A szakszervezet

Üdvözlöm! Székely Tamás vagyok, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke, és 2012 decembere óta egyben az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke. Ebben a blogban a munkavállalói érdekképviselet hétköznapjaival, a szakszervezet életével foglalkozom. Reményeim szerint nem csupán a tagjaink, de a szélesebb közvélemény számára is fontos, érdekes információkat oszthatok meg az olvasókkal. www.vdsz.hu

Lájk!

Friss topikok

Parragh László inkább a lemondó levelét írja meg!

2021.09.03. 21:50 Székely Tamás (VDSZ)

 

A portfolio.hu 2021 szeptember 3-i interjújában Parragh László újabb szösszenetét mutatja be, miszerint az érdekegyeztetési rendszer elavult, még mindig alacsony a törvényes legalacsonyabb jövedelem és a mostani helyzetben „még kevés is lesz a 200 ezres minimálbér”.

Az utóbbi megállapítással nem is vitatkoznék, mert ezt már régen mondjuk, mint szakszervezet, de az az érzésem, hogy Parragh „úr” nem ezzel a célzattal fordul szembe az eddig istenített kormányzati gazdaságpolitikával és saját alacsony bérpolitikát támogató korábbi eszmefuttatásaival.

A munkáltatói szövetségek védelme nem feladatom. Megvédik magukat, de azért azzal az állítással vitatkoznék, hogy gyenge tudományos hátterük van.

Az utóbbi napok „megmondó embere” abban nagyot téved, hogy az érdekegyeztetés rendszere ma már elavult. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a Magyar Kereskedelmi. és Iparkamara nem volt és ma sem munkáltatói szövetség, hanem egy köztestület, amelynek nincs helye a munka világát képviselő szervezetek között. Ez egyébként az MKIK elnökének folyamatos szereptévesztése, hiszen a semmire sem jó Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban is ott képviseli a kamarát. Az érdekegyeztetés ma nem elavult, hanem nincs! És ez, nagy különbség. Diktátumok vannak, amelynek eszköze, szócsöve sok esetben eddig is pont a kamara, és annak jelenlegi elnöke volt.

droti20210830013.jpg

Fotó: MTI - Rosta Tibor

A 2010 előtti időszak érdekegyeztetése korábban törvényi keretek között működött, amelyet egy tollvonással szüntettek meg. Kritizálni lehet, de egy biztos: működött.

A szakszervezetek ezt a mai napig sérelmezik, amely akkor igencsak kormányzati politikai döntés volt. Így kizárni a politikát a minimálbérről folyó tárgyalásokban -  csacskaság.

A portfolio.hu-n meghasonult nyilatkozat olvasható, hiszen a szakképzés átalakítása és a 16 évre csökkentett tankötelezettségi korhatár is okozatként róható fel a jogalkotóknak, és nemkülönben Parragh Lászlónak, aki inasokat vizionált a magyar gazdaság fellendülésének zálogaként. Most pedig a minimálbért látja az információtechnológia szélesebb körben történő alkalmazásának kulcsaként. Nevetséges.

Nem tudni, hogy Parragh Lászlót, miután lejött a tanévnyitó színpadáról milyen sokk érte, de az biztos, hogy sokkot okozott. Ezzel a cikkel szeretné elfogadhatatlan megnyilvánulását kompenzálni, és a kormányzati reakcióra riposztozni? Ezt csak ő tudja.

Egy biztos: az igazi megoldás, kamarai elnöki megbízatásáról történő lemondólevelének megírása lenne, az érdekegyeztetést pedig bízza a szakszervezetekre és a munkáltatókra.

 

komment

SZFE - 2020. október 23

2020.12.18. 10:09 Székely Tamás (VDSZ)

Tüntetők! Barátaim! Kollégák! Polgárok!

Székely Tamás vagyok, a vegyipari szakszervezet elnöke, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Több százezer magyar szakszervezeti tag üzenetét hoztam: veletek vagyunk, mellettetek állunk, számíthattok ránk!

Mert mi tudjuk, mit jelent a jogtiprás. A jogtiprás, amit a dolgozók nap, mint nap megélnek.

Tudjuk mit jelent, ha a Suzukiból  vagy a Hankookból kirúgják a szakszervezeti titkárt.

Tudjuk mit jelent, ha egy ruhagyárban vagy a Dunaferrnél nem kapják meg a dolgozók megérdemelt bérüket.

Tudjuk mi az a 400 óra túlóra.

Tudjuk mit jelent egy kollektív szerződés felmondása.

Tudjuk mit jelent a közalkalmazottak megalázása.

Tudjuk mit jelent a rabszolgatörvény.

Tudjuk mi a kiszolgáltatottság.

Ebből elég volt!

Elég volt a diktátumokból! Elég volt az arroganciából! Elég volt, az agymosásból! És elég volt a jogfosztásból! Mindenkinek joga van beleszólnia saját sorsába, ha kell, ellenállni a hatalmi erőszaknak és az elnyomásnak. Márpedig az, ahogyan a hatalom hetekkel ezelőtt egyszerűen berúgta az SZFE kapuját nem más, mint erőszak, ami ellen mindenkinek tiltakoznia kell.

Ha nincs párbeszéd, ha nincs egyeztetés, akkor van helyette diktátum, és internet kikapcsolás,  fenyegetés és megfélemlítés.

Ha nincs egyetemi autonómia, nincs szabad oktatás.

Ha nincs szabad oktatás, nincs jövőnk.

Fiatalok, Polgárok!

Két út áll előttünk: Beletörődünk a sorsunkba, és elfogadjuk, hogy az alattvaló szerepét osztják ránk. De mi nem ilyenek vagyunk!

Mi harcolunk az igazságért, kiállunk egymásért, és küzdünk egy tisztességesebb életért! Mi harcolni fogunk! Értetek, veletek! Az SZFE-nél zajló események nemcsak a hallgatókat, hanem az ott dolgozókat, sztrájkoló munkavállalókat is érintik. Őket a legkönnyebb zsarolással, hatalmi szóval megfélemlíteni, s ha ők támasz nélkül maradnak, akkor a hatalom áldozataivá válnak.

Ti most példát mutattok, mindannyiunknak. Én fejet hajtok előttetek, és köszönetet mondok: ha ilyen a magyar ifjúság, ha így össze tud zárni egy egész szakma, akkor van remény. A lángot most Ti őrzitek, vigyázzatok rá! Felelősen teszitek a dolgotokat, de ha baj van szóljatok: mi ott leszünk, és segítünk.

