A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

Szakszervezeti bárányok a farkasok között

2014.05.01. 21:22 Székely Tamás (VDSZ)

 

A jó szakszervezeti munkát maguk a szakszervezetek és vezetőik akadályozzák. Legalábbis Magyarországon – véli kemény bírálatában a fiatal generációt képviselő Székely Tamás, aki a fél évvel ezelőtt alakult, mintegy negyedmillió tagot képviselő Magyar Szakszervezetei Szövetség alelnöke, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége elnöke és a 30 ezer tagot tömörítő legnagyobb ipari szakszervezet, a VDSZ első embere is.

- Sok kritika éri a magyar szakszervezeti mozgalmat, nehéz visszaadni az emberek érdekvédelembe vetett hitét. Mi a sikertelen magyar szakszervezeti mozgalom rákfenéje?

wIMG_7263.jpgHa röviden kéne válaszolnom, azonnal rávágnám: maga a szakszervezet. Ennél azonban sokkal összetettebb a probléma. Van egy strukturális dilemma, és egy 25 évet átölelő felfogásbeli, a változást igénylő személyi és anyagi kérdéskör is ütközése, tele ellentmondásokkal. Szükség van-e ennyi szakszervezetre? Milyen szerepet kapjanak – érdemeik elismerése mellett – azok, akik negyedszázada állnak a mozgalom élén, de bizonyítottan nem tudják már felvenni a lépést a rohanó világgal, a dinamikus változásokkal? Hogyan pótoljuk a fiatalítás terén tátongó évtizedes űrt? Az utánpótlás szándékos elmulasztása az elmúlt időszak egyik legnagyobb „bűne” a mozgalomnak, a mozgalom vezetőinek.

- Tavaly decemberben nagy reményekkel megalakult az egyik legnépesebb konföderáció, a negyedmillió tagot tömörítő Magyar Szakszervezeti Szövetség. Alapító tagként és jelenlegi alelnökként elégedett?

Sokan akár elégedettek is lehetnénk azzal, hogy a jó ideje stagnáló szakszervezetei életben legalább megmozdult, sőt elindult valami új, de én koromnál és habitusomnál fogva inkább csalódott, mint elégedett vagyok. Ennek persze több oka is van.  Most sokan gondolhatják, azért mondom ezt, mert határozott törekvésem ellenére sem én lettem az elnök. Mindenki gondol, amit akar, de határozottan állítom: tévednek. Szó sincs erről. A tavaly december 6-i alakuló ülés óta eltelt időszak sok tekintetben csalódás, vagy óvatosabb megfogalmazásban: más megvilágításba helyezte a helyzetet. Még a fúzió elkötelezett hívei sem gondolták, hogy ennyire bonyolult ez a folyamat.

- Mit csinálna másképp?

Sok mindent. De hosszú lenne ezt most részletesen kifejteni, főleg anélkül, hogy ne tegyem ki a szervezetet és azokat a kollégáimat akikkel, valódi szakszervezeti egységben gondolkodunk. Kapunk így is éppen eleget, hideget és meleget egyaránt. Főként hideget. Naponta.

- Milyen emberekre van szüksége a mozgalomnak?

Hitelesekre! Teljesen hiteltelen, megújulásról beszélni azoknak, akik akadályai a megújulásnak. Hiteltelenek azok, akik most az új munka törvénykönyvét kritizálják, s módosítást sürgetnek, miközben aláírták azt a megállapodást, amelyben azt igazolták, hogy érdemi egyeztetés volt. Hiteltelenek azok, akik szakszervezeti tagságról beszélnek, miközben idejét sem tudják, mikor láttak közelről „egyszerű” szakszervezeti tagot. Van, ilyen vezető, nem is egy. Azok pedig, akik politikai semlegességről beszélnek, miközben saját érdekeikből egyértelműen a politika emlőin lógnak, a hitelesség árnyékába se léphetnek. Az ilyenek miatt is tartunk ott, ahol: az emberek kiábrándultak a mozgalomból, nem hisznek – vagy a kelleténél csak jóval kevesebben – a hiteles, tisztességes szakszervezet létezésében.

- Radikalizálódás, vagy diplomatikus tárgyalás? Melyik irányt képviseli?

Diplomatikus tárgyalás, rendhagyó érdekérvényesítés, megfelelő eszközökkel. Nem viselkedhetünk bárányként a farkasok között. Sajnos az országos érdekegyeztetés megszűntetése és a kormányzati arrogancia példa egyes munkáltatóknak arra, hogyan lehet büntetlenül elbánni a munkavállalókkal. Ez veszélyes irány. Annak ellenére, hogy tőlem, s az általam vezetett szakszervezetektől sem áll távol a radikális megoldás, ha már nincs értelme tárgyalni, legtöbbször békés úton jutunk eredményre. Ez fontos.

- Megbocsátható bűn a szakszervezeti megalkuvás?

Mit értünk megalkuváson? A hatalommal való lepaktálást elvetem. Az ide, oda billegő „sárga” szakszervezeteket nem tartom semmire. De ha érdemi tárgyalást lehet folytatni, akkor biztos vagyok benne, hogy kompromisszumra lehet jutni a tárgyalópartnerrel. Persze ehhez a munkavállalók, a szakszervezeti tagság támogatása is kell. Nélkülük nincs szakszervezet. Tudomásom szerint az általam képviselt szervezetek berkein belül nincsenek „gyáva megalkuvások”, én legalábbis nem emlékszem ilyenre. De a 2013-ból tudok olyan példát említeni, amikor egy szervezet vezetője verte a mellét nyár elején, hogy neki köszönhetően van 3 százalékos bérajánlás, de a saját területén 1,2 százalékos megállapodást kötött, miközben mi 4 százalék körüli átlagban tudtunk megegyezni. A higgadt kiegyezés egy tárgyaláson persze mindenki számára előnyös. Észnél kell lenni, különösen a jelenlegi magyar gazdasági körülmények között. A VDSZ működési területén 2014-ben 4 hónap alatt csaknem 4000 ember veszítette el az állását gyárbezárás, rezsicsökkentés, csőd bűntett, vagy egyszerű racionalizálás miatt. Na, ebben a helyzetben legyen higgadt az ember!

- Gyakran nyíltan kritizálja idősebb kollégáit, s a szakszervezetek tehetetlenségét. Kilóg a sorból. Nem nehéz így?

