Kedves Barátaim!
Az Autonóm Szakszervezetek mellett számos szövetség, szervezet van itt.
Itt vagyok? Itt vagytok kereskedők, szolgáltatók? Közlekedésiek? Iparban dolgozók?
Én egy 109 éves szervezetet, a Vegyipari Szakszervezetet is vezetem Azt nagy múltú ipari szakszervezetet, mely négyszer olyan idős, mint a mai kormánypárt, és több tagunk van, mint a Fidesznek valaha is volt. 49 a kormány stratégiai partnerének nevezett vállalkozásból szinte minden másodiknál, összesen húsz helyen a mi szervezetünk, a VDSZ védi a dolgozók jogait.
De elérkezett az a pillanat, amikor már nem csak a munkahelyeken kell helytállni. Nem egy-egy vállalat vezetője vagy tulajdonosa az, aki ma leginkább megkeseríti, ellehetetleníti a dolgozó, termelő emberek életét.
Fejétől bűzlik a hal!
Egy rossz kormány rossz törvényei teszik rosszá, egyre inkább elviselhetetlenné az életet ebben az országban.
Borzalmasan hosszú az áldozatok listája. Kezdjük a két legkiszolgáltatottabb réteggel, az idősekkel, a szüleinkkel, és a fiatalokkal, a gyerekeinkkel! Róluk kell először beszélni, mert róluk tudnak a legkevesebbet a fideszes politikusok. Ők azt hiszik talán, hogy mindenkinek olyan gazdag szülei vannak, akik ma egy húszmilliós szőlőt, holnap egy hetvenmilliós házat, aztán meg úszómedencés palotát tudnak venni, ha épp úgy tartja kedvük. De mi a szakszervezetben azokat próbáljuk megmenti, akik a becsülettel ledolgozott évek után ma szó szerint életveszélybe kerültek a munkahelyeken. Életveszélyben vannak, mert a Fidesz ellopja tőlük a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét, azt hazudva, hogy ha Németh Szilárd képes ötvenévesen kényelmesen gombokat nyomogatni a meleg parlamenti ülésteremben, akkor egy hasonló korú gyári munkás is tud 12 órában a szalag mellett gürcölni. Bírjátok?
Azt hiszik, hogy ha az 52 éves Semjén Zsolt még vidáman tud énekesmadarakra vadászni, akkor egy hasonló korú dolgozótól is elvárható, hogy 50 kilós zsákokat rakodjon három műszakban. A korkedvezményes nyugdíj fogalma nem kiváltságot, nem egy indokolatlan kedvezményt jelent, hanem az életet, az egészséget megmentő lehetőséget; azt, hogy aki egész életében veszélyes, egészséget károsító körülmények között dolgozott, az esélyt kapjon arra, hogy ott legyen az unokája ballagásán, hogy ne a munkahelyéről vigye el a mentő, hogy ne vastüdőhöz vagy kerekesszékhez kötve fejezze be az életét. Ezt akarják most elvenni a dolgozóktól a Fidesz képviselői. Engedjük?
Közben lopják a fiatalok, a gyerekeink jövőjét is. A közoktatás szétverése egyet jelent a jövő szétverésével. Nem tudom, mit hisz Orbán Viktor, amikor Magyarország újraiparosításáról beszél, de innen is üzenem neki: 2014-ben ez nem a sok, tanulatlan, kézi munkaerőt jelenti. És üzenem, sőt melegen ajánlom azt is, hogy ne csak kólát kortyolgatni, meg Mercedesszel furikázni ugorjon be egy gyárba, hanem ismerje meg végre a valódi a magyar ipart! Vegye észre, hogy tökig olajos szakik helyett egyre több diplomás, fehér köpenyes ipari dolgozó kell! Tudom, hogy ő az elmúlt 25 évet a Parlamentben töltötte, meg egy-egy kolbászfesztiválon, de ez nem mentség arra, amit most művelnek! A gyerekeink a közmunka és a gyári, bekötött droid „karrierlehetősége” közül választhatnak csupán. Maga Gulyás Gergely, a 32 éves fő-fő fideszes törvényalkotó nyilatkozott úgy idén tavasszal, hogy abban bízni, hogy még az ő korosztályának is lesz nyugdíja, az már „az optimizmus igen magas szintje”.
És az én tizenéves lányaimnak, Gergő? Ha neked se lesz, ha szerinted így elszúrtátok, ha ekkora a baj, akkor az én gyerekeim meg majd dolgozzanak, míg csak élnek? És ha már most tudod, hogy nem lesz nyugdíj, akkor hogyan merészelitek a maradék magánnyugdíjakat is ellopni? Hagyjuk ezt?