Mi szolidárisak vagyunk veletek, mert tapasztaltuk, tudjuk:

Egyedül nem megy.  Csak együtt vagyunk erősek. Csak együtt vagyunk képesek visszaszerezni mindazt, amit a hatalom elvett tőlünk.

150 év jelképévé vált az elmúlt 50 nap. Most a diákok védik a jövőnket, nekünk őket kell védeni. De ne csak szavakkal! Tettekkel, mert a csendes megértő szolidaritás, a fotelből szurkolás most kevés. A szakszervezetünk jelmondata is az, amit immár ti is tudtok, kedves barátaim, tüntetők:

TÖBBEN ERŐSEBBEK VAGYUNK!

HAJRÁ MAGYARORSZÁG HAJRÁ FIATALOK!

35060335_57a37665381efdf59c14ba459a8a0af9_wm.jpg

 

komment

Elég volt!

2018.12.17. 13:00 Székely Tamás (VDSZ)

Barátaim! Dolgozók!

 

Székely Tamás vagyok, a vegyipari szakszervezet elnöke. Az elmúlt napok tüntetéseiről néhányótoknak ismerős lehet AZ ARCOM. Igen, a vegyipar! Van válaszunk a fideszes könnygázra.

23117134_d277bbc8b98670a1430b8581b0d6eed1_xs.jpgÉs van válaszunk a rabszolgatörvényre is. Azért vagyunk dühösek, mert ez a kormány a figyelmeztetésünk ellenére semmibe vesz minket, dolgozókat, és kiszolgáltatja azokat, akiket éppen meg kellene védenie. A henyélő hatalomnak, a páváskodó ruhagyuriknak csattanós választ fog adni a magyar ipar. Mi képviseljük a kormány stratégiai partnereinek felénél a dolgozókat. Gumit, gyógyszert, papírt ugyanúgy nem tudsz nélkülünk gyártani, ahogy nem lesz gáz a csőben, se rezsicsökkentett, se másmilyen.

Mi nem vagyunk Sorosbérencek! Mi dolgozók vagyunk, nem úgy, mint az a 130 IGEN gombot nyomó,  gyárat belülről soha nem látó urizáló képviselő.

Vegyétek tudomásul mind, akik ezt a szégyent megszavaztátok, hogy nálunk nem lesz rabszolgatartás. Nem csak ma, nem csak itt, nem csak a könnygázfelhőben harcolunk a szégyenletes törvényetek ellen. Harcolunk minden munkahelyen, minden munkáltatóval, minden egyes percért, amit a dolgozók akarata ellenére erőltetnek.

Valódi dolgozókról beszélek. A mi kollégáink állítják elő azokat a termékeket, amelyekkel utána Orbán Viktor büszkélkedik. A mi tagjaink és munkatársaik tartják vállukon a magyar ipart, és vele a magyar gazdaságot – és ők azok is, akiknek a hideg télben a fűtés, sötétben az otthoni fény köszönhető. De beszélhetnék még állami alkalmazottakról, akiknek a munkáját semmibe veszik.

A fő-vő lámpáihoz nincs közünk.

Mi valódi dolgozókat képviselünk. Most is, megint, immár nyolc éve egy olyan emberrel szemben, aki elvégzett egy jogi egyetemet, tandíjmentesen, Soros kifizetett neki némi oxfordi tanulást, majd hazajött, és azóta az a rögeszméje, hogy eldönti, nekünk mi a jó. Egy ember, akinek még soha nem volt főnöke. Akinek még soha nem volt szabott munkaideje és túlórája. Akinek nem kell betegszabadságra mennie, sőt, még a sort se várja ki az orvosnál. Ő akar minket rabszolgává tenni, és személyesen ő fújja az arcunkba éjszaka a könnygázt. Ő mondja meg milyen jó lesz a hatnapos munkahét! Hát nem!

48384147_1965935576817326_6116090698597924864_n.jpg

SZTÁRJKOLNI fogunk! Sztrájkolunk pedagógussal, fémmunkással, kereskedővel és mindenkivel, akit 400 órára vagy ingyen helyettesítésre kényszerítenek. Mert tudjuk, hogy ez igazán a haverok cégeinek kellett. Akik kilapátolják a pénzt, és dolgozóikat semmibe veszik.  Az államnak kellett, aki most rúg igazán bele  ápolóba,  hivatalnokba,  tűzoltóba és  rendőrbe.

ÉN FELKÉSZÜLTEM. Durvább vegyszerekkel is dolgoznak a vegyészek, mint amit itt fújdogáltak. Egyébként hadd kérdezzem meg az itt megjelent rendőröket: ugye, ti is durván túlóráztok? Ugye, titeket se fizetnek ki rendesen ezek a gazemberek?

De nem csak innen üzenjük, hogy elegünk van!

Üzenik: Győrből, üzenik Békéscsabáról, Debrecenből, Miskolcról, Veszprémből, Szegedről!

Üzenjük együtt: ELÉG VOLT!

De van egy házi feladat! Szakszervezetet kell szervezni! Csatlakozni kell hozzánk! A diákok már megtették.

Ma is itt vagyok az első sorban, ma is kiállunk a dolgozókért. A VDSZ jelmondata ugyanis az, amit immár ti is tudtok, drága barátaim, tüntetők:

TÖBBEN ERŐSEBBEK VAGYUNK!

 

 

Fotó: index.hu / B.Molnár Béla

komment

Címkék: tűntetés Szakszervezet rabszolgatörvény

Miért hazudik a FIDESZ?

2018.12.13. 16:36 Székely Tamás (VDSZ)

Miért hazudik a FIDESZ  ?

A szerdai gyalázatos szavazási játékot követően a FIDESZ igyekszik megmegyarázni a 130 fővel elfogadott Rabszolgatörvényt. Most erre reagálok: 

 

  1. FIDESZ: Ezután is havonta kell kifizetni a túlórát
    Hamis: A dolgozók többsége munkaidőkeretben dolgozik, amit a FIDESZ új munkatörvénykönyve növelt meg 2012-ben. A munkaidőkeret végén történik az elszámolása és a kifizetése a túlórának, ami így akár 36 hónap is lehet.
  2. FIDESZ: A dolgozók beleegyezése kell minden túlórához.
    Hazug: Jelenleg is 250 óráig semmi féle beleegyezés nem kellett. Kollektív szerződés esetén lehetett a felső határ 300 óra. Mostantól a munkáltató aláírathat a dolgozókkal „önkéntesen” 400 óráig. Aki dolgozott már beosztottként, tudja mit jelent az „önkéntesség”
  3. FIDESZ: Az európai uniós irányelv 416 óra túlórát enged meg többet, mint az új magyar szabályozás
    Cinikus: Sehol nem használják ki. Akkor miért nem 410? Csak, hogy elmondhassák alacsonyabb. A 250 is kevesebb.
  4. FIDESZ: A szakszervezetek jogai változatlanok maradnak, a szakszervezetek sérelmezik, hogy a munkáltató a szakszervezet nélkül is megegyezhet a dolgozóval.
    Aljas: A szakszakszervezetek azt sérelmezik, hogy a FIDESZ-nek köszönhetően a munkavállalókat egyenként fogják megfélemlíteni és 400 órás túlmunkára kényszeríteni túlóra pótlék emelése nélkül.
  5. FIDESZ: A munkahét továbbra is ötnapos minden dolgozó számára.
    Hazug: A TÚLÓRÁZTATÁS lényege, a rendes munkaidő utáni plussz munka. Ha éves keret 400 akkor 8 órás munkanappal számolva ez pont 50 szombatot jelent. 