Nem állítom, hogy könnyű. Én mindig azt vallottam, hogy a szakszervezetnek a jövőt kell építenie. Nekem könnyű hangoztatnom, hogy a fiatalítás nem ördögtől való, mert a VDSZ-nél ennek van már hagyománya. Ennek a folyamatnak vagyok az egyik áldozata, vagy élvezője. Ki, honnan nézi. De a mi szervezetünkön belül mindig is fontos volt a fiatalok és az idősebbek kapcsolata. Azért hivatkozom erre a szervezetre, mert 21 éve látom, hogy milyen tudatosság volt a szövetségben. És ami a legfontosabb: mindkét elődöm önként köszönt le a kellő időpontban. Főcze Lajos és az őt követő Paszternák György is. Ez olyan példa lehetne mások számára is, amely emelné a szakszervezetek megítélését.

- Milyen jövőt jósol a hazai érdekvédelmi mozgalomnak?

Bizonytalant, ha nincs érdemi változás. És küzdelmeset. Mert ilyen politikai környezetben a szakszervezetek nem számíthatnak semmi jóra. Kivéve néhány dörgölődzőt.  Ha tovább folytatódik ez a „szöszmötölés”, ami jelenleg is gátja a változásnak, akkor elárvulnak a kis helyi szervezetek, magukra maradnak a napi problémáikkal.  A rövidtávú érdekek teljesen kifordítják magukból az érdekképviseletet.

Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy lehet érdekegyeztetés nélkül törvényeket hozni – még, ha olyanok is, amilyenek –, s teljesem át lehet alakítani a munkavilágát úgy, hogy a szakszervezeteket meg sem kérdezik. Az érdekképviseletek 2011. október elseje, az új Mt. „megalkotása” óta nem tudtak semmi érdemlegeset felmutatni.

Pedig a szakszervezetekre egyre nagyobb szükség van, Ezt kell megérteni az embereknek. Teljesen mindegy, hogy irodai dolgozó, vagy gyári munkás, esetleg földművelő. Ehhez persze felkészült, hiteles szakszervezetek is kellenek.  

- Közismerten kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak. Mit tapasztal, milyen a magyar mozgalom nemzetközi megítélése?

Ágazati és konföderációs vezetőként két különböző jellegű szövetségi munkában veszek részt, így tényleg érdekes benyomások érnek külföldön.

Az ágazati területen 2012-ben három nagy ipari szövetség, a vegyipari-energiaipari, a vasas és a textil-ruházati fúziójából létrejött egy világszervezet. Az európainak 8 millió, a világszervezetnek 22 millió tagja van. Ezek a szervezetek tehát már egy egyesülési folyamaton átesve működnek. Személyesen részt vehettem a fúziós folyamatban, ami példaértékű lehetne, mondjuk a hazai szétaprózódott ipari szövetségek számára is. Ezért ezek a nemzetközi szervezetek nagy figyelemmel kísérik a magyar ágazati szövetségek tevékenységét.

A konföderációk kapcsán pedig, mind az európai ETUC, mind pedig a világszervezet az ITUC kezdettől fogva támogatta és támogatja a három magyar konföderáció, az Autonóm, az MSZOSZ és a SZEF egyesülési folyamatát. A közelmúltban az új Magyar Szakszervezeti Szövetség választott tisztségviselői tárgyaltak a nemzetközi szervezetek vezetőivel, és sokkal nagyobb szimpátiát, s támogatást érzékeltem részükről, mint egyes magyar kollégák részéről. Ez talán mindent elárul.

komment

Címkék: közélet VDSZ Szakszervezet

Közdemosz panasznap

2014.02.21. 17:27 Székely Tamás (VDSZ)

Panasznapra jöttünk össze, mert a közszolgálatban elégedetlenek a dolgozók. Bevallom, nem is értem miért panaszkodik itt bárki.

Hiszen ez az ország jobban teljesít! Nincs infláció, a rezsi csökken, a munkanélküliség megszűnőben, soha nem látott mértékben emelkednek a bérek. Vagy mégsem? Akkor, hogy is van ez?


P1040574w.jpgA valóság az, hogy például a közszférában 2008 óta nincs érdemi béremelés. A rendvédelmi dolgozóktól elvették a nyugdíjat, a szociális dolgozókat semmibe veszik. A pedagógusokat megosztják és tudatlanoknak, „konyakozó követelőzőknek” nevezik. Az egészségügyben dolgozókat külföldre kényszerítik. A közművelődésben dolgozókról a hatalom tudomást sem vesz, a köztisztviselők szakmaisága leértékelődött.

Eközben terrorként tombol a megfélemlítés, bizalmatlansági vádaktól, retorzióktól rettegnek az emberek. Nem véletlenül.

De nem csak a közszférában súlyosak a gondok ebben a jobban teljesítő országban.

A közüzemekben a rezsicsökkentésnek „hála”, százak veszítik el a munkahelyüket. A teherfuvarozásban dolgozók külföldön, kényszerpihenőkön, a munkaadónak kiszolgáltatva várják, mikor engedik őket haza. A BKV buszvezetőket multifunkciós gépekké alakították, akiknek hol pénztárost, hol jegyellenőrt kell játszaniuk, miközben nem mellesleg az utasok biztonságára, a balesetmentes vezetésre is figyelniük kell.

Nincs már korkedvezmény, nincs korengedmény ebben az országban. Vesszen a hatvan feletti magyar munkás! Az egyik munkáltatói szövetség vezetője gyakran mondja, nem lehet a közalkalmazottak bérét emelni, mert azt a pénzt a gazdaságba kell fektetni.

Én pedig gyakran mondom, hogy azt a pénzt kellene visszaadni, amit az elmúlt 4 évben vettek el tőlünk a magánnyugdíj ellopásával, az ÁFA-emeléssel, a tranzakciós díjjal, a stadionépítéssel, a felesleges nemzeti konzultációkkal és még sorolhatnám. Milliárdok. Miközben a közszférában évek óta reálbércsökkenés van.

Tegnap éppen egy kisemmizett cég 100 magára hagyott, szerencsétlen sorsú dolgozójáért küzdöttünk, ma mellettetek állunk ki. De ez még mindig kevés. Nagyon kevés.

A minap csak 5 percig kellett volna megértőnek lenniük az utasoknak a BKV-buszvezetőkkel… De nem voltak. Pedig értük is szóltunk, amikor forgalomlassítással demonstráltuk, megbénul a rendszer, ha a sofőrök pontosan teljesítik azt a sokrétű feladatot, amit a megkérdezésük és mindenféle hatástanulmány nélkül rájuk erőltetett a tulajdonos. Egymásnak akarnak ugrasztani minket, pedig közös az ellenségünk: a rossz, emberellenes politikát folytató hatalom.

