A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

EVM dolgozókért

2014.02.12. 22:32 Székely Tamás (VDSZ)

Kedves Kollégák! Tüntetők!

100 emberért jöttünk össze és most ezreknek tűnnek. Ez a szolidaritás, ez az ami erőt adhat e 100 munkás mostani küzdelméhez. Hatalmas dolog és köszönet jár érte.

IMG_5972.JPGNem véletlenül vagyunk itt! Ebben a házban forr az alantas cselszövés. 100 ember, aki a sok éves lemondás után maradt a nagy EVM-ből már nem számít. WU2, Ultra, Bip és még sorolhatnám a superbrand termékek sorát, amit ma már aljas módon átjátszva akár egy sufniban gyártanak az itt összegyűlt kollégák kárára. Mert itt nem lehet másról szó csak arról a folyamatról, amit más országokban pillanatok alatt feltérképeznek, és a bűnösök kezén kattan a bilincs. Itt vagy Maciarc?  Hol vagy Szupkay? Tudod, ez nem a Dumaszínház, de nem is a Showderklub! Itt vannak a háttérben manipulálók?

Valószínűleg azt a szót már nem ismerik ott, hogy lelkiismeret.

A 100 kolléga  várja fizetését, és elsikkasztott pénzét! 100 embernyi lelkiismeret.

100 család szeretné tudni, hogy fizeti ki ma, a holnap tartozásait, amit figyelmen kívül hagytatok, amikor megterveztétek ennek a gyárnak ez eltűntetését.

Miért vagyunk itt? A válasz nagyon egyszerű. Minden szál ide, erre a címre vezet. Mi nem vagyunk bábok, akiket telefonon utasíthatnak. Nem vagyunk rongyok, akiket ha tele a zseb el lehet dobni. Itt vagyunk és tárgyalni akarunk.

Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége képvisel titeket, immár a negyedmillió munkavállalót tömörítő Magyar Szakszervezeti Szövetség tagjaként. Az állásidőre kényszerített, kisemmizett gyári munkásokat, akiknek a feje felől viszik el a gyárat, akik blokáddal és tüntetéssel igyekeznek felhívni a figyelmet a közelítő tragédiára, a legnagyobb magyar munkavállalói érdekképviselet védiA VDSZ - a szolidaritás erejét érezve más szervezetektől – mindent, megtesz azért, hogy mihamarabb tisztességes elszámolás legyen. Meg kell hallania a hangunkat!

De nem a Maciarccal!

Mi partnerek vagyunk mindenkinek, aki garantálja e 100 ember bérét és tisztességes elszámolását.  

A kormányzathoz is fordulunk, hogy erősítse meg a hatóság fellépését, akadályozza meg a további jogsértéseket, valamint az EVM dolgozóinak haladéktalan kártalanítását a bérgarancia-alapból.

Ez a folyamat nem lesz gyors. A jog még mindig nem a tisztességes munkavállalót támogatja. A küzdelemre rátok is szükség van, mert egyedül nem fog menni. Szerveződjünk! Továbbra is őrizni kell azt amit nem vittek el, hiszen ez az egyetlen kézzel fogható erőnk.

Nem adhatjuk fel, mert a helyzet kilátástalannak tűnik, de nem reménytelen!

IMG_5947.JPG

Címkék: szakszervezet VDSZ EVM

A legerősebb

2013.10.17. 23:53 Székely Tamás (VDSZ)

Évekig tartó előkészítés, hónapok tervezése és szakmai vitái után immár tény: az MSZOSZ, a SZEF és az Autonómok egyesítik erejüket és létrehozzák Magyarország legerősebb szakszervezeti konföderációját.

Szinte édes gyermekem a gondolat, hogy a megosztott, sokszor egymással is vitázó munkavállalói érdekképviseletek erejét egyesítsük, közösen tartva pajzsot a kormány és a munkáltatók felé, akik bár sok kérdésben maguk sem értenek egyet, de első gondolatuk mindig az, hogy a munkásokon spóroljanak, a melóstól szedjék be a pénzt. Nem várhatunk semmire és senkire: 2010 óta olyan kormány működik, mely határozottan a szakszervezeti struktúra szétzúzására tör, hogy a romokon csak a miniszterelnök kezéhez szoktatott, „házi” szakszervezeti vezetőnek teremjen babér. Annak, aki 2010 előtt páros lábbal taposta a szakszervezet maradék nimbuszát, keserű paródiába forduló gördülő sztrájkjait szervezve, viszont elárulta a munkavállalókat. Sem a rekordméretű áfa, sem az egykulcsos adó igazságtalansága, sem az étkezési jegyek agyonadóztatása, sem a szociális juttatások elvétele, sem a nyugdíjból visszarángatott kollégák megalázása nem volt elég érv, hogy a friss milliárdokkal országos tiltakozást szervezzen. Ezt sok helyen hívják árulásnak – és aki cinkosként hallgat mellette, az ugyanolyan méltatlan a pozíciójára.

Ennek véget fogunk vetni. Még idén létrejön az a szervezet, amely erősebb, hitelesebb, hatékonyabb és modernebb lesz, mint bármi, amit ma szakszervezetnek hívnak Magyarországon. Hosszú ideje tervezzük a kollégákkal, szakszervezeti és szakmai csapatokkal, hogy miként működjön a fúzió. Én abban vagyok érdekelt, hogy látványos és mindent megváltoztató építkezésbe kezdjünk.