 

 

A FIDESZ ismét cserbenhagyja a dolgozókat!

Küldd tovább a valóságot!                                       VDSZ

 

47792672_10157943059534307_3904592366937309184_n.jpg

komment

Címkék: szakszervezet VDSZ rabszolgatörvény

Székely Tamás beszéde a 2018. december 8-i tüntetésen

2018.12.09. 16:53 Székely Tamás (VDSZ)

Tűntetők! Barátaim! Kollégák!

Sokan vagyunk!

Haragot érzek a levegőben. Azoknak a jogos dühét, akik ezt az országot a munkájukkal eltartják. Az ezerszer elárult, újra és újra megnyúzott magyar munkavállalók haragja hozott ki minket az utcára. Tegnap éjszaka még a kormánypárti konföderációk is elismerték, hogy átverte őket a Fidesz. Köszöntöm körünkben őket is tüntetőit!  Minket nem derékon vágtak, hanem átvertek, letepertek. Sztrájktörvény, korkedvezmény, cafetéria, munka törvénykönyv.

20181208_kozosenarabszolgaellen18.JPG

Elég!

Én, Székely Tamás a VDSZ elnöke ma az ipari dolgozók üzenetét osztom meg a nyilvánossággal.

A mi kollégáink ugyanis azok, akiknél szó szerint  érthető a „rabszolgatörvény”. A magyar kormány stratégiai partnereinek felénél mi védjük a dolgozók jogait, egészségét, gyakran életét. Hatalmas gépek között, halálos vegyszerekkel, üvöltő zajban, kemence forrósága és hűtőkamrák hidege mellett is: termelni kell. Télen, nyáron, ünnepnapon: a gép forog. A mi kollégáink betegebben élnek és korábban halnak. Nem úgy, mint a közpénzes benzinkártyával tankolt - szolgálati luxusautóval - a közpénzből bérelt luxuslakásba fuvarozott politikus urak. Ki gondolta volna, hogy 2018-ban ismét a napi 8 órás munkáért kell harcolnunk, mikor máshol a heti 28 órás munkahétben állapodnak meg. Tudja ezt Kósa – Szatmáry páros, amikor külföldi példákat sorol népnyúzó tervének alátámasztásához? 6 napos munkahét?!

20181208_kozosenarabszolgaellen42.JPG

De ezt mi nem engedjük!

Itt tüntetnek velünk az Audi kiváló dolgozói is. Ők gyártják azt az autót, amiből nem hajlandó kiszállni a politikus, hogy szót váltson velünk, magyar dolgozókkal!

Sőt, úgy gondolták a képviselő urak, a fűtött ülésen terpeszkedve, hogy a magyarok még nem dolgoznak eleget. Úgy gondolták, hogy 400 túlóra is elfér, és elég három év után kifizetni azt. Nem érdekli őket az egészség vagy a család, az általuk hirdetett családok évében.

Ezért vagyunk dühösek, ezért vonultak az utcára a kihasznált dolgozók, akikből rabszolgát akarnak faragni. Világos, hogy mi zajlik itt. Simabeszédű politikusaink elvarázsolják, biodíszletnek használják magyar konföderációs vezetőket. Semmibe veszik őket az egyeztetéseken, hogy a végén csak a hazugság maradjon, amit aztán két kézzel szavaznak meg a gyárban még nem járt hűbéresek a Parlamentben. Eközben a tüntetésünk idejére lezárják a Kossuth teret. Talán félnek?

20181208_4556.JPG

 Elég volt! Ti is így gondoljátok?

Ezért elmondom, mit teszünk mi, a magyar szakszervezet cselekvő ereje: minden egyes munkahelyen egyenként állunk ellen. A két kezünkkel tartjuk vissza ezt a törvényt az alkalmazástól. Teszem, amit az elmúlt évtizedekben sok jó kollégával együtt tettem: megvédjük a dolgozókat, megvédjük a kollégákat, helyben, a munkahelyeken. Ti, drága barátaim, akik messziről, akár az ország másik sarkából jöttetek ide, hajnalban keltetek, legfeljebb egy szendviccsel a zsebetekben mégis az első sorban tartjátok a zászlónkat, emeljétek magasra!!!

Számíthattok ránk, én is megyek hozzátok. Segítek, segítünk.

A rabszolgatörvény ugyanis ma még csak egy papír. A vezetőink nem tudták agyontárgyalni, hát a mi dolgunk lesz agyonverni. Ebből a papírból ugyanis rabszolgaság csak akkor lesz, ha a munkáltató úgy dönt. De mi akkor rúgjuk rá az ajtót, akkor állítjuk meg a munkát, akkor zárjuk körbe az üzemet a dolgozókkal. Mert ez a szakszervezet dolga, mert mi ezt a VDSZ-ben mindig is így tettük.

Keressünk hozzá szövetségeseket!

Halljátok képviselők! Most bizonyítsatok kit képviseltek ott bent! Szerdán álljatok ellent és mutassátok meg kik is vagytok, számoljatok el lelkiismeretetekkel! Bojkottáljátok a végszavazást! Aki igennel szavaz saját népét árulja el

És itt vannak a diákok, akik jövőjüket látják veszélyben. Nyújtsunk nekik is kezet, mert mi tudjuk:      

TÖBBEN ERŐSEBBEK VAGYUNK!

komment

Címkék: szakszervezet Székely Tamás Munka törvénykönyve rabszolgatörvény

Mi is a tét a Richard Fritz Kft.-nél?

2017.02.07. 23:23 Székely Tamás (VDSZ)

 

Sajnálatos módon január 13-án pénteken két, egymástól teljesen független cégnél azonos módszerrel bocsátották el szakszervezeti tisztségviselőket. A budapesti FKF Zrt.-nél 4 főt, az aszódi Fritz-nél a szakszervezet vezetőjét.