Most a közszférában dolgozókért kiáltunk. Azokért, akik a hatalom által fenyegetett munkahelyeken dolgoznak érted, értünk. Legyen az tanár, rendőr, ápoló, vagy okmányirodában dolgozó.

De az állami propaganda és dicshimnuszok árnyékában, legyünk önkritikusak: valóban megteszünk mindent saját dolgozóinkért, vagy csak a látszat kedvéért szervezünk néha valami kis megmozdulást? Valóban hatékonyak vagyunk? Vagy a hallgatásunkkal még asszisztálunk is akkor, amikor látjuk, kisemmizik a dolgozókat? Elég hangosak vagyunk? Megvan bennünk az igazi elszántság?

 Valóban értitek miért is követeljük itt és most a közszférában dolgozók béremelését?

Én ebben a kérdésben nem látom, nem hallom a határozott választ. Hol vannak a tömegek, amikor a közszolgálatban dolgozókért állunk ki? Hol van a szolidaritás, amikor a szociális területen dolgozókért kéne sztrájkolni?

Hol vannak a szakszervezeti vezetőink? És ők valóban a dolgozók érdekeit képviselik? Egyikükről biztosan tudom, hogy nem. És jegyezzük meg azt is: a frissen létrehozott Magyar Szakszervezeti Szövetségnek, a negyedmilliós tagságú, új konföderációnak ezek a hetek-hónapok jelentik a próbakövét. Most derül ki, hogy az összeállás hoz-e új minőséget, új erőt? E szervezet alelnökeként ezért az a legfontosabb dolgom, hogy meggyőzzem a hezitáló kollégákat: jöjjenek ki a papírhalmok alól, jöjjenek ki a technikai kérdések, meleg tárgyalótermek biztonságából, ide, az utcára!

És nem csak ide! Már 3. hete tart blokád alatt egy vegyi üzemet 80 elszánt munkás, hogy ne hordhassák szét a gyárat a fejük felől. Sztrájkőrséget szerveztek, a tisztességes elszámolásért, fizetésükért, járulékaikért, munkaügyi papírjaikért harcolnak a kiürült, kifosztott gyárhoz láncolva, tehetetlenül, kiszolgáltatva.

Akciójuk akár jó példa is lehet a magyar szakszervezetek számára, hogyan kellene visszaszerezni a dolgozók tömegeinek elveszett bizalmát, és megállítani a szakszervezeti tagság csökkenését. Magyarországon nagyon kevés a sztrájk, össze sem lehet hasonlítani a nemzetközi gyakorisággal. Sztrájkőrségről pedig sokan még nem is hallottak. Mostanáig. Pedig jó, ha megjegyezzük és megtanuljuk ezt is, mert ilyen akciókból jóval többre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom újra hiteles, vonzó lehetőség, maga a biztonság legyen a munkavállalók, és különösen a fiatalok számára. Ez mindannyiunk elemi érdeke. Az eddigieknél sokkal erősebben kell tiltakoznunk, és sokkal hatékonyabban kell kiállnunk a dolgozók érdekeiért, mert a sikertelenség leértékeli, hiteltelenné teszi és kiüríti a szakszervezeteket.

 A blokádban, sztrájkőrségben álló vegyipari munkások jó példát mutatnak. Kérdés, hogy lesznek-e, akik követik őket.  De mindenki vegye tudomásul, aki most hallgat, aki most kiegyezik, aki most harminc ezüstért eladja magát: ő lesz a következő, vele folytatják majd a szalámizást. Aki ma elárulja a szakszervezetet, az holnap már nem számíthat a tömeg támogatására. Aki alámerül és kibekkel, az soha többet nem jut a felszínre. Ma kell szólni, és a lehető leghangosabban. Ha ma legyőznek minket, holnap már nem lesz, aki szóljon értetek, értünk, a magyar dolgozókért.

 

 

 

 

komment

EVM dolgozókért

2014.02.12. 22:32 Székely Tamás (VDSZ)

Kedves Kollégák! Tüntetők!

100 emberért jöttünk össze és most ezreknek tűnnek. Ez a szolidaritás, ez az ami erőt adhat e 100 munkás mostani küzdelméhez. Hatalmas dolog és köszönet jár érte.

IMG_5972.JPGNem véletlenül vagyunk itt! Ebben a házban forr az alantas cselszövés. 100 ember, aki a sok éves lemondás után maradt a nagy EVM-ből már nem számít. WU2, Ultra, Bip és még sorolhatnám a superbrand termékek sorát, amit ma már aljas módon átjátszva akár egy sufniban gyártanak az itt összegyűlt kollégák kárára. Mert itt nem lehet másról szó csak arról a folyamatról, amit más országokban pillanatok alatt feltérképeznek, és a bűnösök kezén kattan a bilincs. Itt vagy Maciarc?  Hol vagy Szupkay? Tudod, ez nem a Dumaszínház, de nem is a Showderklub! Itt vannak a háttérben manipulálók?

Valószínűleg azt a szót már nem ismerik ott, hogy lelkiismeret.

A 100 kolléga  várja fizetését, és elsikkasztott pénzét! 100 embernyi lelkiismeret.

100 család szeretné tudni, hogy fizeti ki ma, a holnap tartozásait, amit figyelmen kívül hagytatok, amikor megterveztétek ennek a gyárnak ez eltűntetését.

Miért vagyunk itt? A válasz nagyon egyszerű. Minden szál ide, erre a címre vezet. Mi nem vagyunk bábok, akiket telefonon utasíthatnak. Nem vagyunk rongyok, akiket ha tele a zseb el lehet dobni. Itt vagyunk és tárgyalni akarunk.

Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége képvisel titeket, immár a negyedmillió munkavállalót tömörítő Magyar Szakszervezeti Szövetség tagjaként. Az állásidőre kényszerített, kisemmizett gyári munkásokat, akiknek a feje felől viszik el a gyárat, akik blokáddal és tüntetéssel igyekeznek felhívni a figyelmet a közelítő tragédiára, a legnagyobb magyar munkavállalói érdekképviselet védiA VDSZ - a szolidaritás erejét érezve más szervezetektől – mindent, megtesz azért, hogy mihamarabb tisztességes elszámolás legyen. Meg kell hallania a hangunkat!

De nem a Maciarccal!

Mi partnerek vagyunk mindenkinek, aki garantálja e 100 ember bérét és tisztességes elszámolását.  

A kormányzathoz is fordulunk, hogy erősítse meg a hatóság fellépését, akadályozza meg a további jogsértéseket, valamint az EVM dolgozóinak haladéktalan kártalanítását a bérgarancia-alapból.

