A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

Sínen vagyunk?

2012.11.27. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

A dolgozók húsával nem lehet a rendszer réseit betömni!

A vegyipar tipikusan az a terület, ahol a munkavédelem szó szerint élet-halál kérdése. Szomorúan sokat kell szakszervezeti vezetőként már bekövetkezett tragédiák helyszínén megjelennem, a szakembereinkkel közösen az asztalt vernem azért, hogy soha ilyen hiba többet ne történhessen. Még többet dolgozunk azonban azért, hogy a bajokat megelőzzük! Szólunk egyszer, szólunk kétszer, szólunk sokszor, de nem lehet elégszer. A Hankookban egy 23 éves fiatal srác vesztette az életét, a TVK-nál kettős halál történt a közelmúltban. Azóta is azt próbáljuk kideríteni (az egyik helyen mereven elzárkózó, a másiknál korrekt vezetéssel), hogy hogyan lehetett volna megelőzni a tragédiát.

vasut.jpgEgy biztos: amit most Gulyás Attila, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke mond, az nem tréfadolog.  Az utóbbi hetekben már hosszanti irányban is elrepedtek a sínek a 3-as metró vonalán. A dolgozók és az utasok még nincsenek veszélyben, de a szakszervezeti vezető szerint is lépni kell az üzembiztonság érdekében. Magam nemrég folytattam megbeszélést Tarlós Istvánnal, és a Fővárosi Gázműveknél működő szakszervezet vezetőjével szintén a vállalat üzembiztonsága érdekében. Tudom azt, hogy a műszaki végzettségű főpolgármester ugyanúgy tisztában van a mit jelent egy közszolgáltatónál a működési biztonság. Erről győződtem meg a mi ügyünkben is, ahol a fővárosi energiaszolgáltatásról tárgyaltunk – de erről majd máskor írok. Most azt a fontos, hogy miközben a hozzáértők látják és értik a bajt, addig a döntéshozó testületek (a fővárosi tömegközlekedés esetében a BKK, illetve a közgyűlési Fidesz-frakció) más úton haladnának.

Ők a dolgozók testét rakják a hiányzó alkatrész helyére, ők a munkavállaló húsával tömnék be a rendszer réseit. Egyre rosszabb a helyzet, egyre jobban kizsigerelik az élőerőt, egyre rosszabb eszközöket adva a kezébe, egyre tovább dolgoztatva őket – egyre kevesebb pénzért.

Apropó, tudják, mit szoktak mondani a Hankookban, ha valaki a törvényekre, Magyarország hatályos jogszabályaira hivatkozik (már azokra, amiket még az új, borzalmas Munka törvénykönyve sem nyírt ki)? Azt mondják, hogy hallgass, a gyár kapuján belül Dél-Korea van!

Gulyás Attila kollégám jajkiáltása alapján budapesti közlekedés is ebbe az irányba tart. Sőt, halljuk meg a fuvarozók hangját is, akiket a nyugdíjjogosultságuktól foszt meg a kormány, mintha olyan életszerű elvárás lenne, hogy 62 éves emberek még kamionsofőrként járják a világot. Meg lehet persze próbálni, csak egy jó részüket a mentőhelikopter hozza majd haza, szerpentinről lezuhant kamionroncsban, autópálya összetört korlátjáról levágva. És a pedagógusok, akik a közös jövőnkért felelnek, őket is csak kihasználják! Akit nem bocsátanak a sok iskolabezárás, az összevonások során, az állami annektálás után, az jóval többet fog dolgozni – miközben az életpályamodellel csak hitegették őket.

Sínen vagyunk, de nem a vonaton ülünk, hanem előtte fekszünk, keresztben. Ez a huszonnegyedik óra, a szakszervezetek utolsó esélye arra, hogy megvédjék a munkavállalókat. A BKV-s szakszervezetek, a fuvarozók szakszervezete, a pedagógus-szakszervezetek, vagy épp mi, ipari szakszervezetek, mind ugyanazért dolgozunk – azokért, akik ma Magyarországon a valódi és fontos munkát végzik.

Csak a dolgozókkal, csak a dolgozókért!

Címkék: VDSZ Szakszervezet