Véletlenek nincsenek, mindkét esetben a bértárgyalás lehet az igazi ok.

Az aszódi események közös erőfelmutatásban folytatódtak. Demonstráció volt. Akkor sem hitték el a cég vezetői, hogy meg fogjuk lépni. Megtettük! Megtettük, mert nem hagyjuk!

Ezt követően kezdtük meg a bértárgyalásokat. A munkáltató az alábbi ajánlatot tette

p1120001.jpg

 

A szakszervezet sem volt rest, a tárgyalások előtt egyesével kereste fel a dolgozókat, hogy mit állítsunk össze.

A javaslat kitért az órabérekre, a jelenléti bónuszra.

OP1: 850 Ft/óra                               OP2: 1.000 Ft/óra            OP3: 1.200 Ft/óra

Havi bruttó 25.000,- Ft bónusz

Cafeteria évi bruttó kerete: 390.000,- Ft/fő

 

E két ajánlatból indultak ki a felek. Az első forduló annyi elmozdulást jelentett, hogy a szakszervezeti oldal javaslatára kiszámolásra került, hogy ha a jelenlegi havi nettó 16.000 Ft cafetéria és a 20.500 Ft új ajánlat közötti 4.500 Ft-ot alapbéresítenénk milyen órabérek kerülnének bevezetésre.

Ezt a szakszervezet megvitatta a dolgozókkal, amelyet keveseltek a kollégák. Így alakult 2017.január 3-án az a helyzet, hogy a VDSZ bejelentette, hogy a határozatlan idejű sztrájk megszervezését kezdi meg. Ez alapján tartottunk 2017- február 6-án 21 és 23 óra között 2 órás figyelmeztető sztrájkot.

Ez a sztrájk teljesen jogszerű és törvényes volt. A cég vezetése annyira nem hitte el a VDSZ bejelentéseit, hogy a sztrájkbizottság tagjai igen nehezen jutottak be a cég területére, mivel a cégvezetés részéről nem vette fel senki a telefont.

Aki ott volt február 6-án este, érezhette mit jelent az összefogás! A gyár megmozdult. A kollégák együtt győzték le a félelmet! Már megérte. Hiszen tudjuk többen erősebbek vagyunk!

14864849903105.jpg

 

  1. február 8-án nagy a tét!

A dolgozók továbbra is elszántak, mert nagyon alacsony bérért dolgoznak, a térségben más cégeknél jelentős béremelés történt. Az álláshirdetések sorra emelik a tétet az új dolgozók toborzására.

A szakszervezet meg akar állapodni és kellő felhatalmazása van. A helyzet fokozódik, de a megoldás is adott. A kérdés csak az: meg tudunk-e állapodni?

_mg_8173_masolas_vdsz_sajtoszolgalat.JPG

komment

Címkék: konzultáció VDSZ Szakszervezet

Közösség, szolidaritás: Európa szociális dimenziója

2015.10.11. 01:00 Székely Tamás (VDSZ)

A napokban zajlott az Európai Szakszervezeti Szövetség 13. Kongresszusa, ahol a magyar szakszervezeti mozgalom is legfelsőbb szinten képviselteti magát. A szakszervezetek számára különösen fontosak a nemzetközi kapcsolatok; a magyar szakszervezeti mozgalom nem maradhat elszigeteltségben. A mozgalmunkat ért kihívások gyakran hasonlóak a különböző országokban – ezért tanulhatunk sokat abból, máshol hogyan igyekeznek kezelni a minket is érő kihívásokat.

p1090256.JPG

 

A globalizáció már annyira természetessé vált, hogy az utóbbi évtizedben nem is teszünk külön említést róla. Gyakran megfeledkezik arról a hazai közvélemény döntő része, hogy a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatkeresése és szerveződése mintegy fél évszázaddal megelőzte az Európai Unió, de még az ENSZ létrejöttét is. Ahogyan a múltban, úgy a jövőben is fontos feladat hárul ezekre a nemzetközi szakszervezeti kezdeményezésekre az európai és globális szociális konfliktusok enyhítése kapcsán.

 

A kelet-európai demokratikus rendszerváltozások után, felgyorsult a globalizációs folyamat, az államok és multinacionális cégek egymástól való függése. Ebben a tekintetben új feladat hárult a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra. A globalizációs folyamatban ugyanis helyzeti előnnyel rendelkeznek a munkáltatók és szervezeteik. Az egyes államok kormányai még Európában is - és azon belül főleg térségünkben -  az olcsó munkaerővel, a munkavállalót és az érdekvédelmi szervezetek védő szabályozások fellazításával kívánnak versenyezni. Ebben a helyzetben a kormányok és végső soron a munkavállalók ki vannak szolgáltatva a befektetőknek. A multinacionális cégek korában tehát a nemzetközi szakszervezeti együttműködések sokat tehetnek azért, hogy csökkenjen ez a kiszolgáltatottság. Mind az országos és ágazati, mind az egyes multinacionális cégeken belül is szükség lehet a dolgozói és szakszervezeti egyeztetésekre. Utóbbi esetben a munkahelyi érdekvédők partnerei lehetnek a menedzsmentnek is a cég nemzetközi stratégiájának kidolgozásában. Az egyes országok dolgozói azonban szembe is kerülhetnek egymással még ugyanazon cégen belül is, hiszen a munkahelyteremtés ára gyakran a leépítés egy másik országban. Ezen oknál fogva a nemzetközi találkozók célja a konkrét javaslatok és stratégiák megtárgyalásán túl annak a bizalmi légkörnek a megteremtése, ami elengedhetetlen feltétele a szakszervezeti mozgalomra annyira jellemző kölcsönös szolidaritásnak.

 

Bár a munkahelyi érdekvédelem elsősorban az üzem területén belüli viszonyokra vonatkozik, a szakszervezetek nem csak a munkaügyi kapcsolatokkal vagy gazdaságpolitikai területekkel foglakoznak. A szakszervezeti mozgalom alapértékeivel - mint a diszkrimináció tilalma és a szolidaritás  - áll szoros összefüggésben, hogy felelősséget vállalunk hazai és európai szinten is a demokráciát érintő kérdésekben. Ez azért is feladata a szakszervezeti mozgalomnak, mert az elmúlt időszak változásai a demokrácia és az Európai Unió működésének megítélésében szorosan összefüggnek a pénzügyi válság következményeivel. A munkavállalók szervezeteinek bevonása gyakorlati haszonnal járna a társadalmi párbeszéd és a demokratikus szervezeti működés területén szerzett több, mint száz éves szakszervezeti tapasztalatra és hagyományra támaszkodni.