 

Az új, egyesült konföderációban mindenki felelős lesz mindenkiért. Százezres erőt fogunk állítani minden egyes tagunk, minden ágazati szervezet, minden, általunk képviselt hivatás dolgozóinak akarata mögé. A pedagógusokat ért méltánytalanságért a gumigyári munkás, az energiaipart sújtó elbocsátási hullám miatt a kereskedelemben dolgozók, a buszsofőrök vagy a fuvarozók problémáiért a bányászok is kiáltani fognak. Egyesült szakszervezeti erő a munkavállalókért, amit se kormány, se munkáltató nem oszt meg. Hátterünk a sokmilliós nemzetközi mozgalom, mely átszövi az egész világot, és lebírhatatlan erővel rendelkezik.

Markáns szakmai előrelépésre számítok, amelyre óriási szükség van az országban, ahol a kormány szakmai egyeztetés és hatástanulmányok nélkül hoz tízmillió ember életét befolyásoló döntéseket. Eddig különálló szakmai műhelyekben folyt a munka, de a fúzió után nagyobb és felkészültebb szakértői bázisunk lesz, mint Magyarország kormányának.

A legerősebb szakszervezeti konföderáció intenzív tagtoborozásba kezd. Mi ehhez Gaskó Istvánnal ellentétben nem kapunk milliárdos „központi” büdzsét, a kemény munkánk és a hitelességünk ellensúlyozza ezt. Ott akarunk lenni minden munkahelyen, minden munkavállalót védve; nőni és erősödni, míg világos nem lesz: rólunk csak velünk születhet döntés. Ugyanazt tesszük, mint amit évek óta sikerrel gyakorlunk a VDSZ-ben, illetve jó ideje az Autonómoknál is: bekapcsoljuk a munkába a fiatalokat, lendületet adunk a szervezetnek, nemzetközi kapcsolataink révén (jelenleg épp az IndustriAll ifjúsági tagozata által 22 ország közt képviselik a magyar szakszervezeti mozgalmat fiataljaink) a 21. századi Európához illő formában jelenítjük meg az örök tartalmat, a munkavállalói érdekképviseletet. Ugyanakkor számítok a tapasztalatra is, amit az idősebb, sokat megélt kollégák halmoztak fel az elmúlt évtizedekben. Nem véletlen, hogy ma több helyen ők töltik be a legmagasabb pozíciókat a szakszervezeti konföderációknál. Meg fogjuk találni mindenki számára azt a szerepkört, melyben segíteni tudják a megújulást és a legerősebb konföderáció felépítését. Ugyanakkor fontos kimondani, hogy amikor közkeletű jelzője egy ország működésének a „mutyi”’, akkor a szakszervezetnek fokozottan kell figyelnie arra, hogy ilyen jelenségektől tisztítsa meg magát. Becsüljük meg mindazokat, akik eddig is keményen dolgoztak a közös sikerekért, de a szakszervezeti struktúra nem lehet kiszolgálója semmilyen anyagi előnyöknek.

 

Fontos szólni a politikáról is. A szakszervezetnek rengeteg dolga van a politikával, de semmi dolga nincs a pártpolitikával – és itt utoljára hivatkozom meg Gaskó István enyhén szólva elfogadhatatlan tevékenységét e téren (is). Nem leszünk egyetlen párt segédcsapata sem, de mindegyiknek elmondjuk (kinek szépen, kinek csúnyábban – fogadókészség függvénye), hogy mit kellene tennie a munkavállalókért. Nincs átjárás a két dimenzió között, a politikus nem játszhat civilt, nem játszhat szakszervezeti embert, és fordítva: mi sem küldünk senkit a politikába. Én már tüntettem Kóka János ellen is (amikor például a Hankook gumigyár magyar munkavállalókkal kapcsolatos, embertelen bánásmódját próbálta védeni), és tüntettem Orbán Viktor kormánya ellen is (amikor például a Hankook gumigyár magyar munkavállalókkal kapcsolatos, embertelen bánásmódját próbálta védeni, még stratégiai partnernek is kinevezve). Sem vasutast, sem pedagógust, sem BKV-s dolgozót, sem bölcsődei dajkát nem dobunk oda koncul csak azért, hogy „jóban legyünk” egyes politikusokkal, pártokkal. Ez ugyanis a mai szakszervezeti világ másik rákfenéje: a cinkos hallgatás és „lefelé licitálás”. Egyre több disznóságot tűrnek el egyre többen szótlanul. Némán hallgatnak, s elegánsan távol maradnak, amikor megmondhatnák a magukét a kormánynak, vagy amikor kiderül, hogy az általuk kivívni szándékozott bérajánlás gyorsabban fogy a kormányzati kinyilatkoztatásokban, mint falusi búcsúban a sült kolbász.

 

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége a napokban úgy döntött, hogy engem jelöl a fúzió elnöki posztjára. A megtisztelő felkérést elfogadtam, készen állok a feladatra. Nem a pozíció, hanem a feladat motivál, és ha a fúzió kongresszusa e jelölés mögé áll, elkezdjük megvalósítani mindazt, amit évek óta szeretnénk, és amit hónapok óta készítünk elő. Rövidesen részletes szakmai programmal mutatom be, hogy milyen irányokat, milyen célokat tűznénk ki a fúzió elé. De a legfontosabb: mi leszünk a legerősebbek.

Székely Tamás elnök

Autonóm Szakszervezetek Szövetsége

 

Egyesülünk!

2013.04.24. 10:28 Székely Tamás (VDSZ)

Három szakszervezeti konföderációt olvasztunk egybe, ezzel Magyarország legnagyobb és legerősebb munkavállalói érdekképviseletét létrehozva. Erről fog szólni az idei majális.