Nem szégyenlitek magatokat képviselő urak? Nem ezzel kéne inkább foglalkozni, ezt megoldani, ahelyett hogy a vasárnapi boltbezárással szórakoztok? Értem én, hogy a Fidesz beleszeretett a CBA-ba és viszont, de bűn tönkretenni családok tízezreinek az életét ezért, kirúgásokat, bércsökkentést kockáztatni, csak mert valami értelmet kell találni a KDNP nevű segédcsapatok létezésének?
Apropó, KDNP! Csak idén ősszel, a VDSZ saját szakszervezeti focikupáján többen vettek részt, mint ahány szavazója a KDNP-nek van. Esetleg mi is írhatunk egy-két törvényt? Például egy új Munka törvénykönyvét. Sokkal jobbat tudnánk összerakni, mint ami évek óta sanyargatja a magyar dolgozókat. Olyan törvényt csináltatok, ami minden jogot és előnyt a munkáltatónak ad, de minden terhet és felelősséget a dolgozóra rak. Tűrnünk kell, hogy a munkáltatói túlhatalom legálisan fizethet kevesebb bért, zilálhat szét családokat, tussolhat el munkahelyi baleseteket, kötelezhet tízórás vagy akár tizenkétórás munkavégzést. Meddig hagyjuk?
Kedves hatalom! Nektek fogalmatok sincs arról az életről, ami a parlament falain kívül zajlik. Nem tudom, megértenétek-e valaha, ha arról próbálnék mesélni, hogy egy szénkülfejtéses bányatérségben milyen megterhelést jelent a fizikai és termelésirányító munkakör – pedig ti veszitek el ezektől az emberektől a bányásznyugdíjat. Nem tudom, értenétek-e bármit is abból, ha a nehéz bányamunka következtében egészségkárosodást szenvedett, megrokkant bányászokról mesélnék nektek – pedig ti veszitek el tőlük és másoktól a rokkantsági nyugdíjjogosultságukat, vesztek el munkahelyeket csökkentmunkaképességüektől. Fogalmatok sincs, milyen a föld alatt munkát végezni, de ti veszitek el a havi nyugdíj átlagkereset-számítási kedvezményeiket. Miket beszélek, hisz ti azt se tudjátok, milyen a föld felett dolgozni!
Ahogy a kényelmes, általunk fizetett, lézerblokkolós limuzinjaitokban elsuhanva azt se tudjátok, hogyan közlekedik az átlagos magyar. Kigyulladó metró, lerohadó busz, fagyott váltók miatt lebénult vasúti pályaudvar – ezek nektek csak mínuszos hírek az újságban. Nekünk viszont a hétköznapi túlélés akadályai, a közlekedési szakszervezet számára pedig heroikus harc naponta, hogy megvédje a közlekedésben dolgozókat. Azokat, akiket a kiszervezésekkel, a munkabiztonsági szabályok tudatos semmibe vételével, jogaik csorbításával ti magatok sodortok veszélybe – az utasaikkal együtt.
Kedves barátaim, tüntető civilek és szakszervezeti tagok!
Ma egy rossz kormány rossz döntései ellen tiltakozni vonultunk ide. Napestig tudnánk sorolni, hányféleképpen ártott már nekünk ez a kormány. De itt és most a legnagyobb merényletek egyetlen törvényben, a 2015. évi költség vetésben sűrűsödnek. Ott sorakoznak a kegyetlen, gyilkos számok, pőrén bemutatva, hogy ennek a kormánynak mi fontos, és mi nem az. Az összes ipari dolgozó, szociális munkás, bölcsödés, és pedagógus, közalkalmazott nem ér meg neki egyetlen focistadionnyi pénzt, az összes magyar kisiskolás nem ér neki annyit, mint Matolcsy György unortodox pénztemető ál-alapítványai; ostobaságok és úrhatnám gesztusok, luxusórák és egzotikus utazások nyelik el a pénzt, azt is amiből nyugdíjat kéne fizetni holnap és holnapután.
Kedves tüntetők, barátaim!
Szerintem helyes az irány, amerre a civilek és a szakszervezet együtt elindultak, hogy közösen követeljenek változást. Úgy látom, ez az az erő, amely képes lehet botot dugni a küllők közé, és megállásra kényszeríteni a valóságtól és emberségtől, felelősségtől és tisztességtől egyre távolodó kormányt. A szakszervezet nevében ígérem nem adjuk fel, Tőletek pedig kérem: ne adjuk fel! Nem adhatjuk fel! Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt a kormányzati tombolást megállítsuk. Megállítjuk?
Mi mindig itt leszünk. Amíg csak kell. Hétfőn ott leszünk az utakon! Folytatjuk amíg ezek csak ellenünk, csak Magyarország ellenében tudnak és akarnak kormányozni. Mert hiszem, hogy lesz még Magyar Köztársaság!