Másrészről érdemes lenne ugyanakkor meghallgatni a nemzetközi szakszervezeti mozgalom társadalom- és foglalkozáspolitikai ajánlásait azoknak, akik aggódnak a szélsőséges politikai erők megjelenése miatt Európában. Gyakran hangoztatott igényünk, hogy a kormányok vessenek véget a munkavállalókat védő intézmények lebontásának, a bizonytalan foglalkoztatási formák, mint a rövid távra szóló szerződések és a kikényszerített önfoglalkoztatás elterjedésének. Ezeknek a gyakorlatoknak a közvetlen hatása, hogy egyre nő az európai társadalmakban a bizonytalanság és félelem a jövőt illetően, ami fogékonnyá teszi az érintetteket a szélsőséges politikai magyarázatokra. Ebben a tekintetben különös figyelmet kell fordítanunk a fiatalokra. Európában kirívóan magas a fiatalok körében a munkanélküliség. Az aktív 25 év alattiak közül minden ötödik munkanélküli, és sajnos ez az arány Magyarországon sem sokkal jobb. Mindez rontja a társadalmi felemelkedés esélyeit, ami kiszolgáltatja a fiatalokat a szélsőséges politikai pártoknak.

duesseldorf.jpg 

A jelenlegi helyzetben érthető módon többeket érdekel a menekültválság, mint a már távolba vesző gazdasági válság közép- és hosszú távú következményei. A menekültek motivációi, a válsággócok kialakulása azonban szorosan összefüggnek a globális egyenlőtlenséggel, aminek kezeléséhez szükség a munkavállalót védő szabályok, garanciák kiterjesztésére. A menekültválság munkaügyi következményeit is meg kell vizsgálni, hiszen a jelenlegi közéleti vitákban mindenki vaktában dobálózik a számokkal, miközben nincsenek tisztában az egyes ágazatok és nemzetgazdaságok valódi helyzetével. A kérdés higgadt értékeléséhez ráadásul a szakszervezetek szervezeti kultúrája is segítheti, hiszen a nemzetközi szakszervezeti föderációk, mint az ENSZ szakosodott szervezeteként működő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is, képesek a kultúrák közötti közvetítésre. Általánosan is igaz tehát, hogy az európai problémák kezeléséhez szükség van az unió szociális dimenziójának erősítésére is. Érdemes lenne tehát hallgatni a szakszervezetekre.

20151008_journeeaction_alencon-01.jpg

 

Hiszem, hogy a szakszervezeti mozgalomra ma Magyarországon fontosabb szerep hárul, mint az ezredforduló óta bármikor. Hiteles és okos szakszervezeti politika nélkül nem csak tagjaink, hanem a munkavállalók milliói maradhatnak érdekképviselet nélkül egy olyan politikai rendszerben, ahol a pártokat a választások közötti szünetekben nem különösebben érdeklik az emberek napi gondjai. Az előttünk álló kihívás óriási: méltónak kell lennünk, hogy tagjainkat és a munkavállalók széles köreit a közéleti vitákban és a munkahelyeken egyaránt képviseljük. Ehhez pedig modern, a 21. század követelményeihez igazodó szervezetre és működésmódra van szükségünk; ezen kell dolgoznia minden felelős szakszervezeti vezetőnek.

komment

Címkék: szakszervezet Székely Tamás

ILO 104. közgyűlése

2015.06.12. 21:05 Székely Tamás (VDSZ)

Az ENSZ munkaügyi szervezete az ILO 2015. június 1 és 13 között tartotta 104. közgyűlését. 

A plenáris ülésen a magyar szakszervezetek közös álláspontját én mondtam el június 12-én. Az idei rendezvény fő szónokai François Hollande francia köztársasági elnök, Laureate Kailash Satyarthi  Nobel békedíjas volt.

szt_1.jpg

A magyar szakszervezetek nevében én szólaltam fel: 

 

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Küldöttek!

Magyarországon az elmúlt években az ILO által védett munkaügyi standardok leépülésével járó folyamatok játszódtak le. 2010-től a kormány a szakszervezetek meggyengítésének politikáját folytatta. Az új Munka Törvénykönyve szűkítette a kollektív jogokat, jelentősen korlátozta a szakszervezetek működési feltételeit a tisztségviselői védelem, a törvényben garantált munkaidő-kedvezmény szűkítésével, a kollektív szerződés kötési lehetőségek korlátozásával, az üzemi tanácsok kvázi kollektív tárgyalási joggal való felruházásával. Ezek kiegészültek a szakszervezetek anyagi alapjainak aláásásával, gondolok itt elsősorban a rendvédelem területén a munkáltatói tagdíjlevonás törvényi tiltására – amely előzőleg hazánkban elterjedt, szinte kizárólagos megoldásként létezett –, az igénybe vehető szakszervezeti munkaidő kedvezmény összevonásának tilalmára vagy a korábban szintén bevett, igénybe nem vett munkaidő-kedvezmény pénzbeli megváltásának tilalmára az állami tulajdonú vállalatoknál, közszolgálati intézményeknél. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a közszféra területén létrehozott, kötelező tagságon alapuló, kamara jellegű „karok” az ILO egyezményben biztosított szakszervezeti jogosultságokat is megkapták, kvázi ellehetetlenítve ezzel a valódi érdekegyeztetést.

A szakszervezeteknek a legutóbbi időkben megnövekedett adminisztratív és bürokratikus akadályokkal is meg kell küzdeniük. Az újonnan bevezetett Polgári Törvénykönyv olyan, a szakszervezetek belső életét szabályozó, sokszor átláthatatlanul bonyolult vagy ellentmondásos szabályokat tartalmaz, amelyek teljesítése szervezeti bénultságot okoz, és a független és befolyásmentes, autonóm működés elvesztését is felveti. A jogi előírásoknak való megfelelés jelentős forrásokat igényel, ami főleg a kisebb létszámú szakszervezetek működőképességét veszélyezteti. Az alig néhány hete elfogadott új rendvédelmi törvény megszüntetett két létező szakszervezetet, ami példátlan az Európai Uniós jogállamok történetében. Az ezzel kapcsolatos eljárást a magyar jogrendszer szabályai szerint az érintett szakszervezetek elkezdték.