A magyar szakszervezetek világa megérett a megújulásra. Megosztottsága, belső vitái, és egyesek „rugalmas hozzáállása” (Gaskó Istvánra gondolok) veszélybe sodorták milliónyi magyar munkavállaló képviseletét. Miközben ma csak az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetségének több tagja van, mint az összes parlamenti és parlamenten kívüli pártnak összesen, mégis a politikusok döntenek mindenben, az ő hangjuk az erősebb, az ő szavukra figyel a közvélemény. A parlamenti bársonyszékek puha ölelése eddig tompíthatta azt a rossz érzést, amit a lelkiismeretesebb (van ilyen) politikusok éreztek, amikor a hétköznapi dolgozókat, Magyarország „működtetőit” tanároktól buszsofőrökig, gumigyári munkásoktól bolti eladóig darabáruként lökdösték ide-oda a jogszabályok tengerében.

 

Egyesülünk, és erőt mutatva állunk ki magunkért. Május elsején közös majálisunkon jelentjük be, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), és az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) egyesül. Az MSZOSZ tömege, a SZEF szürkeállománya, és az általunk, Autonómok által biztosított lendület, innováció és ipari háttér egyesül az új szervezetben.

 

Hosszú hónapja dolgozom azon a vezetőtársakkal, különböző szintű testületekkel, a tagság széles körével, hogy sikeres legyen a fúzió. Árral szemben haladunk: miközben a kormányzat a valódi érdekegyeztetést csorbítani igyekszik, az ellenzék meg helyben toporog, mi a valódi erő összekovácsolásán fáradozunk. Nem egy sokadik gittegylet létrehozását célozzuk, nem egy ernyőszervezet formálódik, hanem teljes és visszavonhatatlan egyesülés. Új hang, új eszközök, a fiatalok lendülete, melyet a régi kollégák tapasztalata támogat.  

 

Egyesült erő. Ezt akarjuk a magyar munkavállalók rendelkezésére bocsátani.

 

wKW092227.jpg

 

Amikor az egyik legsikeresebb ágazati szakszervezet, a VDSZ vezetőjeként tavaly a tagság biztatására megpályáztam, és el is nyertem az ASZSZ konföderációs elnöki székét, a legfőbb célom a hatékony munkavállalói érdekképviselet megteremtése volt. Az azóta eltelt időben sok tyúkszemre ráléptem, sok sötét sarokba beleláttam, és világossá vált számomra, hogy valódi változást csak egy koncentrált erő tud elérni. Tárgyalásokat folytattam kormányzati és ellenzéki frakciók vezetőségével, megkerestem nagyvállalkozót és munkásszállón lakó gyári munkást, nagykövetet és EP-képviselőt; folyamatos párbeszédben vagyok a kormánnyal is. Ahol nem volt elég a nyilvános fölszólítás, a sürgető megkeresések sora, ott még gyárlátogatásra is elvittem az illetékes politikusokat – lássák meg, hogyan élnek, miként dolgoznak azok, akiknek a nevében változást követelünk.

 

Ezt a munkát folytatjuk május 1. után egy még nagyobb, még erősebb szervezet nevében. Egyesült erővel, a legnagyobb magyar munkavállalói érdekképviselet közös zászlója alatt haladunk tovább. Ezt építik fel az Autonómok, az MSZOSZ és a SZEF tagjai.

 

Tartsatok velünk!

 

Címkék: szakszervezet Székely Tamás

Póker-party Kocsis Mátéval

2013.03.25. 12:21 Székely Tamás (VDSZ)

 

A hétvégén Kocsis Máté a FIDESZ polgármestere, parlamenti képviselője, kommunikációs embere, az alábbi nyilatkozattal állt elő:

160 ezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány és Bajnai idején

Százhatvanezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején – reagált Kocsis Máté az MSZP és a Demokratikus Koalíció vasárnapi nyilatkozataira. Kocsis Máté kérdésre válaszolva mindezt úgy kommentálta, hogy ma 160 ezerrel többen dolgoznak, mint Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején, ráadásul húszéves rekordot döntött a nők foglalkoztatása. A kormány elkötelezett a foglalkoztatás bővítése mellett – hangsúlyozta a politikus, aki emlékeztetett egyebek mellett több nagyvállalat munkahelyteremtő beruházására, a vállalkozások terheinek csökkentésére, valamint a minimálbér-emelésre is.

 

Most tekintsünk el a pártok közötti küzdelem szokásos populizmusától és szorítkozzunk a Központi Statisztikai Hivatal 2013 február 20-án és március 21-én kiadott adataira. (Forrás: http://www.ksh.hu/stadat_evkozi_2_1 ) Az alábbi adatok szerepelnek itt:

Alkalmazásban állók létszáma a nemzetgazdaságban:

Ezer fő

%

2009

2 660,7

96,3

2010

2 725,0

101,5

2011

2 691,5

99,6

2012

2 674,4

99,4

2013

2 573,9

99,4

A 2009 és 2012. közötti adatok január-december és a 2013. évre datált információk csak a januáriak ezért ezt külön sorba tettem. Az előttem lévő számok ( matematikát ismerve ) nem tükrözik az említett úr állításait. Sőt. Kifejezetten cáfolják!

Azért tartottam fontosnak ezeket az adatokat, mert szakszervezeti vezetőként, hihetetlen energiát fordítunk ágazati és országos szinten a munkahelyek megtartásáért.

