A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

A szakszervezet válasza az LMP-nek

2012.06.05. 07:57 Székely Tamás (VDSZ)

Úgy tűnik, Scheiring Gábor eltökélte, hogy baloldaliságát bizonyítva a szakszervezeti mozgalmat támadja meg... de a képviselő úr téved: a szakszervezet nem politikusokból, hanem a munkát jól ismerő emberekből áll.

wMG_5869.jpgA LMP gazdasági szakpolitikusa blogján a szakszervezeti mozgalom jelenéről és lehetséges jövőjéről értekezik. A több részletben kifejtett álláspont második epizódja Vérvörös csütörtök: az álbaloldal átka címmel jelent meg, erős, több esetben pontatlan, illetve igazságtalan állítások is téve a magyar szakszervezetekről. A bejegyzés nem maradhat válasz nélkül, a szakszervezetnek érdemben reagálnia kell. Vannak olyan állításai az LMP-s képviselőnek, melyeket határozottan vissza kell utasítanunk, vannak ugyanakkor helyes meglátásai is, és jegyzett pár vitatható, megbeszélendő felvetést is.

 

 

Amiben Scheiring súlyosan téved

A környezetvédő politikus legsúlyosabb tévedése, hogy a szakszervezetet erőszakkal a baloldali politikai mozgalmak közé, baloldali pártok mellé akarja celluxozni. Azt írja: „A mai magyar baloldal politikai kultúrájával nem összeegyeztethető az utcai politizálás vagy a konfliktusok nyílt felvállalása – így aztán a szakszervezeti tagság is olyan vezetőket kap, amilyeneket a történelem kínál.”

Nem tisztem megítélni, hogy ez alapján az utcai performanszokban, Parlamenthez láncolásban nagyon is aktív LMP akkor vajon a jobboldali szavazók kedvében akar-e járni, azt azonban tudom, hogy a mi tagságunk nagyon is igényli a határozott kiállást a jogaiért, a nyílt konfliktust és utcai jelenlétet. Tudom, hogy azt várják tőlünk, tegyünk meg mindent a szerzett jogok megvédéséért (korengedményes nyugdíj esete), a műszakpótlékok gyalázatos elvonása ellen, tudom, hogy a legújabb, fals „Nemzeti Konzultáció” kérdőíveit milyen szorgalmasan hozzák a papírgyűjtésünkre. Apropó: a VDSZ ezt teszi már a legelső konzultáció óta, amikor több kérdőívet adtak át nekünk az emberek, jóval millió fölötti számban, mint amennyit Orbán Viktornak visszaküldtek. Mi ezt tettük és tesszük ebben az ügyben – de azt nem tudom, hogy az ellenzéki pártok, például az LMP mit tesz.

És még egy dolgot nem tudok: azt, hogy kire szavaznak a szakszervezetünk tagjai. Biztos van köztük baloldali, jobboldali, vagy épp kiábrándult nem szavazó. Nem tudom, és nem is akarom megtudni, mert a munkámat, a dolgozók érdekvédelmét attól független kell végeznem, hogy fideszes vagy szocialista, jobbikos vagy épp zöldpárti-e a munkavállaló. A szakszervezet nem politikusokból, hanem a munkát jól ismerő emberekből áll.

 

Amiben Scheiringnek igaza van

Igen, a szakszervezet egy része súlyosan foglya a múltnak. Igen, jól írja az LMP-s képviselő, „A 6 konföderáció felett mára egyértelműen eljárt az idő”. Magam pár napja tértem vissza Brüsszelből, ahol közös szövetséget hoztunk létre nyolcmilliós tagsággal 22 millió munkavállalóért. Ez az Európai Ipari Szakszervezet, melyről valóban példát kellene venni Magyarországon is. És két hét múlva új globális szakszervezet jön létre az európaihoz hasonló céllal.

Ha nem is „kegyelemdöfés” a magyar szakszervezetiségnek, ahogy Scheiring írja, de valóban gond, hogy a késő-kádári technokratáktól sok esetben nem sikerült érdemben elválni. De ezt is érdemesebb lenne árnyaltabban kezelni: egyrészt magam például már csak korom alapján sem lehettem volna Kádár idején fontos ember, másrészt pedig az LMP-s képviselő úr  ismételten elköveti azt a hibát, hogy a szakszervezeteket en bloc „odanyomja” az MSZP-re. Mit jelent az, hogy „az MSZP és a szakszervezetek így sajnos a bérből és fizetésből élők tömegeit lökték el maguktól”.

Szívesen megadom Scheiring úrnak például Gaskó István elérhetőségét, hogy megkérdezze, miért tolja a szocialisták szekerét a Liga elnöke. Előre is elnézést kérek a csúnya szavakért, amelyeket válaszul fog kapni. De ugyanígy magam se lennék túl udvarias, ha valaki hirtelen a mi székházunkban keresné a szocialista pártot. Itt nem a házszámot, hanem a földalatti megállóját is eltévesztette a képviselő úr.

Miközben abban nagyon is igaza van, hogy a szakszervezetnek égetően fontos számot vetni a jelen kapitalizmusával, és az állami, szocialista nagyvállalatoknál gyakorolt érdekvédelemről át kell állnia a sokszor külföldi nagytőke által foglalkoztatott munkavállalók modern képviseletére. Jelzem, a VDSZ itt is előrébb tart, mint azt az LMP gondolja: a kilencvenes évek közepe óta kizárólag magántulajdonban lévő nagyvállalatoknál dolgoznak a hozzánk tartozó munkavállalók. Mi már akkor a globális tőkével vívtunk, amikor az LMP még egy komolytalan gondolatkísérlet se volt.

 

szak02.jpg

 

Amiről beszélnünk kéne

Végül pedig arról érdemes lenne egy komoly vitát folytatni, hogy mi a szerepe ma a szakszervezeteknek, és ehhez miként tud viszonyulni a politika, akár egy ökoszociális párt. Szívesen korrigálom Scheiring úr valamelyest igazságtalan és leegyszerűsítő múltismertetését, melyben csak a rosszat látja a szakszervezet történelméből. Cserébe szívesen veszem, ha meg tud győzni arról, hogy igenis összevethető egy magyar parlamenti képviselői munkája egy több műszakban dolgozó, gumigyári melóséval. Fontosnak tartom a párbeszédet, hiszen Scheiring maga is azt írja: „A politika és a nagytőke is sokszor igyekezett éket verni a szakszervezetek soraiba.” Hát nehogy most akaratlanul is a Lehet Más a Politika tegye ezt.

 

44 komment · 1 trackback

Címkék: politika közélet szakszervezet LMP VDSZ Scheiring Gábor

süti beállítások módosítása