő évi költségvetést. Nem kérünk nagy dolgokat. A közérthetőség kedvéért öt pontban foglaltam össze azt a jóval nagyobb, részletesebb javaslatcsomagot, amit a munkavállalók jogos igényeiből a kormány elé tárunk. Hogy van-e esélyünk? Ha az eddigi tárgyalásképtelenséget veszem, ami a politikát jellemzi, akkor nem sok. Ha viszont abból indulok ki, hogy jövő januárig úgyis ezerszer módosítják majd a 2013-as költségvetést, és Európa, illetve a rideg, gazdasági tények is a racionalitás irányába kényszerítik (az ezzel persze ellenkező) kormányt, akkor érdemes küzdeni.

Főleg, hogy egyszerű, logikus dolgokat kér a szakszervezet. Enni, nyaralni, biztonságban dolgozni szeretnének a munkavállalók. Így:

1. Duplázzák meg a 2013-ra szánt munkavédelmi célú állami forrásokat!

A blogon is többször írtam erről, és a közelmúltban történt, halállal végződött munkahelyi balesetek után ez nem is lehet vita tárgya. Sajnos, egyfelől a megszorítások pont a munkavédelmi ellenőrzéseket végző szervezetrendszerre mértek hatalmas csapást – összevonások, forráskivonás, és az ezzel arányosan romló teljesítmény jellemzi a szférát. Másfelől pedig a gazdasági helyzet, a küszködés, a feszített tempó a munkáltatót és munkavállalót egyaránt a dolgozók egészségét védő szabályok „lazán kezelésére” készteti. Ebből lesznek a tragédiák.

2. Havi legalább 12.500 forintos, adómentes étkezési juttatást a dolgozóknak!

Tény, hogy szinte bevezetése napján megbukott az Erzsébet-utalvány. Tény, hogy pont nálunk, az iparban dolgozó felnőttek számára havi ötezer forintból legfeljebb hazudni lehet napi egy teljes értékű étkezést… illetve, úgy tudni, az Országgyűlés szuperkedvezményes árakon üzemelő menzáján valóban kijön ennyiből egy hónapra a menü. De a képviselők jellemzően heti másfél napot dolgoznak odabent, most meg nyári szünetre vonulnak, mint a kisiskolások. A vegyipar bezzeg nyáron is termel… Ami a fontos: legalább a korábbi, havi 12.500 forintos adómentes étkezési hozzájárulást engedélyezni kellene a munkáltató számára. Külön álszent dolog, hogy ezt ma csak ott tehetik meg, ahol van saját üzemi étkezde – hiszen épp ott (és ezekből a munkahelyekből van sokkal több) lenne szükség a bárhol felhasználható utalványra, ahol a dolgozók nem tudnak helyben megebédelni!

3. Legyen újra adómentes az üdülési támogatás!

Személyes ügyünk ez, a szakszervezet már itt is régóta, hagyományaihoz hűen, a tagságáért végzett munka fontos elemeként pótol valamit, amit a dolgozók másképp nem kapnának meg. Nem ötcsillagos szállodákban, de szépen rendben tartott (vigyázunk rá) üdülőinkben ma is kedvezményesen nyaralhatnak a tagjaink. De megint csak: miért nem adjuk meg a munkáltatónak a lehetőséget, hogy a nála dolgozók családi nyaralását támogassa? Igenis vissza kell térni az üdülési csekkek eredeti koncepciójához! Úgy, hogy közben megakadályozzuk az ilyen módon fizetett szolgáltatások túlárazását – látjuk-halljuk a híreket, hogy a SZÉP-kártyás helyeken (ahol egyáltalán elfogadják ezt a szintén eleve bukott koncepciót) milyen „furcsa” áremelések történtek.

4. A terméketlen közmunkaprogramokra szánt forrásokat fordítsák valódi munkahelyteremtés támogatására!

A VDSZ tagságának nem kell bemutatni a munka világát. Az ipar erről szól. Mindig elhűlve nézzük a tévében, olvassuk az újságban, hogy mennyi pénzt szór el az állam közmunkára, teljesen fölöslegesen. Érkezik egyetlen befektető is az országba akkor, ha tízezerszám állítunk be embereket árokásásra meg faluvégi kaszálásra? Lesz abból GDP, adóbevétel, fejlődés? Lesz belőle jövője a mai munkanélkülieknek? A közmunka nem munka, a közmunkás nem egy valódi munkahelyen dolgozik – és az a kormány hibája. Meg kell fordulni, és azonnal elindulni kifelé a zsákutcából!

5. A Parlamentre, a Miniszterelnökségre, a képviselőkre és állami vezetőkre szánt forrásokat fagyasszák be, és a tervezett növekményből jöjjön létre egy válságalap, amely a kieső műszakpótlékot tölti vissza a dolgozóknál.

Nem kertelek: megdöbbentünk azon, hogy miközben a dolgozóktól még mindig sikerül újabb trükkökkel újabb pénzeket elvenni (áfaemeléstől a sárga csekkek megadóztatásáig), a politika egyre szemérmetlenebbül, egyre többet költ magára. A képviselők és kormánytagok meg se érzik a megszorításokat! Ők egy másik világban, tényleg egy tündérmesében élnek, ahol vidáman emelkedik a fizetésük, bombabiztosak a juttatásaik, négy évig garantált a munkaviszonyuk. El lehet szórni milliárdokat is úgynevezett nemzeti konzultációkra… Ebből elég. Ha már nem vállalnak részt a terhekből, legalább maguk ne növeljék azokat. Ezért javasoljuk, hogy most legalább két évig csak annyit költsünk a politikára és a politikusokra, mint tavaly (az se kevés). A tervezett növekményt költsük inkább azokra, akik éjjel és nappal a gép mellett állnak, és az ezért járó műszakpótlékot megrövidítette a kormány. Íme, röviden ez a summázata a költségvetéssel kapcsolatos elvárásainknak. Ha lesz (lesz?) végre valódi egyeztetés a kormány és a szakszervezet között, sokkal több javaslatot, sokkal részletesebben fogunk előadni. De ha már „csak” ez az öt pont megvalósul, már sokat javíthatunk a dolgozók helyzetén.

Enni, nyaralni, biztonságban dolgozni. Szerintem nem kérünk sokat.