Nem is olyan rég, az egyik internetes szakportál, a munkáltatók felmérésére hivatkozva pont azt állapította meg, hogy többségében egyáltalán nem terveznek létszámfelvételt, sőt inkább elbocsátásban gondolkodnak. Teszik ezt, annak ellenére, hogy a kormány munkahelyvédelmi akcióprogramja Terminátroként dübörög a cégeknél, csak közben az ipari termelés meg zuhan. Egyedül a Forint/Euró árfolyam segít az exportőröknek. (De csak ideig óráig)

 

Ami a nőkre vonatkozó kijelentést illeti, itt is van némi félremagyarázás, amit igazán nem is tudok hova tenni. A gazdasági adatokból kiderül, hogy itt is játék a számokkal való ámítás folyik. A táblázatokból kiderül, hogy 2012. nyári szezonális időszakban is 1,822 millió nő dolgozott, most pedig 1,781 millió.

Továbbá a nők foglalkoztatottak rátája, 45,9-ről 44,9-re csökkent, ami pontosan 1%, de mínuszban. Az igaz, hogy ez az arány, átlagban 43-44% között mozog már évek óta, de amit sokan elfelejtenek, hogy a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjazása  egyre jobban nő, ami a költségvetési adatokban is látszik.

2.1.1.2. A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitása nemenként, havi adatok

Nők

Időszak

Foglalkoz-tatottak

Munkanélküliek

Gazdaságilag aktívak  

Gazdaságilag nem aktívak

15–74 éves népesség

Aktivitási arány

Munkanélküliségi ráta

Foglalkoztatási ráta

ezer fő

%

január–március

1 756,6

225,6

1 982,2

2 000,8

3 983,0

49,8

11,4

44,1

február–április

1 762,6

226,0

1 988,6

1 992,1

3 980,7

50,0

11,4

44,3

március–május

1 782,8

216,8

1 999,6

1 979,1

3 978,7

50,3

10,8

44,8

április–június

1 798,6

205,7

2 004,3

1 974,0

3 978,3

50,4

10,3

45,2

május–július

1 817,9

199,9

2 017,9

1 960,1

3 977,9

50,7

9,9

45,7

június–augusztus

1 811,0

205,4

2 016,4

1 959,9

3 976,3

50,7

10,2

45,5

július–szeptember

1 822,8

207,7

2 030,5

1 944,5

3 975,0

51,1

10,2

45,9

augusztus–október

1 819,8

211,6

2 031,3

1 942,5

3 973,8

51,1

10,4

45,8

szeptember–november

1 810,9

213,4

2 024,3

1 948,3

3 972,6

51,0

10,5

45,6

október–december

1 804,0

213,0

2 017,0

1 954,3

3 971,3

50,8

10,6

45,4

november–2013. január

1 781,6

215,7

1 997,2

1 972,5

3 969,7

50,3

10,8

44,9

 

Összességében, megint azzal kell szembesülnünk, hogy miközben szakszervezeti részről hasonlóan fontosnak tartjuk a munkahelyek teremtését és megőrzését, a politikusok egymásnak üzengetnek, saját szájízüknek használva a számokat, miközben MI a valóságos életben saját erőnkből folytatjuk csatáinkat. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha minket is egy-egy alkalommal megkérdeznének, és egyeztetnének velünk.

 Ennek All in lesz a vége, csak attól tartok, hogy megint a melósok járnak rosszul.

Címkék: közélet konzultáció szakszervezet

A szakszervezetek helye az összefogásban

2013.03.22. 06:58 Székely Tamás (VDSZ)

A Milla által szervezett, hétvégi tüntetésen sok szó esett a civil társadalomról, Magyarország aktuális problémáiról, és az egyik felszólaló külön is kitért arra: új szakszervezeti keretekre, új vezetőkre van szüksége a munkavállalóknak.

Mélyen egyetértek. Miért is?

osszefog1.jpgLeginkább azért, mert elegem van abból, hogy a szakszervezeti világ a politika játékszere legyen. Elég volt abból, hogy a pártpolitika mindig talál magának ölebet, akinek a nyakát vakargathatja, és az cserébe munkavállalók százezreit árulja el. És elég volt abból is, hogy eközben a hatalomnak le nem fekvő szakszervezetek állandó szélmalomharcot kénytelenek vívni, hovatovább többet hadakozunk a kormánnyal, mint a munkáltatóval. Meg egymással, igen, ezt se tagadjuk le. Túl sok szakszervezet, túl sok konföderációba tömörülve, túl sok belső konfliktust dobál ide-oda. A trükközésből, helyezkedésből is elegem van, méltatlan ez a kamarilla-politika a szakszervezetekhez.

A legelső dolgunk annak meghatározása, hogy mégis, milyen távolságot tartsunk a politikától. Az én válaszom egyszerű: nem kisebbet vagy nagyobbat, hanem EGYENLŐT. Kaptam minap Gaskó István szakszervezetétől egy nyílt levelet, melyben egyes konföderációkat a pártpolitikával való összejátszással vádolnak.

Megismétlem, hadd érezzük át a kabarétréfa súlyát: Gaskó István csapata szerint MÁSOKNAK nagyobb távolságot kellene tartani a pártoktól. Egy szintén minapi közleményükben szó szerint ezt írták:  „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

Írja ezt az a Gaskó István, akinek az Orbánnal közös fotóival ki lehetne tapétázni a LIGA székházát. http://aszakszervezet.blog.hu/2013/03/12/bolenyharc_a_prerin

Ez soha többet nem fordulhat elő, ha 2014-ben Gaskó István régi „bölénytársát” sikerül megakadályozni abban, hogy tovább szipolyozza a munkavállalókat. De, és ez legalább olyan fontos, a kritikánk éle nem fog csorbulni egy következő kormánnyal szemben sem! Elvárjuk, hogy a legelső döntések sorában egy új Munka törvénykönyvét fogadjanak el, a lehető legtöbb szakszervezeti javaslatot hasznosítva.

demokracia2.jpgA szakszervezet ugyanis nem eladó – aki pedig mégis gyékényre rakja, saját egyedi boldogulásáért áruba bocsátja, az nem méltó százezrek, milliók képviseletére. Ma az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetségének kétszer-háromszor annyi tagja van, mint a Fidesznek. Őket árulnám el, ha bármelyik pártnak, bármilyen kormánynak lefeküdnék. Miközben egyes konföderációk százmilliós juttatásokat, milliárdos pályázatot kapnak a kormánytól, hol „hallgatási pénzként”, hol kormánypárti közvetett kampányért cserébe, én azzal tudok kiállni az embereim elé: kollégák, minket nem vásároltak meg. Mi nem egy lédig szakszervezet vagyunk, nem egy turkáló, ahol kilós áron lehet bölénycimborákat vásárolni.