A sztrájk alaptörvényben garantált állampolgári jogának gyakorlása számtalan akadályba ütközik, olyan mértékben, hogy a sztrájkjog megléte is megkérdőjeleződik. A még elégséges szolgáltatások a közlekedésben és a postai szolgáltatásoknál törvényileg meghatározottak, előírt, rendkívül magas mértékük a sztrájk hatásosságát eleve kétségessé és így hatástalanná teszi. Hasonlóan szinte megoldhatatlan kihívást jelent az ágazati sztrájkok megszervezése a közszférában, ahol a kormánnyal való megegyezés hiányában a bíróság feladata igen rövid, ötnapos határidőben dönteni a még elégséges szolgáltatások kérdésében. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban a bíróságok visszautasítják a beadványokat vagy hosszú hónapok múltával hoznak döntést, ami lehetetlenné teszi egy sztrájk hatásos megszervezését.

Ebben a helyzetben a szakszervezetek egyre kevésbé tudják betölteni hivatásukat, nem képesek megfelelő védelmet és biztonságot nyújtani a tagjaiknak és a dolgozóknak. A munkavállalók kiszolgáltatottsága növekszik. A válságból kilábaló, jelenleg jó növekedési mutatókkal rendelkező Magyarország gazdasági fejlődése szigetes jellegű, differenciált, összességében alacsony munkaerő-kereslettel bír. Az alacsony foglalkoztatottsági szint növelésének kiváló eszköze lehetne a kis- és közepes méretű hazai vállalatok erősödése, azonban az alkalmazott ún. „unortodox” gazdaságpolitika növekvő terheket és bizonytalan jogi feltételrendszert jelentő hatásai ezt nem teszik lehetővé. Fel kell hívnom a figyelmet a kkv-k kapcsán egy igen káros és veszélyes jelenségre. Szomorú tény, hogy Magyarországon a munkatörvények – beleértve a munkavédelemmel és munkabiztonsággal kapcsolatos szabályokat is – betartása és betartatása rendkívül kirívóan alacsony színvonalú. Tetten érhető ez az állami ellenőrzések tapasztalataiból, a lesújtóan magas számú munkabalesetből, foglalkoztatási megbetegedésekből stb. Az a tapasztalatunk, hogy ezen a téren az állami fellépés hatékonysága súlyos kívánnivalókat hagy maga után. A legkirívóbb szabálytalanságok éppen a kkv-k területén jelentkeznek, ami rámutat arra, hogy ez a szektor, bár számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, ezen a téren a szokásosnál nagyobb figyelmet, újszerű hatékony beavatkozásokat követel meg.

 

Köszönöm a figyelmet.

komment

2015 május elsejei beszéd

2015.05.01. 23:38 Székely Tamás (VDSZ)

_mg_1656.JPGKedves Kollégák!

 

Május elseje van, a szakszervezet legnagyobb, sőt, talán mondhatom, legszentebb ünnepe. Engedjétek meg ezért, hogy ma csak hozzátok forduljak, csak a mi ügyeinkről beszéljek. Széles és színes társaság vonul fel ma ezen a színpadon; lesznek elegen, akik elsősorban a politikáról és a politikusokhoz szóljanak.

A mai nap tehát a mi közös ünnepünk, és fontos, hogy legalább ilyenkor megemlítsük a közös sikereket, és együtt örüljünk ezeknek. Ugyanakkor az ünnep sem ment fel minket az őszinteség kötelezettsége alól. Régóta ismertek, tudjátok, hogy ami a szívemen, az a számon, és mindig a szakszervezet érdekét tartottam szem előtt, bárkit is bántson az őszinte igazság.

 

2010 óta egyre többet mondogatjuk, és ezt vegyük is komolyan: önmagában a megmaradás, a létezésünk is siker. Nem a szakszervezeti irodák a hétköznapokban, nem a színes lufik az ünnepen, hanem az, hogy még ma is van munkavállalói érdekképviselet, amelyik szól, sőt, szükség szerint kiált, ha bajban vannak a dolgozók. Siker, hogy ma is hozzánk fordulhatnak a kollégák, ha a munkáltató túlsúlyát, jogi és adminisztratív erőfölényét kell ellensúlyozni. Mi még most is, mindig megyünk – jogásszal, szolidáris tüntetőkkel, és ipari körülmények között keményített, HR-es asztalokat csapkodó ököllel. Odacsapunk. Ez a mi dolgunk, és legyünk őszinték: senki más nem végezné el helyettünk. Sokan szeretnék, ha feladnánk, sokan dolgoznak azon, hogy gyengébb és halkabb legyen a szakszervezet. Kívül és belül is sok az ellendrukker; kormányon és szomszédos szervezetekben is sokan szeretnék, ha nem lennénk.

De nem csupán vagyunk, hanem szerveződünk is! Siker a hosszú évek kemény munkájával kigürcölt Magyar Szakszervezeti Szövetség létrejötte. Látom az elbizonytalanodó tekinteteket, ezért már most mondom: a kudarcok és hibák felszámolásánál is vissza fogok térni a fúzió ügyére. De előbb arról, ami jó a SZÖVETSÉG-ben!

Negyedmillió szakszervezeti tag erejét tudjuk végre egy irányba fordítani. Vacakolnak, pózolnak a politikusok, hogy az ő pártjuk micsoda erőt képvisel – sose felejtsétek el, egyetlen ágazati szakszervezetben több tag tömörül, mint bármelyik magyar pártban! És a mi szövetségünk több tucatnyi ágazatot egyesít! Legyetek büszkék rá, hogy még mindig a miénk a legnagyobb, egy irányba húzó tagság!

_mg_1717.JPG

Ha akarjuk, csodákat tudunk együtt tenni. Mondok egy példát: friss fejlemény, hogy a kormány átalakítja a szakképzés rendszerét. És amikor átalakítást mondok, akkor azt úgy kell érteni, ahogy Nero császár „átalakította” Rómát, vagy a Katrina hurrikán „átalakította” New Orleanst. 63 milliárd forint állna a szakképzés rendelkezésére – ebből 3 milliárd valóban oda is juthat, a többit a közmunkaprogramra, ismétlem, közmunkára akarják fordítani. Lehet-e megalázóbb pofont elhelyezni a dolgozók arcán? Miféle jövőkép az, ahol a mai szakemberek helyett közmunkás rabszolgákkal számolnak, ahol eleve erre akarják költeni a pénzt?