Ez a folyamat nem lesz gyors. A jog még mindig nem a tisztességes munkavállalót támogatja. A küzdelemre rátok is szükség van, mert egyedül nem fog menni. Szerveződjünk! Továbbra is őrizni kell azt amit nem vittek el, hiszen ez az egyetlen kézzel fogható erőnk.

Nem adhatjuk fel, mert a helyzet kilátástalannak tűnik, de nem reménytelen!

IMG_5947.JPG

komment

Címkék: szakszervezet VDSZ EVM

A legerősebb

2013.10.17. 23:53 Székely Tamás (VDSZ)

Évekig tartó előkészítés, hónapok tervezése és szakmai vitái után immár tény: az MSZOSZ, a SZEF és az Autonómok egyesítik erejüket és létrehozzák Magyarország legerősebb szakszervezeti konföderációját.

Szinte édes gyermekem a gondolat, hogy a megosztott, sokszor egymással is vitázó munkavállalói érdekképviseletek erejét egyesítsük, közösen tartva pajzsot a kormány és a munkáltatók felé, akik bár sok kérdésben maguk sem értenek egyet, de első gondolatuk mindig az, hogy a munkásokon spóroljanak, a melóstól szedjék be a pénzt. Nem várhatunk semmire és senkire: 2010 óta olyan kormány működik, mely határozottan a szakszervezeti struktúra szétzúzására tör, hogy a romokon csak a miniszterelnök kezéhez szoktatott, „házi” szakszervezeti vezetőnek teremjen babér. Annak, aki 2010 előtt páros lábbal taposta a szakszervezet maradék nimbuszát, keserű paródiába forduló gördülő sztrájkjait szervezve, viszont elárulta a munkavállalókat. Sem a rekordméretű áfa, sem az egykulcsos adó igazságtalansága, sem az étkezési jegyek agyonadóztatása, sem a szociális juttatások elvétele, sem a nyugdíjból visszarángatott kollégák megalázása nem volt elég érv, hogy a friss milliárdokkal országos tiltakozást szervezzen. Ezt sok helyen hívják árulásnak – és aki cinkosként hallgat mellette, az ugyanolyan méltatlan a pozíciójára.

Ennek véget fogunk vetni. Még idén létrejön az a szervezet, amely erősebb, hitelesebb, hatékonyabb és modernebb lesz, mint bármi, amit ma szakszervezetnek hívnak Magyarországon. Hosszú ideje tervezzük a kollégákkal, szakszervezeti és szakmai csapatokkal, hogy miként működjön a fúzió. Én abban vagyok érdekelt, hogy látványos és mindent megváltoztató építkezésbe kezdjünk.

 

Az új, egyesült konföderációban mindenki felelős lesz mindenkiért. Százezres erőt fogunk állítani minden egyes tagunk, minden ágazati szervezet, minden, általunk képviselt hivatás dolgozóinak akarata mögé. A pedagógusokat ért méltánytalanságért a gumigyári munkás, az energiaipart sújtó elbocsátási hullám miatt a kereskedelemben dolgozók, a buszsofőrök vagy a fuvarozók problémáiért a bányászok is kiáltani fognak. Egyesült szakszervezeti erő a munkavállalókért, amit se kormány, se munkáltató nem oszt meg. Hátterünk a sokmilliós nemzetközi mozgalom, mely átszövi az egész világot, és lebírhatatlan erővel rendelkezik.

Markáns szakmai előrelépésre számítok, amelyre óriási szükség van az országban, ahol a kormány szakmai egyeztetés és hatástanulmányok nélkül hoz tízmillió ember életét befolyásoló döntéseket. Eddig különálló szakmai műhelyekben folyt a munka, de a fúzió után nagyobb és felkészültebb szakértői bázisunk lesz, mint Magyarország kormányának.

A legerősebb szakszervezeti konföderáció intenzív tagtoborozásba kezd. Mi ehhez Gaskó Istvánnal ellentétben nem kapunk milliárdos „központi” büdzsét, a kemény munkánk és a hitelességünk ellensúlyozza ezt. Ott akarunk lenni minden munkahelyen, minden munkavállalót védve; nőni és erősödni, míg világos nem lesz: rólunk csak velünk születhet döntés. Ugyanazt tesszük, mint amit évek óta sikerrel gyakorlunk a VDSZ-ben, illetve jó ideje az Autonómoknál is: bekapcsoljuk a munkába a fiatalokat, lendületet adunk a szervezetnek, nemzetközi kapcsolataink révén (jelenleg épp az IndustriAll ifjúsági tagozata által 22 ország közt képviselik a magyar szakszervezeti mozgalmat fiataljaink) a 21. századi Európához illő formában jelenítjük meg az örök tartalmat, a munkavállalói érdekképviseletet. Ugyanakkor számítok a tapasztalatra is, amit az idősebb, sokat megélt kollégák halmoztak fel az elmúlt évtizedekben. Nem véletlen, hogy ma több helyen ők töltik be a legmagasabb pozíciókat a szakszervezeti konföderációknál. Meg fogjuk találni mindenki számára azt a szerepkört, melyben segíteni tudják a megújulást és a legerősebb konföderáció felépítését. Ugyanakkor fontos kimondani, hogy amikor közkeletű jelzője egy ország működésének a „mutyi”’, akkor a szakszervezetnek fokozottan kell figyelnie arra, hogy ilyen jelenségektől tisztítsa meg magát. Becsüljük meg mindazokat, akik eddig is keményen dolgoztak a közös sikerekért, de a szakszervezeti struktúra nem lehet kiszolgálója semmilyen anyagi előnyöknek.