Személyes példa: magam a Szolidaritás egyik alapítója vagyok, sokáig társelnökként vettem részt a szervezet működésében. Pont addig a pontig, amíg világos lett, hogy a mozgalom pártpolitikai irányba indul el. Békében és barátságban köszöntem el a kollégáktól – ők profi politikusok lettek, míg én folytattam utamat a szakszervezeti világban. Ők ma öltönyben, nyakkendőben nyilatkoznak a tévének, míg én immár egy konföderáció vezetőjeként küzdök hol egy gumigyárral, hol a vörösiszap-tragédia óta bizonytalanságban tartott Mal-dolgozók munkahelyéért. Világos döntést hoztunk mindannyian: hiszem, hogy szükség van politikusokra, sőt, előny az, ha előtte a szakszervezeti mozgalomban is megmártóztak – de én maradtam és maradok itt, a helyemen.

És itt érkeztünk a legfontosabb ponthoz: hogyan lehet a mai, orkán erejű ellenszélben a munkavállalói érdekképviseletet fenntartani, megerősíteni, a jövőnek megmenteni? Szerintem egyesüléssel, modernizációval, új módszerekkel. A szakszervezeti világ lelkiismeretesebb képviselővel jó ideje dolgozunk ezen az ügyön. Példánk az európai szakszervezetek közelmúltbeli integrációja, célunk az erős, egységes magyar munkavállalói érdekképviselete megteremtése. Itt kapcsolódok vissza a bevezetőben említett, ellenzéki „megrendeléshez”: igen, az a célunk, hogy új, fiatalabb vezetők, erősebb hangon, erősebb, egységes szervezet élén álljanak ki a dolgozókért. Igen, ennek a munkának fontos része az is, hogy a mai, munkavállaló-ellenes kormány orrát minél gyakrabban beleverjük abba, amit a gyárkapu elé piszkított.

De ha Ti jöttök, kedves ellenzéki aspiránsok, veletek se leszünk elnézőbbek. Mi ugyanis nem veletek, nem a pártokkal akarunk összefogni, a mi helyünk nem egy hatodik segédcsapaté – ilyen poszttal Gaskó Istvánt érdemes megkínálni. Nekünk becsületünk van, neki napi árfolyama. Mi MINDENKIVEL, minden hatalommal szemben akarjuk erősíteni a szakszervezetet. Igen, mi is az összefogást pártoljuk – de mi a munkással, a dolgozóval, a milliónyi bérből is fizetésből élővel fogunk össze.

Címkék: Székely Tamás Szakszervezet

Bölényharc a prérin

2013.03.12. 10:43 Székely Tamás (VDSZ)

 „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

http://www.liganet.hu/page/88/art/6950/akt/1/html/egyeztetes-az-mszp-ert.html

Gaskó István szerint tehát nem lehet együttműködni pártokkal – mi azért találtunk néhány példát:

gasko1.jpg

gasko2.jpg

ga01.jpg

ga03.jpg

ga02.jpg

A BKV „színvonaláról” – szakszervezeti szemmel

2013.01.19. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

Ezt a romhalmazt is Atlaszként tartják a vállukon a munkavállalók. Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok mellett a BKV-s járművezetők azok, akik évek óta egyre rosszabb körülmények között, egyre megterhelőbb személyes helytállással kénytelenek ellensúlyozni, amit a munkahelyükkel, egyszersmind a legfontosabb közszolgáltatással művelt az állam.

 

Nulla forint. Ennyit szán idén a kormány a BKV finanszírozására. Kigyulladó metrókocsikkal, áramütés-veszélyes trolikkal, nyáron szaunává melegedő, télen a hóesés élményét a jármű belsejében is biztosító buszokkal, vesekőzúzó villamosokkal „szolgáltat” a fővárosi tömegközlekedés. Az, hogy még egyáltalán el lehet jutni Budapest egyik sarkából a másikba, szinte kizárólag a járműveket vezető kollégáink érdeme. Azoké, akik ezt sosem csupán munkaként, de hivatásként teszik, akik nem egy arctalan, kizárólag a profitmaximalizálásban érdekelt, csak papírízű felelősséget vállaló külső vállalkozás alkalmazottjai.

bkv_busz1.jpgMég ma is gyakran látok a buszon-villamoson csillogó szemű kiskamaszokat a sofőr válla fölött leskelődni. Belőlük lesz aztán felnőve sofőr (illetve egy-egy szerencsésből Vitézy Dávid), aki sosem csupán azért ül a volán mögé, mert le akarja tudni a feladatot. Neki hivatása van. Olyan, amiért akkor is kiáll, amit akkor is el akar látni, ha a mindenkori hatalom mintha ez ellen dolgozna – most például fővárosi tömegközlekedési szolgáltatás éves működési költségének, 140 milliárd forintnak csupán a fele garantált.