Ha komolyan gondoljuk a fúziót, és én, mint a SZÖVETSÉG alelnöke mindent meg fogok tenni azért, hogy közös erővel kiszorítsuk a szervezetből a maximális teljesítményt, nos, akkor negyedmillió ember fog egyszerre nemet kiáltani! Az ipart, a szakembereket, a magyar GDP egyik pillérét nem változtathatja az új magyar arisztokrácia faluvégi ároktisztító cselédek csapatává! Ha komolyan gondoljuk a SZÖVETSÉG-et, akkor együtt kell kiállnunk! Hiszen mindannyian áldozatai vagyunk minden egyes munkavállaló-ellenes döntésnek. Külön is szólnom kell a pedagógusokhoz, hiszen ők az egyik kapocs a különböző, rossz döntések kárvallottjaivá váló csoportok között. Ti, pedagógus kollégák, áldozatai vagytok a közoktatás, a felsőoktatás, és most a szakképzés folyamatos tönkretételének. Közös konföderációnk alelnökeként ígérem, hogy együtt lépünk fel; ha velünk tartotok, mindig közös lesz a pajzsunk, ami a dolgozókat védi. Itt és most, ebben az ügyben is kihasználjuk a szervezet erejét, munkáltatók, munkavállalók, magyar és nemzetközi szervezetek együtt lépnek fel, küzdünk, amíg csak lehet.

A siker a jó gyakorlatok eltanulását is jelenti. Büszkén mondhatom, hogy e tekintetben „anyaszervezetem”, szakszervezeti otthonom, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete is egy kiváló metódust örökít a SZÖVETSÉG-re. A legelső úgynevezett nemzeti konzultáció idején döntöttünk úgy, hogy Orbán Viktor búcsúcéduláit, mellyel a párbeszéd hamis illúzióját akarja kelteni, jó célra fogjuk felhasználni. Minden újabb, milliárdokat felemésztő konzultáció idején tömegek döntöttek úgy, hogy a süket kormányfői füleknek ők nem akarnak válaszolni, hanem inkább elhozzák hozzánk a leveleket, és azokat papírhulladékként értékesítve (hiszen az egy fecni) teszünk jót a közösséggel. Legutóbb esztergomi gyerekek étkeztetését támogattuk ebből a pénzből, és kérem, vigyétek a hírt: a SZÖVETSÉG tagjaként is ugyanúgy gyűjti a konzultációs papírokat a VDSZ, immár az egész konföderáció segítségével! Hozzátok a VDSZ-be a leveleket! Vágjuk együtt a politika szemébe: nem a megélhetési bevándorlók, hanem a megélhetési politikusok miatt van bajban ez az ország. Követeljük, hogy az erre elszórt milliárdok helyett a jövőben a munkahelyteremtést támogassák! Büszke vagyok, hogy erre is tudjuk használni a Magyar Szakszervezeti Szövetség erejét!
Gyűjtsük közösen a nemzeti inzultáció újabb szemetét és ennek bevételéből támogassuk az Együtt a Leukémiás Gyerekek Alapítványt! Mutassuk meg szakszervezetek és civilek ellent tudunk állni a demagógiával szemben egy közös ügyért. Üzenjünk ezzel is a hatalomnak, hogy minket nem lehet hülyíteni, amikor ezer sebből vérzik az egészségügy. Segítsenek ebben mások is! Legyen ebből mozgalom!

És akkor pár szót arról, ami nem sikerült, valamint helyünkről a világban. A mai nap programját nézegettem tegnap, és az agg Garibaldi egy mondása jutott eszembe. Partra szállásának sokadik évfordulóján, a hatalmas ünneplő tömeget látva így fakadt ki: milyen kevesen voltunk, és milyen sokan maradtunk! Ha a mai, közös színpadra gondolok, van egy hasonló, picit keserű érzésem. Ti vagytok a megmondhatói, milyen régóta küzdök az egységes szakszervezeti konföderációért. Hosszú évekkel ezelőtt döntöttük el a VDSZ-ben, hogy ez lesz a legfontosabb szervezeti célunk, ennek érdekében szerveztük át az autonómok működését is, ezért küzdöttem éveken át. Sokkal többet és keservesebben, mint azt gondoltam volna, amikor először, egy ugyanilyen május elsején Varga Lászlóval és Pataky Péterrel egy színpadra állva bejelentettük a fúziót. Keserves és lehangoló volt, ahogy zátonyok között hajózva, hosszú-hosszú idő után eljutottunk a SZÖVETSÉG-ig. És még nem vagyunk készen, a fene egye meg! Még mindig  szervezeti különérdekek akadályozzák a sikert. Még mindig különböző kongresszusokra, újabb és újabb rész-döntésekre várunk, holott arról volt szó, hogy egy a szervezet, közös az öröm, közös a bánat. Kivéve a gyevi bírót!

Kudarc, hogy ma még magyarázni kell a felszólalók titulusait, kudarc, hogy az egyes szervezetek említésekor csupa „még” és „talán” jön a szánkra. Nem lehet egy életen át a kilincsre tett kézzel álldogálni!

Pedig a SZÖVETSÉG-nek önmagán túlmutató jelentősége, igazi történelmi feladata van. Vele és általa kell visszatérnie a szakszervezetnek. Nem elég, hogy mi vagyunk a legtöbben, nekünk, nektek kell a legfontosabbnak is lenni! Ez az Új Szakszervezetiség. Látható és átlátható szakszervezet, hiteles aktivista erő. Ezt építjük közös erővel a SZÖVETSÉG-ből.

Ez pedig kijelöli a helyünket a világba, ahova  az őseink álmodták, akiknek vállain állva ma mi is küzdünk a dolgozókért. Szemben mindenkivel, aki a dolgozók érdekét csorbítaná, és csakis a dolgozók mellett. Tudtátok, hogy már a VDSZ ősét, a Magyarországi Vegyészeti Munkások Szövetségét is ott gáncsolta a hatalom, ahol tudta, és csak a megalakulása után egy évvel, 1906. április 22-én írta alá a belügyminiszter a szervezet alapszabályát? Ismerős trükk? Mi a szakszervezetben már 110 éve nem bízunk a politikában és a politikusokban. Nem azért, mintha úgy általában bajunk lenne velük, hanem mert más a dolgunk. Nekünk nem az a célunk, hogy egyik vagy másik politikus kerüljön hatalomra. Én tüntettem már Kóka János ellen is, amikor még miniszter volt, és most mit látok? Kormányzati repülővel, diplomata-útlevéllel röpköd megint, hiába állt a feje tetejére a politika. Csak mi maradtunk azok, akik voltunk: a munkavállalói érdekképviselet. Kordás Lacit sem azért tettük az SZÖVETSÉG élére, mert korábban politikus volt, hanem annak ellenére; és most sem azt várjuk tőle, hogy politikai célokra használja a szakszervezet, hanem azt, hogy a nap 24 órájában, de legalábbis három műszakban dolgozzon a szakszervezet sikeréért. Köszönjük, Laci, hogy velünk vagy ebben a küzdelemben.