 

Fontos szólni a politikáról is. A szakszervezetnek rengeteg dolga van a politikával, de semmi dolga nincs a pártpolitikával – és itt utoljára hivatkozom meg Gaskó István enyhén szólva elfogadhatatlan tevékenységét e téren (is). Nem leszünk egyetlen párt segédcsapata sem, de mindegyiknek elmondjuk (kinek szépen, kinek csúnyábban – fogadókészség függvénye), hogy mit kellene tennie a munkavállalókért. Nincs átjárás a két dimenzió között, a politikus nem játszhat civilt, nem játszhat szakszervezeti embert, és fordítva: mi sem küldünk senkit a politikába. Én már tüntettem Kóka János ellen is (amikor például a Hankook gumigyár magyar munkavállalókkal kapcsolatos, embertelen bánásmódját próbálta védeni), és tüntettem Orbán Viktor kormánya ellen is (amikor például a Hankook gumigyár magyar munkavállalókkal kapcsolatos, embertelen bánásmódját próbálta védeni, még stratégiai partnernek is kinevezve). Sem vasutast, sem pedagógust, sem BKV-s dolgozót, sem bölcsődei dajkát nem dobunk oda koncul csak azért, hogy „jóban legyünk” egyes politikusokkal, pártokkal. Ez ugyanis a mai szakszervezeti világ másik rákfenéje: a cinkos hallgatás és „lefelé licitálás”. Egyre több disznóságot tűrnek el egyre többen szótlanul. Némán hallgatnak, s elegánsan távol maradnak, amikor megmondhatnák a magukét a kormánynak, vagy amikor kiderül, hogy az általuk kivívni szándékozott bérajánlás gyorsabban fogy a kormányzati kinyilatkoztatásokban, mint falusi búcsúban a sült kolbász.

 

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége a napokban úgy döntött, hogy engem jelöl a fúzió elnöki posztjára. A megtisztelő felkérést elfogadtam, készen állok a feladatra. Nem a pozíció, hanem a feladat motivál, és ha a fúzió kongresszusa e jelölés mögé áll, elkezdjük megvalósítani mindazt, amit évek óta szeretnénk, és amit hónapok óta készítünk elő. Rövidesen részletes szakmai programmal mutatom be, hogy milyen irányokat, milyen célokat tűznénk ki a fúzió elé. De a legfontosabb: mi leszünk a legerősebbek.

Székely Tamás elnök

Autonóm Szakszervezetek Szövetsége

 

komment

Egyesülünk!

2013.04.24. 10:28 Székely Tamás (VDSZ)

Három szakszervezeti konföderációt olvasztunk egybe, ezzel Magyarország legnagyobb és legerősebb munkavállalói érdekképviseletét létrehozva. Erről fog szólni az idei majális.

A magyar szakszervezetek világa megérett a megújulásra. Megosztottsága, belső vitái, és egyesek „rugalmas hozzáállása” (Gaskó Istvánra gondolok) veszélybe sodorták milliónyi magyar munkavállaló képviseletét. Miközben ma csak az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetségének több tagja van, mint az összes parlamenti és parlamenten kívüli pártnak összesen, mégis a politikusok döntenek mindenben, az ő hangjuk az erősebb, az ő szavukra figyel a közvélemény. A parlamenti bársonyszékek puha ölelése eddig tompíthatta azt a rossz érzést, amit a lelkiismeretesebb (van ilyen) politikusok éreztek, amikor a hétköznapi dolgozókat, Magyarország „működtetőit” tanároktól buszsofőrökig, gumigyári munkásoktól bolti eladóig darabáruként lökdösték ide-oda a jogszabályok tengerében.

 

Egyesülünk, és erőt mutatva állunk ki magunkért. Május elsején közös majálisunkon jelentjük be, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), és az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) egyesül. Az MSZOSZ tömege, a SZEF szürkeállománya, és az általunk, Autonómok által biztosított lendület, innováció és ipari háttér egyesül az új szervezetben.

 

Hosszú hónapja dolgozom azon a vezetőtársakkal, különböző szintű testületekkel, a tagság széles körével, hogy sikeres legyen a fúzió. Árral szemben haladunk: miközben a kormányzat a valódi érdekegyeztetést csorbítani igyekszik, az ellenzék meg helyben toporog, mi a valódi erő összekovácsolásán fáradozunk. Nem egy sokadik gittegylet létrehozását célozzuk, nem egy ernyőszervezet formálódik, hanem teljes és visszavonhatatlan egyesülés. Új hang, új eszközök, a fiatalok lendülete, melyet a régi kollégák tapasztalata támogat.  

 

Egyesült erő. Ezt akarjuk a magyar munkavállalók rendelkezésére bocsátani.

 

wKW092227.jpg

 

Amikor az egyik legsikeresebb ágazati szakszervezet, a VDSZ vezetőjeként tavaly a tagság biztatására megpályáztam, és el is nyertem az ASZSZ konföderációs elnöki székét, a legfőbb célom a hatékony munkavállalói érdekképviselet megteremtése volt. Az azóta eltelt időben sok tyúkszemre ráléptem, sok sötét sarokba beleláttam, és világossá vált számomra, hogy valódi változást csak egy koncentrált erő tud elérni. Tárgyalásokat folytattam kormányzati és ellenzéki frakciók vezetőségével, megkerestem nagyvállalkozót és munkásszállón lakó gyári munkást, nagykövetet és EP-képviselőt; folyamatos párbeszédben vagyok a kormánnyal is. Ahol nem volt elég a nyilvános fölszólítás, a sürgető megkeresések sora, ott még gyárlátogatásra is elvittem az illetékes politikusokat – lássák meg, hogyan élnek, miként dolgoznak azok, akiknek a nevében változást követelünk.

 

Ezt a munkát folytatjuk május 1. után egy még nagyobb, még erősebb szervezet nevében. Egyesült erővel, a legnagyobb magyar munkavállalói érdekképviselet közös zászlója alatt haladunk tovább. Ezt építik fel az Autonómok, az MSZOSZ és a SZEF tagjai.

 

Tartsatok velünk!

 

komment

Címkék: szakszervezet Székely Tamás

Póker-party Kocsis Mátéval

2013.03.25. 12:21 Székely Tamás (VDSZ)

 

A hétvégén Kocsis Máté a FIDESZ polgármestere, parlamenti képviselője, kommunikációs embere, az alábbi nyilatkozattal állt elő:

160 ezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány és Bajnai idején

Százhatvanezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején – reagált Kocsis Máté az MSZP és a Demokratikus Koalíció vasárnapi nyilatkozataira. Kocsis Máté kérdésre válaszolva mindezt úgy kommentálta, hogy ma 160 ezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején, ráadásul húszéves rekordot döntött a nők foglalkoztatása. A kormány elkötelezett a foglalkoztatás bővítése mellett – hangsúlyozta a politikus, aki emlékeztetett egyebek mellett több nagyvállalat munkahelyteremtő beruházására, a vállalkozások terheinek csökkentésére, valamint a minimálbér-emelésre is.