A minőségi szolgáltatáshoz, sőt, hovatovább az emberi körülmények között történő munkavégzéshez, illetve milliók elfogadható színvonalú utaztatáshoz szükséges forrás biztosítása helyett ma a buszjáratok és a HÉV kiszervezésének ötletéről hallani. Ennél lelkiismeretlenebb és veszélyesebb döntést elképzelni sem tudok! Igen, ezzel spórolhat a BKV a működési költségeken – de mi lesz a végeredmény? Hadd tegyek fel néhány egyszerű kérdést, melyeket a jelek szerint eddig még nem rágódott a BKV és a BKK vezetősége:

 

  • Lehet-e kevesebb pénzből jobb tömegközlekedést csinálni?
  • Amit ma a kollegialitás, a személyes felelősségvállalás, a hivatás szeretete, az elkötelezettség, mint komoly hozzáadott érték biztosít a BKV-ban, azt vajon kiválthatja egy magánvállalkozói szerződés? Vagy egyszerűbben: amit ma a lelkiismeretes BKV-dolgozó megtett Budapestért és az utasokért, azt mostantól mondjuk majd egy évekig húzódó, kétséges kimenetelű, kötbér iránti perrel való fenyegetés fogja biztosítani?
  • Kiszámolták már, hogy hány dolgozó elbocsátásával járna ez a megoldást? Valóban túl sok ma a járművezető a BKV-nál? És egyáltalán, nem épp egy munkahelyvédelmi akcióprogramot valósít meg most az állam?
  • A mai is bonyolult BKV-finanszírozás miként lesz átláthatóbb, ha a BKV mellé felnövesztett BKK után immár egy-több szerződéses magánvállalkozás pénzügyeivel is el kéne számolni?
  • Miért a BKV-dolgozók és a budapesti utazóközönségnek kell szenvednie a kormány és a főváros közti viszály miatt?

Mindezek pedig azért is fontos kérdések, mert (szokás szerint) erre a kiszervezésre vagy egyáltalán nem készült hatástanulmány, vagy legalábbis azt nem adják át a szakszervezetnek.

 Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének frissen megválasztott konföderációs elnökeként az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy sorra vettem, melyik tagszervezetünk milyen problémával küzd. Sok a gond. A vegyipartól a fővárosi tömegközlekedésen át a fuvarozókig minden téren azt tapasztalom, hogy muszáj sokkal hangosabbnak, erősebbnek lennünk, különben ma a dolgozók, holnap pedig az egész ország lesz a kárvallottja a munkavállaló-ellenes politikának. Ezt semmiképp nem fogom hagyni, folyamatosan a nyilvánosság elé viszem a dolgozók panaszát!

bkv_hev1.jpgCsütörtökön Gulyás Attilával, a VTDSZSZ elnökével tartottam sajtótájékoztatót, ahol háromoldalú tárgyalást kezdeményeztünk a kormány, a főváros és a szakszervezetek között. Ez az első próbaköve a hosszú évek óta hallott ígéreteknek: ha legalább leülnek a döntéshozók az érintettekkel tárgyalni, akkor még reménykedünk abban, hogy ők is érdekeltek a változásban.

Ha nem, akkor a fővárost a hétfőihez hasonló, újabb havazás visszarúgja a 19. századba. Igaz, ez azokat nem fogja zavarni, akik négykerék-meghajtású, tízmilliós szolgálati (!) autóban feszítenek. De mi vagyunk többen, és nem ezért fizetjük őket.

 

 

Ami összeköt minket

2012.12.13. 11:57 Székely Tamás (VDSZ)

Sajnálatosan a jelenlegi kormányzat még az idei évben újabb rétegbe rúgott bele.

diakok1.jpgÍgy a felsőfokú felvételi jelentkezések előtt másfél hónappal teljesen felrúgta a továbbtanulni szándékozók elképzeléseit. De nem csak az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőkbe rúgott bele, hanem szüleikbe is.

Ezzel az agyament koncepcióval rögtön sikerült Magyarországnak a topra kerülni féléves 913 eurós tandíjával (forrás: mohaonline.hu). Ezzel egyetemben, pedig az éppen hiányszakmaként említett orvostan hallgatónak több, mint 14 millió forintot ( forrás: index.hu) kellene  felvennie hitelként. És még szerződést is kössenek! A javaslatot nem is minősítem tovább.

A következmény annál inkább vészes. Az egyetemek kiürülhetnek. sorra jelzik a fiatalok: elmennek ebből az országból! Elmennek, mert tanulni máshol ha fizetni is kell másért, de nem maradnak itt tovább.

Az intézkedés és az ebből fakadó következménysorozat, pontosan hasonló a kormányzat gazdasági cselekményeire. Kapkodás, átgondolatlanság, hatásvizsgálat nélküliség, ergo teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Így már nem csak a befektetőket zavarjuk el, hanem gyermekeinket, a jövőnket is.

Ezt felismerve a héten másodszor jöttek össze a diákok függetlenül a tanulási helyeiktől. A hétfői ad hoc események indították el a vidéki diákság és a pesti fiatalok cselekvési lépéssorozatait.

A műszaki egyetem zsúfolásig megtelt aulájában már visszafordíthatatlan folyamat indult el, egészen a Parlament épületéig, szerdán a mínusz fokok ellenére. Mintegy 5 ezer diák és szimpatizánsaik mutatták meg, hogy an lehet, hogyan kell egy-egy rossz kormányzati intézkedés ellen felemelni a hangot. Vidéki kollégáik, hasonlóan aktívan és kitartóan erősítették, erősítik egymást.

Miért fogott meg ennyire a két nap eseménye? A válasz nagyon kézenfekvő.