Örülök annak is, hogy vannak olyan, politikusi létre készülő civilek, mint a mai vendégeink a színpadon, de nekik is tudniuk kell: mi nem annak drukkolunk, és nem abban segítjük őket, hogy politikai karriert csináljanak. Mi azzal értünk egyet, amit a dolgozók jogairól mondanak. Ha sikeresek lesztek, és egyszer kormányra kerültök, akkor az ígéretek beváltását várjuk tőletek, ekkor lehet egy jó partneri viszony közöttünk. Ha nem, akkor adjátok át üdvözletünket Kóka Jánosnak. Évszázados múlt, és a jövő szakszervezeti feladatai köteleznek minket arra, hogy az elveinken sose változtassunk.

Kedves kollégák! Köszönöm, hogy együtt vagyunk, köszönöm, hogy közösen építhetjük a szakszervezet jövőjét, az Új Szakszervezetiséget. Tegyen így mindenki! Aztán pedig folytassuk a munkát közös erővel, hiszen tudjátok: Többen Erősebbek Vagyunk!

komment

Hankook előtti demonstráció margójára

2014.08.05. 07:07 Székely Tamás (VDSZ)

Fantasztikus érzés azt látni, hogy a VDSZ hívására egyként mozdultak meg a magyar szakszervezetek, mert közösen érezzük jogtalannak azt, ami ebben a gyárban történt.

Külön köszönetemet szeretném kifejezni a szolidaritásért

Magyar Szakszervezeti Szövetség tagszervezeteinek és elnökének, Pataky Péternek

a Liga Szakszervezetek tagszervezeteinek és elnökének, Gaskó Istvánnak,

az Értelmiségi  Szakszervezetek tagszervezeteinek és elnökének, dr. Kuti Lászlónak

a Munkástanácsok tagszervezeteinek és elnökének Palkovics Imrének és minden szervezetnek, amely jelezte, együtt érez a Hankooknál dolgozókkal, s egyetért velünk abban, hogy nem tűrhetjük a munkavállalói jogok sárba tiprását.

IMG_8032.JPG

 

Egyszerre mozdult meg mindenki, mert tudjátok, tudjuk, hogy az, ami miatt most itt vagyunk, nemcsak arról az egy emberről, a VDSZ-hez tartozó Dunaújvárosi Gumigyártók Szakszervezete vezetőjéről szól, akit jogtalanul, mondva csinált okok alapján rendkívüli felmondással kirúgtak, hanem mindannyiunkról. Ha most szó nélkül hagyjuk azt, ami ebben a gyárban történik, akkor ez az eset más munkaadók számára is példa lehet, s egyre gyakrabban fogunk találkozni ilyenekkel. Szakszervezeti tisztségviselőt elbocsátani rendkívüli felmondással olyan módszer, amely ellen tiltakozni kell, mert olyan fokú jogtalanság, amely félelmet kelt minden munkavállalóban. Tiltakozunk! A leghatározottabban tiltakozunk.

És aki azt gondolja, vagy azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy ezt a mai demonstrációt a politika mozgatja – sajnos voltak ilyen reakciók -, az vagy nincs tisztában az okokkal, vagy éppen a valóságot akarja elrejteni.

Ebből a gyárból, a Hankook Tire Magyarország Kft. üzeméből egyetlen év alatt 2 választott tisztségviselő került az utcára rendkívüli felmondással, 4 pedig maga mondott fel, vagy felmondtak neki. Holik Viktor, Bognár Ferenc, Tőkésy Zoltán, Sólyom Krisztián, Zsirai Lajos, Dömény Sándor. Nem sorolom tovább. A fortélyos félelem, ami miatt néhányan önként távoztak nem a béke és az együttműködés alapja.

Mutassuk meg, hogy miért vagyunk itt! Mindig a tárgyalás és a megegyezés hívei voltuk, és azok leszünk a jövőben is. Ma átadtunk a cég vezetésének egy hosszabb távú tárgyalási tervet, amellyel ismételten az a célunk, hogy béke és nyugalom legyen. Remélem, „odabent” értékelik a gesztust, s elfogadják a diplomatikus folytatást!  Javaslatot tettünk egy tárgyalási koncepcióra is, s felajánlottam, jöjjön ide a vezetőségből valaki és közösen jelentsük be, hogy készek egyeztetni velünk a szakszervezeti és a munkavállalói jogok betartásáról, a törvénytelenségek megszüntetéséről, az érdekvédelmi munka feltételeinek a megteremtéséről. Vagyis arról, hogy európai módon megtűrik, és hagyják dolgozni a szakszervezetet, s annak tisztségviselőit. Nem jött ki senki, hogy a Hankook itt és most, a nyilvánosság előtt elkötelezze magát az együttműködésre.

Számos helyen rendezett munkaügyi kapcsolatunk van. Van köztük japán, kínai, francia, magyar, német, olasz vállalat és tisztességesen partnerséggel vagyunk egymás iránt.

Felelőséggel tartozunk a dolgozóinkért. Márpedig, ahol nincs szakszervezet, ott nem tudunk felelősséget vállalni a kollégákért, ott nincs béremelés, nincs munkavédelem, nincs jogsegély, nincs érdekképviselet. Az ilyen munkahelyen csak végtelen kiszolgáltatottság van, és ezt nem hagyhatjuk.

Ha kell, akkor „csak” küzdünk, és nem harcolunk. Tárgyalunk, mert elsősorban ez a mi fegyverünk. De harcolunk a munkavállalói jogokért ott, ahol ilyesmiről egyébként hallani sem akarnak, s ott, ahol a cégvezetés nem tűri a szakszervezet jelenlétét, ezért esély sincs a békés megoldásra. Azt remélem, hogy mostantól a Hankook, mint a kormány kiemelt stratégiai partnere kész lesz a velünk való együttműködésre, hogy kulturált módszerekkel rendezzük ügyünket, s befejezzük végre a régóta tartó háborút.  Innen üzenem a „bent” kétkedőknek, hogy mi egészen biztos, hogy erre törekszünk.

Sok helyen vagyunk, ahol van párbeszéd és megállapodás.

Innen is üzenem minden dolgozónak:

Ne hallgasson! Nem féljen! Ne higgye, hogy egyedül van!

Kiállunk mindenkiért, mert ez a hivatásunk.

Ne feledjétek többen erősebbek vagyunk!

komment

Címkék: VDSZ Szakszervezet Hankook

süti beállítások módosítása