 

Most tekintsünk el a pártok közötti küzdelem szokásos populizmusától és szorítkozzunk a Központi Statisztikai Hivatal 2013 február 20-án és március 21-én kiadott adataira. (Forrás: http://www.ksh.hu/stadat_evkozi_2_1 ) Az alábbi adatok szerepelnek itt:

Alkalmazásban állók létszáma a nemzetgazdaságban:

Ezer fő

%

2009

2 660,7

96,3

2010

2 725,0

101,5

2011

2 691,5

99,6

2012

2 674,4

99,4

2013

2 573,9

99,4

A 2009 és 2012. közötti adatok január-december és a 2013. évre datált információk csak a januáriak ezért ezt külön sorba tettem. Az előttem lévő számok ( matematikát ismerve ) nem tükrözik az említett úr állításait. Sőt. Kifejezetten cáfolják!

Azért tartottam fontosnak ezeket az adatokat, mert szakszervezeti vezetőként, hihetetlen energiát fordítunk ágazati és országos szinten a munkahelyek megtartásáért.

Nem is olyan rég, az egyik internetes szakportál, a munkáltatók felmérésére hivatkozva pont azt állapította meg, hogy többségében egyáltalán nem terveznek létszámfelvételt, sőt inkább elbocsátásban gondolkodnak. Teszik ezt, annak ellenére, hogy a kormány munkahelyvédelmi akcióprogramja Terminátroként dübörög a cégeknél, csak közben az ipari termelés meg zuhan. Egyedül a Forint/Euró árfolyam segít az exportőröknek. (De csak ideig óráig)

 

Ami a nőkre vonatkozó kijelentést illeti, itt is van némi félremagyarázás, amit igazán nem is tudok hova tenni. A gazdasági adatokból kiderül, hogy itt is játék a számokkal való ámítás folyik. A táblázatokból kiderül, hogy 2012. nyári szezonális időszakban is 1,822 millió nő dolgozott, most pedig 1,781 millió.

Továbbá a nők foglalkoztatottak rátája, 45,9-ről 44,9-re csökkent, ami pontosan 1%, de mínuszban. Az igaz, hogy ez az arány, átlagban 43-44% között mozog már évek óta, de amit sokan elfelejtenek, hogy a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjazása  egyre jobban nő, ami a költségvetési adatokban is látszik.

2.1.1.2. A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitása nemenként, havi adatok

Nők

Időszak

Foglalkoz-tatottak

Munkanélküliek

Gazdaságilag aktívak  

Gazdaságilag nem aktívak

15–74 éves népesség

Aktivitási arány

Munkanélküliségi ráta

Foglalkoztatási ráta

ezer fő

%

január–március

1 756,6

225,6

1 982,2

2 000,8

3 983,0

49,8

11,4

44,1

február–április

1 762,6

226,0

1 988,6

1 992,1

3 980,7

50,0

11,4

44,3

március–május

1 782,8

216,8

1 999,6

1 979,1

3 978,7

50,3

10,8

44,8

április–június

1 798,6

205,7

2 004,3

1 974,0

3 978,3

50,4

10,3

45,2

május–július

1 817,9

199,9

2 017,9

1 960,1

3 977,9

50,7

9,9

45,7

június–augusztus

1 811,0

205,4

2 016,4

1 959,9

3 976,3

50,7

10,2

45,5

július–szeptember

1 822,8

207,7

2 030,5

1 944,5

3 975,0

51,1

10,2

45,9

augusztus–október

1 819,8

211,6

2 031,3

1 942,5

3 973,8

51,1

10,4

45,8

szeptember–november

1 810,9

213,4

2 024,3

1 948,3

3 972,6

51,0

10,5

45,6

október–december

1 804,0

213,0

2 017,0

1 954,3

3 971,3

50,8

10,6

45,4

november–2013. január

1 781,6

215,7

1 997,2

1 972,5

3 969,7

50,3

10,8

44,9

 

Összességében, megint azzal kell szembesülnünk, hogy miközben szakszervezeti részről hasonlóan fontosnak tartjuk a munkahelyek teremtését és megőrzését, a politikusok egymásnak üzengetnek, saját szájízüknek használva a számokat, miközben MI a valóságos életben saját erőnkből folytatjuk csatáinkat. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha minket is egy-egy alkalommal megkérdeznének, és egyeztetnének velünk.

 Ennek All in lesz a vége, csak attól tartok, hogy megint a melósok járnak rosszul.

komment

Címkék: közélet konzultáció szakszervezet

A szakszervezetek helye az összefogásban

2013.03.22. 06:58 Székely Tamás (VDSZ)

A Milla által szervezett, hétvégi tüntetésen sok szó esett a civil társadalomról, Magyarország aktuális problémáiról, és az egyik felszólaló külön is kitért arra: új szakszervezeti keretekre, új vezetőkre van szüksége a munkavállalóknak.

Mélyen egyetértek. Miért is?

osszefog1.jpgLeginkább azért, mert elegem van abból, hogy a szakszervezeti világ a politika játékszere legyen. Elég volt abból, hogy a pártpolitika mindig talál magának ölebet, akinek a nyakát vakargathatja, és az cserébe munkavállalók százezreit árulja el. És elég volt abból is, hogy eközben a hatalomnak le nem fekvő szakszervezetek állandó szélmalomharcot kénytelenek vívni, hovatovább többet hadakozunk a kormánnyal, mint a munkáltatóval. Meg egymással, igen, ezt se tagadjuk le. Túl sok szakszervezet, túl sok konföderációba tömörülve, túl sok belső konfliktust dobál ide-oda. A trükközésből, helyezkedésből is elegem van, méltatlan ez a kamarilla-politika a szakszervezetekhez.

A legelső dolgunk annak meghatározása, hogy mégis, milyen távolságot tartsunk a politikától. Az én válaszom egyszerű: nem kisebbet vagy nagyobbat, hanem EGYENLŐT. Kaptam minap Gaskó István szakszervezetétől egy nyílt levelet, melyben egyes konföderációkat a pártpolitikával való összejátszással vádolnak.