A munkavállalók és a diákok között teljes mértékben hasonló problémák születtek az elmúlt 2 évben.

A szegények még szegényebbek lettek, a dolgozni akarók lehetőségei csökkentek, az őket érintő szabályok további károkat okoznak. És akkor még nem beszéltem a nyugdíjakról, az egészségügyről.

A két teljesen más korosztály azonos követeléseket fogalmazott meg: ÉRDEkEGYEZTETÉS, NE DÖNTSENEK RÓLUK NÉLKÜLÜK, ÁTMENETI SZABÁLYOK HIÁNYA, HATÁSVIZSGÁLAT…. Soroljam még?

A  VDSZ működési területein is 40% fölött van a diplomások aránya, az iparnak is kellenek a felsőfokú végzettségűek, és aki ma nem mehet egyetemre, az öt év múlva nem fog mondjuk a magyar gyógyszeriparban dolgozni, fejleszteni, GDP-t és innovációt biztosítani.


diakok4.jpg

Munkások! Dolgozók! Munkanélküliek!

Vegyünk példát a diákok akcióiról. Ők felvállalták, a küzdelmet. Közösen, összefogva. Megmutatták, hogy lehet egyszerre több helyen is demonstrálni, termet foglalni, akciózni.

Lehet, akár mínusz öt fokban is az utcára menni, ha az érdekeinkről van szó. Lehet  józanul, fegyelmezetten tűntetni  összefogni egymással , különböző szervezetekkel a közös érdekek  érvényesítéséért.

IGEN! Együtt, egymásért! Úgy, hogy a szolidaritás alap értéknek tekintette mindenki.

Címkék: konzultáció tűntetés szakszervezet diákok

Sínen vagyunk?

2012.11.27. 07:34 Székely Tamás (VDSZ)

A dolgozók húsával nem lehet a rendszer réseit betömni!

A vegyipar tipikusan az a terület, ahol a munkavédelem szó szerint élet-halál kérdése. Szomorúan sokat kell szakszervezeti vezetőként már bekövetkezett tragédiák helyszínén megjelennem, a szakembereinkkel közösen az asztalt vernem azért, hogy soha ilyen hiba többet ne történhessen. Még többet dolgozunk azonban azért, hogy a bajokat megelőzzük! Szólunk egyszer, szólunk kétszer, szólunk sokszor, de nem lehet elégszer. A Hankookban egy 23 éves fiatal srác vesztette az életét, a TVK-nál kettős halál történt a közelmúltban. Azóta is azt próbáljuk kideríteni (az egyik helyen mereven elzárkózó, a másiknál korrekt vezetéssel), hogy hogyan lehetett volna megelőzni a tragédiát.

vasut.jpgEgy biztos: amit most Gulyás Attila, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke mond, az nem tréfadolog.  Az utóbbi hetekben már hosszanti irányban is elrepedtek a sínek a 3-as metró vonalán. A dolgozók és az utasok még nincsenek veszélyben, de a szakszervezeti vezető szerint is lépni kell az üzembiztonság érdekében. Magam nemrég folytattam megbeszélést Tarlós Istvánnal, és a Fővárosi Gázműveknél működő szakszervezet vezetőjével szintén a vállalat üzembiztonsága érdekében. Tudom azt, hogy a műszaki végzettségű főpolgármester ugyanúgy tisztában van a mit jelent egy közszolgáltatónál a működési biztonság. Erről győződtem meg a mi ügyünkben is, ahol a fővárosi energiaszolgáltatásról tárgyaltunk – de erről majd máskor írok. Most azt a fontos, hogy miközben a hozzáértők látják és értik a bajt, addig a döntéshozó testületek (a fővárosi tömegközlekedés esetében a BKK, illetve a közgyűlési Fidesz-frakció) más úton haladnának.

Ők a dolgozók testét rakják a hiányzó alkatrész helyére, ők a munkavállaló húsával tömnék be a rendszer réseit. Egyre rosszabb a helyzet, egyre jobban kizsigerelik az élőerőt, egyre rosszabb eszközöket adva a kezébe, egyre tovább dolgoztatva őket – egyre kevesebb pénzért.

Apropó, tudják, mit szoktak mondani a Hankookban, ha valaki a törvényekre, Magyarország hatályos jogszabályaira hivatkozik (már azokra, amiket még az új, borzalmas Munka törvénykönyve sem nyírt ki)? Azt mondják, hogy hallgass, a gyár kapuján belül Dél-Korea van!

Gulyás Attila kollégám jajkiáltása alapján budapesti közlekedés is ebbe az irányba tart. Sőt, halljuk meg a fuvarozók hangját is, akiket a nyugdíjjogosultságuktól foszt meg a kormány, mintha olyan életszerű elvárás lenne, hogy 62 éves emberek még kamionsofőrként járják a világot. Meg lehet persze próbálni, csak egy jó részüket a mentőhelikopter hozza majd haza, szerpentinről lezuhant kamionroncsban, autópálya összetört korlátjáról levágva. És a pedagógusok, akik a közös jövőnkért felelnek, őket is csak kihasználják! Akit nem bocsátanak a sok iskolabezárás, az összevonások során, az állami annektálás után, az jóval többet fog dolgozni – miközben az életpályamodellel csak hitegették őket.

Sínen vagyunk, de nem a vonaton ülünk, hanem előtte fekszünk, keresztben. Ez a huszonnegyedik óra, a szakszervezetek utolsó esélye arra, hogy megvédjék a munkavállalókat. A BKV-s szakszervezetek, a fuvarozók szakszervezete, a pedagógus-szakszervezetek, vagy épp mi, ipari szakszervezetek, mind ugyanazért dolgozunk – azokért, akik ma Magyarországon a valódi és fontos munkát végzik.

