A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

A szakszervezetek helye az összefogásban

2013.03.22. 06:58 Székely Tamás (VDSZ)

A Milla által szervezett, hétvégi tüntetésen sok szó esett a civil társadalomról, Magyarország aktuális problémáiról, és az egyik felszólaló külön is kitért arra: új szakszervezeti keretekre, új vezetőkre van szüksége a munkavállalóknak.

Mélyen egyetértek. Miért is?

osszefog1.jpgLeginkább azért, mert elegem van abból, hogy a szakszervezeti világ a politika játékszere legyen. Elég volt abból, hogy a pártpolitika mindig talál magának ölebet, akinek a nyakát vakargathatja, és az cserébe munkavállalók százezreit árulja el. És elég volt abból is, hogy eközben a hatalomnak le nem fekvő szakszervezetek állandó szélmalomharcot kénytelenek vívni, hovatovább többet hadakozunk a kormánnyal, mint a munkáltatóval. Meg egymással, igen, ezt se tagadjuk le. Túl sok szakszervezet, túl sok konföderációba tömörülve, túl sok belső konfliktust dobál ide-oda. A trükközésből, helyezkedésből is elegem van, méltatlan ez a kamarilla-politika a szakszervezetekhez.

A legelső dolgunk annak meghatározása, hogy mégis, milyen távolságot tartsunk a politikától. Az én válaszom egyszerű: nem kisebbet vagy nagyobbat, hanem EGYENLŐT. Kaptam minap Gaskó István szakszervezetétől egy nyílt levelet, melyben egyes konföderációkat a pártpolitikával való összejátszással vádolnak.

Megismétlem, hadd érezzük át a kabarétréfa súlyát: Gaskó István csapata szerint MÁSOKNAK nagyobb távolságot kellene tartani a pártoktól. Egy szintén minapi közleményükben szó szerint ezt írták:  „A LIGA Szakszervezetek óva inti a magyarországi szakszervezeti konföderációkat a pártokkal való együttműködéstől, az elköteleződéstől, és az ezzel szükségszerűen együtt járó elfordulástól a munkavállalóktól.”

Írja ezt az a Gaskó István, akinek az Orbánnal közös fotóival ki lehetne tapétázni a LIGA székházát. http://aszakszervezet.blog.hu/2013/03/12/bolenyharc_a_prerin

Ez soha többet nem fordulhat elő, ha 2014-ben Gaskó István régi „bölénytársát” sikerül megakadályozni abban, hogy tovább szipolyozza a munkavállalókat. De, és ez legalább olyan fontos, a kritikánk éle nem fog csorbulni egy következő kormánnyal szemben sem! Elvárjuk, hogy a legelső döntések sorában egy új Munka törvénykönyvét fogadjanak el, a lehető legtöbb szakszervezeti javaslatot hasznosítva.

demokracia2.jpgA szakszervezet ugyanis nem eladó – aki pedig mégis gyékényre rakja, saját egyedi boldogulásáért áruba bocsátja, az nem méltó százezrek, milliók képviseletére. Ma az általam vezetett Autonóm Szakszervezetek Szövetségének kétszer-háromszor annyi tagja van, mint a Fidesznek. Őket árulnám el, ha bármelyik pártnak, bármilyen kormánynak lefeküdnék. Miközben egyes konföderációk százmilliós juttatásokat, milliárdos pályázatot kapnak a kormánytól, hol „hallgatási pénzként”, hol kormánypárti közvetett kampányért cserébe, én azzal tudok kiállni az embereim elé: kollégák, minket nem vásároltak meg. Mi nem egy lédig szakszervezet vagyunk, nem egy turkáló, ahol kilós áron lehet bölénycimborákat vásárolni.

Személyes példa: magam a Szolidaritás egyik alapítója vagyok, sokáig társelnökként vettem részt a szervezet működésében. Pont addig a pontig, amíg világos lett, hogy a mozgalom pártpolitikai irányba indul el. Békében és barátságban köszöntem el a kollégáktól – ők profi politikusok lettek, míg én folytattam utamat a szakszervezeti világban. Ők ma öltönyben, nyakkendőben nyilatkoznak a tévének, míg én immár egy konföderáció vezetőjeként küzdök hol egy gumigyárral, hol a vörösiszap-tragédia óta bizonytalanságban tartott Mal-dolgozók munkahelyéért. Világos döntést hoztunk mindannyian: hiszem, hogy szükség van politikusokra, sőt, előny az, ha előtte a szakszervezeti mozgalomban is megmártóztak – de én maradtam és maradok itt, a helyemen.

És itt érkeztünk a legfontosabb ponthoz: hogyan lehet a mai, orkán erejű ellenszélben a munkavállalói érdekképviseletet fenntartani, megerősíteni, a jövőnek megmenteni? Szerintem egyesüléssel, modernizációval, új módszerekkel. A szakszervezeti világ lelkiismeretesebb képviselővel jó ideje dolgozunk ezen az ügyön. Példánk az európai szakszervezetek közelmúltbeli integrációja, célunk az erős, egységes magyar munkavállalói érdekképviselete megteremtése. Itt kapcsolódok vissza a bevezetőben említett, ellenzéki „megrendeléshez”: igen, az a célunk, hogy új, fiatalabb vezetők, erősebb hangon, erősebb, egységes szervezet élén álljanak ki a dolgozókért. Igen, ennek a munkának fontos része az is, hogy a mai, munkavállaló-ellenes kormány orrát minél gyakrabban beleverjük abba, amit a gyárkapu elé piszkított.

De ha Ti jöttök, kedves ellenzéki aspiránsok, veletek se leszünk elnézőbbek. Mi ugyanis nem veletek, nem a pártokkal akarunk összefogni, a mi helyünk nem egy hatodik segédcsapaté – ilyen poszttal Gaskó Istvánt érdemes megkínálni. Nekünk becsületünk van, neki napi árfolyama. Mi MINDENKIVEL, minden hatalommal szemben akarjuk erősíteni a szakszervezetet. Igen, mi is az összefogást pártoljuk – de mi a munkással, a dolgozóval, a milliónyi bérből is fizetésből élővel fogunk össze.

komment

Címkék: Székely Tamás Szakszervezet

süti beállítások módosítása