Megismétlem, hadd érezzük át a kabarétréfa súlyát: Gaskó István csapata szerint MÁSOKNAK nagyobb távolságot kellene tartani a pártoktól. Egy szintén minapi közleményükben szó szerint ezt írták:  „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

Írja ezt az a Gaskó István, akinek az Orbánnal közös fotóival ki lehetne tapétázni a LIGA székházát. http://aszakszervezet.blog.hu/2013/03/12/bolenyharc_a_prerin

Ez soha többet nem fordulhat elő, ha 2014-ben Gaskó István régi „bölénytársát” sikerül megakadályozni abban, hogy tovább szipolyozza a munkavállalókat. De, és ez legalább olyan fontos, a kritikánk éle nem fog csorbulni egy következő kormánnyal szemben sem! Elvárjuk, hogy a legelső döntések sorában egy új Munka törvénykönyvét fogadjanak el, a lehető legtöbb szakszervezeti javaslatot hasznosítva.

demokracia2.jpgA szakszervezet ugyanis nem eladó – aki pedig mégis gyékényre rakja, saját egyedi boldogulásáért áruba bocsátja, az nem méltó százezrek, milliók képviseletére. Ma az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetségének kétszer-háromszor annyi tagja van, mint a Fidesznek. Őket árulnám el, ha bármelyik pártnak, bármilyen kormánynak lefeküdnék. Miközben egyes konföderációk százmilliós juttatásokat, milliárdos pályázatot kapnak a kormánytól, hol „hallgatási pénzként”, hol kormánypárti közvetett kampányért cserébe, én azzal tudok kiállni az embereim elé: kollégák, minket nem vásároltak meg. Mi nem egy lédig szakszervezet vagyunk, nem egy turkáló, ahol kilós áron lehet bölénycimborákat vásárolni.

Személyes példa: magam a Szolidaritás egyik alapítója vagyok, sokáig társelnökként vettem részt a szervezet működésében. Pont addig a pontig, amíg világos lett, hogy a mozgalom pártpolitikai irányba indul el. Békében és barátságban köszöntem el a kollégáktól – ők profi politikusok lettek, míg én folytattam utamat a szakszervezeti világban. Ők ma öltönyben, nyakkendőben nyilatkoznak a tévének, míg én immár egy konföderáció vezetőjeként küzdök hol egy gumigyárral, hol a vörösiszap-tragédia óta bizonytalanságban tartott Mal-dolgozók munkahelyéért. Világos döntést hoztunk mindannyian: hiszem, hogy szükség van politikusokra, sőt, előny az, ha előtte a szakszervezeti mozgalomban is megmártóztak – de én maradtam és maradok itt, a helyemen.

És itt érkeztünk a legfontosabb ponthoz: hogyan lehet a mai, orkán erejű ellenszélben a munkavállalói érdekképviseletet fenntartani, megerősíteni, a jövőnek megmenteni? Szerintem egyesüléssel, modernizációval, új módszerekkel. A szakszervezeti világ lelkiismeretesebb képviselővel jó ideje dolgozunk ezen az ügyön. Példánk az európai szakszervezetek közelmúltbeli integrációja, célunk az erős, egységes magyar munkavállalói érdekképviselete megteremtése. Itt kapcsolódok vissza a bevezetőben említett, ellenzéki „megrendeléshez”: igen, az a célunk, hogy új, fiatalabb vezetők, erősebb hangon, erősebb, egységes szervezet élén álljanak ki a dolgozókért. Igen, ennek a munkának fontos része az is, hogy a mai, munkavállaló-ellenes kormány orrát minél gyakrabban beleverjük abba, amit a gyárkapu elé piszkított.

De ha Ti jöttök, kedves ellenzéki aspiránsok, veletek se leszünk elnézőbbek. Mi ugyanis nem veletek, nem a pártokkal akarunk összefogni, a mi helyünk nem egy hatodik segédcsapaté – ilyen poszttal Gaskó Istvánt érdemes megkínálni. Nekünk becsületünk van, neki napi árfolyama. Mi MINDENKIVEL, minden hatalommal szemben akarjuk erősíteni a szakszervezetet. Igen, mi is az összefogást pártoljuk – de mi a munkással, a dolgozóval, a milliónyi bérből is fizetésből élővel fogunk össze.

komment

Címkék: Székely Tamás Szakszervezet

Bölényharc a prérin

2013.03.12. 10:43 Székely Tamás (VDSZ)

 „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

http://www.liganet.hu/page/88/art/6950/akt/1/html/egyeztetes-az-mszp-ert.html

Gaskó István szerint tehát nem lehet együttműködni pártokkal – mi azért találtunk néhány példát:

gasko1.jpg

gasko2.jpg

ga01.jpg

ga03.jpg

ga02.jpg

komment

A BKV „színvonaláról” – szakszervezeti szemmel

2013.01.19. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

Ezt a romhalmazt is Atlaszként tartják a vállukon a munkavállalók. Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok mellett a BKV-s járművezetők azok, akik évek óta egyre rosszabb körülmények között, egyre megterhelőbb személyes helytállással kénytelenek ellensúlyozni, amit a munkahelyükkel, egyszersmind a legfontosabb közszolgáltatással művelt az állam.

 

Nulla forint. Ennyit szán idén a kormány a BKV finanszírozására. Kigyulladó metrókocsikkal, áramütés-veszélyes trolikkal, nyáron szaunává melegedő, télen a hóesés élményét a jármű belsejében is biztosító buszokkal, vesekőzúzó villamosokkal „szolgáltat” a fővárosi tömegközlekedés. Az, hogy még egyáltalán el lehet jutni Budapest egyik sarkából a másikba, szinte kizárólag a járműveket vezető kollégáink érdeme. Azoké, akik ezt sosem csupán munkaként, de hivatásként teszik, akik nem egy arctalan, kizárólag a profitmaximalizálásban érdekelt, csak papírízű felelősséget vállaló külső vállalkozás alkalmazottjai.

bkv_busz1.jpgMég ma is gyakran látok a buszon-villamoson csillogó szemű kiskamaszokat a sofőr válla fölött leskelődni. Belőlük lesz aztán felnőve sofőr (illetve egy-egy szerencsésből Vitézy Dávid), aki sosem csupán azért ül a volán mögé, mert le akarja tudni a feladatot. Neki hivatása van. Olyan, amiért akkor is kiáll, amit akkor is el akar látni, ha a mindenkori hatalom mintha ez ellen dolgozna – most például fővárosi tömegközlekedési szolgáltatás éves működési költségének, 140 milliárd forintnak csupán a fele garantált.