Csak a dolgozókkal, csak a dolgozókért!

Címkék: VDSZ Szakszervezet

Egy Ligában Orbán Viktorral

2012.10.13. 07:25 Székely Tamás (VDSZ)

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium újabb törlesztő részletről adott hírt a szakszervezeti júdáspénzek kapcsán. Szégyen!

 

A fejlesztési tárca legújabb közleményét olvasom épp. Pár fontos részletet hadd osszak meg a kedves olvasóval:„A vasutasok számára Orbán Viktor miniszterelnök és Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete elnöke által tavaly novemberben aláírt megállapodás alapján fizetnek ki három év alatt összesen 5 milliárd forintot. Az érintett munkavállalók az első egymilliárd forintot már decemberben megkapták. A Kormány az idei évre eső kétmilliárd forint fedezetét költségvetési átcsoportosítással biztosítja. A fennmaradó kétmilliárd forint a 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban szerepel.  (…) A pénzügyi ösztönzéssel a Kormány a vasutasok példás helytállását és a vasúti ágazat kiemelt fontosságát ismeri el.”

 

Most abba bele se mennék, hogy amíg hónapok óta tízezernyi munkahely megtartásáért küzdünk a „végeken” (MAL-ért, MAL-petíció, az iparért, a biztonságért, ), addig a fejlesztésinek nevezett minisztérium csak szétteszi a kezét, hogy majd a bíróság, meg a kedvező széljárás valahogy megtartja a helyén a dolgozókat, ők sajnos ebbe nem tudnak belefolyni. Lassan kezdem érteni, hogy miért: a miniszterelnöki „bölényvásáron” beszerzett Gaskó Istvánért sokat kell fizetni, valamint a LIGA-VDSZSZ kommunikációját is már a kormány intézi.

Meg is kérdem vasutas barátaimat, hogy az elnökükkel vajon már gov.hu-s e-mail címen kell-e levelezni… illetve dehogy kérdem. A LIGA és a VDSZSZ tagsága ugyanis nem egyenlő Gaskó Istvánnal. Az az árulás, ami épp a szemünk előtt folyik, nem az ő felelősségük. A tragikomédiába fulladó gördülő sztrájk se az ő szégyenük volt annak idején – a végén már csak a restit, két pályaudvari vécét és három kézihajtányt „sztrájkoltató” Gaskót pont azért hagyták magára, mert nekik sem tetszett, amit a szakszervezetük nevében művel. 

Gasko_Orban1.jpg A kormány részéről hatalomtechnikai szempontból persze teljesen érthető ez a stratégia. Vettek maguknak egy „udvari” szakszervezetist, és úgy tesznek, mintha Gaskó István képviselné a teljes magyar munkavállalói érdekvédelmet. A kisemmizett pedagógusok levegőben lógó sztrájkját mindenképpen el akarják szigetelni a becsületes vasutasok esetleges szolidaritásától; megosztani és gyengíteni igyekeznek a szakszervezeti szférát. Ehhez kiváló eszköznek tűnik a rövid pórázon tartott, cserébe folyamatosan pénzelt VDSZSZ-elnök. Az, aki úgy tud bazsalyogni Orbán Viktor mellett, hogy nem teszi fel a kérdést: hát a melósok, akik éjjel-nappal dolgoznak, miért kapnak kevesebb bért, miért veszítik el a munkahelyeiket? Miért teszik tönkre az alumíniumipart, a gyógyszeripart, miért löknek ezreket az utcára? Miért van most rendben a tandíj, ha négy éve még együtt küzdöttek ellene? Miért csinálnak nyomorgókat a pedagógusokból, akiknek Magyarország jövőjét kell tanítani és nevelni?

Az rendben van, ha a vasutasok életkörülményein javítani akarnak. Egyetlen dolgozótól sem sajnálom a plusz pénzt, megérdemlik! De Magyarországon ma milliók vannak bajban, értük is szólni kéne. A húsipar most húzza le a rolót, szó se hallik arról, hogy nem plusz pénzt, de legalább munkahelyet, az eddig bért kapják meg; mentsük meg a munkahelyüket, ha már ezt írták az óriásplakátokra, meg a miniszterelnöki levélbe! Utóbbit egyébként továbbra is gyűjtjük, hozzák be a VDSZ székházába; papírszemét, megy a MÉH-be.

És vajon mi lesz, ha a távolsági közúti közlekedést (volánosok) privatizálják? Ők is majd kerekeken gördülő sztrájkba fognak kezdeni, hogy fizetés-kiegészítést kapjanak? Hova vezethet ez, és mit tesz majd akkor Gaskó István?

Mikor a privatizáció zajlott a VDSZ működési területén (volt pár, nem is akármilyen ágazat – gáz-, gumi-, gyógyszeripar), akkor a szakszervezet a tárgyalásokon a hosszú távú megoldásokat kereste.  Felelősségteljesen. Nem alkalmi alamizsnát akartunk, hanem kemény bértárgyalásokat folytattunk, garanciális kollektív szerződésekért harcoltunk. Nem a kormány esetleges, odadobott koncaiért pitiztünk, hanem a becsületes munkáért járó volt a célunk, ahogy ma is ez.

 

Ez a szakszervezet dolga. Emberi, becsületes, tisztességes munkafeltételekért harcolni. Gaskó István ehhez sosem értett, nem is próbálta. Szépen begyűjti a júdáspénzt, melyből alamizsnát dobat régi „bölénytársával” a törpe kisebbségnek, miközben millióknak üzeni azt cinikus vigyorral: ti meg nem érdekeltek.