Sajnálatosan a jelenlegi kormányzat még az idei évben újabb rétegbe rúgott bele.
Így a felsőfokú felvételi jelentkezések előtt másfél hónappal teljesen felrúgta a továbbtanulni szándékozók elképzeléseit. De nem csak az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőkbe rúgott bele, hanem szüleikbe is.
Ezzel az agyament koncepcióval rögtön sikerült Magyarországnak a topra kerülni féléves 913 eurós tandíjával (forrás: mohaonline.hu). Ezzel egyetemben, pedig az éppen hiányszakmaként említett orvostan hallgatónak több, mint 14 millió forintot ( forrás: index.hu) kellene felvennie hitelként. És még szerződést is kössenek! A javaslatot nem is minősítem tovább.
A következmény annál inkább vészes. Az egyetemek kiürülhetnek. sorra jelzik a fiatalok: elmennek ebből az országból! Elmennek, mert tanulni máshol ha fizetni is kell másért, de nem maradnak itt tovább.
Az intézkedés és az ebből fakadó következménysorozat, pontosan hasonló a kormányzat gazdasági cselekményeire. Kapkodás, átgondolatlanság, hatásvizsgálat nélküliség, ergo teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Így már nem csak a befektetőket zavarjuk el, hanem gyermekeinket, a jövőnket is.
Ezt felismerve a héten másodszor jöttek össze a diákok függetlenül a tanulási helyeiktől. A hétfői ad hoc események indították el a vidéki diákság és a pesti fiatalok cselekvési lépéssorozatait.
A műszaki egyetem zsúfolásig megtelt aulájában már visszafordíthatatlan folyamat indult el, egészen a Parlament épületéig, szerdán a mínusz fokok ellenére. Mintegy 5 ezer diák és szimpatizánsaik mutatták meg, hogy an lehet, hogyan kell egy-egy rossz kormányzati intézkedés ellen felemelni a hangot. Vidéki kollégáik, hasonlóan aktívan és kitartóan erősítették, erősítik egymást.
Miért fogott meg ennyire a két nap eseménye? A válasz nagyon kézenfekvő.
A munkavállalók és a diákok között teljes mértékben hasonló problémák születtek az elmúlt 2 évben.
A szegények még szegényebbek lettek, a dolgozni akarók lehetőségei csökkentek, az őket érintő szabályok további károkat okoznak. És akkor még nem beszéltem a nyugdíjakról, az egészségügyről.
A két teljesen más korosztály azonos követeléseket fogalmazott meg: ÉRDEkEGYEZTETÉS, NE DÖNTSENEK RÓLUK NÉLKÜLÜK, ÁTMENETI SZABÁLYOK HIÁNYA, HATÁSVIZSGÁLAT…. Soroljam még?
A VDSZ működési területein is 40% fölött van a diplomások aránya, az iparnak is kellenek a felsőfokú végzettségűek, és aki ma nem mehet egyetemre, az öt év múlva nem fog mondjuk a magyar gyógyszeriparban dolgozni, fejleszteni, GDP-t és innovációt biztosítani.
Munkások! Dolgozók! Munkanélküliek!
Vegyünk példát a diákok akcióiról. Ők felvállalták, a küzdelmet. Közösen, összefogva. Megmutatták, hogy lehet egyszerre több helyen is demonstrálni, termet foglalni, akciózni.
Lehet, akár mínusz öt fokban is az utcára menni, ha az érdekeinkről van szó. Lehet józanul, fegyelmezetten tűntetni összefogni egymással , különböző szervezetekkel a közös érdekek érvényesítéséért.
IGEN! Együtt, egymásért! Úgy, hogy a szolidaritás alap értéknek tekintette mindenki.