A minőségi szolgáltatáshoz, sőt, hovatovább az emberi körülmények között történő munkavégzéshez, illetve milliók elfogadható színvonalú utaztatáshoz szükséges forrás biztosítása helyett ma a buszjáratok és a HÉV kiszervezésének ötletéről hallani. Ennél lelkiismeretlenebb és veszélyesebb döntést elképzelni sem tudok! Igen, ezzel spórolhat a BKV a működési költségeken – de mi lesz a végeredmény? Hadd tegyek fel néhány egyszerű kérdést, melyeket a jelek szerint eddig még nem rágódott a BKV és a BKK vezetősége:

 

  • Lehet-e kevesebb pénzből jobb tömegközlekedést csinálni?
  • Amit ma a kollegialitás, a személyes felelősségvállalás, a hivatás szeretete, az elkötelezettség, mint komoly hozzáadott érték biztosít a BKV-ban, azt vajon kiválthatja egy magánvállalkozói szerződés? Vagy egyszerűbben: amit ma a lelkiismeretes BKV-dolgozó megtett Budapestért és az utasokért, azt mostantól mondjuk majd egy évekig húzódó, kétséges kimenetelű, kötbér iránti perrel való fenyegetés fogja biztosítani?
  • Kiszámolták már, hogy hány dolgozó elbocsátásával járna ez a megoldást? Valóban túl sok ma a járművezető a BKV-nál? És egyáltalán, nem épp egy munkahelyvédelmi akcióprogramot valósít meg most az állam?
  • A mai is bonyolult BKV-finanszírozás miként lesz átláthatóbb, ha a BKV mellé felnövesztett BKK után immár egy-több szerződéses magánvállalkozás pénzügyeivel is el kéne számolni?
  • Miért a BKV-dolgozók és a budapesti utazóközönségnek kell szenvednie a kormány és a főváros közti viszály miatt?

Mindezek pedig azért is fontos kérdések, mert (szokás szerint) erre a kiszervezésre vagy egyáltalán nem készült hatástanulmány, vagy legalábbis azt nem adják át a szakszervezetnek.

 Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének frissen megválasztott konföderációs elnökeként az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy sorra vettem, melyik tagszervezetünk milyen problémával küzd. Sok a gond. A vegyipartól a fővárosi tömegközlekedésen át a fuvarozókig minden téren azt tapasztalom, hogy muszáj sokkal hangosabbnak, erősebbnek lennünk, különben ma a dolgozók, holnap pedig az egész ország lesz a kárvallottja a munkavállaló-ellenes politikának. Ezt semmiképp nem fogom hagyni, folyamatosan a nyilvánosság elé viszem a dolgozók panaszát!

bkv_hev1.jpgCsütörtökön Gulyás Attilával, a VTDSZSZ elnökével tartottam sajtótájékoztatót, ahol háromoldalú tárgyalást kezdeményeztünk a kormány, a főváros és a szakszervezetek között. Ez az első próbaköve a hosszú évek óta hallott ígéreteknek: ha legalább leülnek a döntéshozók az érintettekkel tárgyalni, akkor még reménykedünk abban, hogy ők is érdekeltek a változásban.

Ha nem, akkor a fővárost a hétfőihez hasonló, újabb havazás visszarúgja a 19. századba. Igaz, ez azokat nem fogja zavarni, akik négykerék-meghajtású, tízmilliós szolgálati (!) autóban feszítenek. De mi vagyunk többen, és nem ezért fizetjük őket.

 

 

komment

Ami összeköt minket

2012.12.13. 11:57 Székely Tamás (VDSZ)

Sajnálatosan a jelenlegi kormányzat még az idei évben újabb rétegbe rúgott bele.

diakok1.jpgÍgy a felsőfokú felvételi jelentkezések előtt másfél hónappal teljesen felrúgta a továbbtanulni szándékozók elképzeléseit. De nem csak az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőkbe rúgott bele, hanem szüleikbe is.

Ezzel az agyament koncepcióval rögtön sikerült Magyarországnak a topra kerülni féléves 913 eurós tandíjával (forrás: mohaonline.hu). Ezzel egyetemben, pedig az éppen hiányszakmaként említett orvostan hallgatónak több, mint 14 millió forintot ( forrás: index.hu) kellene  felvennie hitelként. És még szerződést is kössenek! A javaslatot nem is minősítem tovább.

A következmény annál inkább vészes. Az egyetemek kiürülhetnek. sorra jelzik a fiatalok: elmennek ebből az országból! Elmennek, mert tanulni máshol ha fizetni is kell másért, de nem maradnak itt tovább.

Az intézkedés és az ebből fakadó következménysorozat, pontosan hasonló a kormányzat gazdasági cselekményeire. Kapkodás, átgondolatlanság, hatásvizsgálat nélküliség, ergo teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Így már nem csak a befektetőket zavarjuk el, hanem gyermekeinket, a jövőnket is.

Ezt felismerve a héten másodszor jöttek össze a diákok függetlenül a tanulási helyeiktől. A hétfői ad hoc események indították el a vidéki diákság és a pesti fiatalok cselekvési lépéssorozatait.

A műszaki egyetem zsúfolásig megtelt aulájában már visszafordíthatatlan folyamat indult el, egészen a Parlament épületéig, szerdán a mínusz fokok ellenére. Mintegy 5 ezer diák és szimpatizánsaik mutatták meg, hogy an lehet, hogyan kell egy-egy rossz kormányzati intézkedés ellen felemelni a hangot. Vidéki kollégáik, hasonlóan aktívan és kitartóan erősítették, erősítik egymást.

Miért fogott meg ennyire a két nap eseménye? A válasz nagyon kézenfekvő.

A munkavállalók és a diákok között teljes mértékben hasonló problémák születtek az elmúlt 2 évben.

A szegények még szegényebbek lettek, a dolgozni akarók lehetőségei csökkentek, az őket érintő szabályok további károkat okoznak. És akkor még nem beszéltem a nyugdíjakról, az egészségügyről.

A két teljesen más korosztály azonos követeléseket fogalmazott meg: ÉRDEkEGYEZTETÉS, NE DÖNTSENEK RÓLUK NÉLKÜLÜK, ÁTMENETI SZABÁLYOK HIÁNYA, HATÁSVIZSGÁLAT…. Soroljam még?

A  VDSZ működési területein is 40% fölött van a diplomások aránya, az iparnak is kellenek a felsőfokú végzettségűek, és aki ma nem mehet egyetemre, az öt év múlva nem fog mondjuk a magyar gyógyszeriparban dolgozni, fejleszteni, GDP-t és innovációt biztosítani.


diakok4.jpg

Munkások! Dolgozók! Munkanélküliek!

Vegyünk példát a diákok akcióiról. Ők felvállalták, a küzdelmet. Közösen, összefogva. Megmutatták, hogy lehet egyszerre több helyen is demonstrálni, termet foglalni, akciózni.

Lehet, akár mínusz öt fokban is az utcára menni, ha az érdekeinkről van szó. Lehet  józanul, fegyelmezetten tűntetni  összefogni egymással , különböző szervezetekkel a közös érdekek  érvényesítéséért.

IGEN! Együtt, egymásért! Úgy, hogy a szolidaritás alap értéknek tekintette mindenki.

komment

Címkék: konzultáció tűntetés szakszervezet diákok

süti beállítások módosítása