És akkor lenne mit a legújabb Orbán-levélbe írni…
Milliárdok mentek már el a fölösleges kormányzati ál-konzultációkra. A szakszervezet próbált pár becsületgóllal besegíteni a kormánynak: papírhulladékként (mert az) begyűjtve a mindenkori konzultációs leveleket, rászorulókon segítünk, most épp az esztergomi óvodások étkezését támogatva. De mennyivel egyszerűbb lenne, ha a kormány jó döntéseket hozna, és valóban megvédené a munkahelyeket (sőt, újakat teremtene, mondjuk az ígért egymilliónyit)! Nem kéne milliárdos kampányban győzködni az embereket, hogy igazából nem is veszett el a munkahelyük.
Ezekhez a jó döntésekhez szeretnék némi muníciót adni két ötlettel a vegyipar területéről.
Gyógyszeripar: 15.000 munkahely
Talán nem kell bizonygatnom, hogy a szakszervezet nem a multik, a nagyvállalati munkáltatók kesztyűbábja. Ahol kell, ott mi lépünk fel a legkeményebben (mint például a közelmúlt tragikus munkahelyi baleseteinek kivizsgálása kapcsán), viszont épp a tagjaink, a munkavállalók érdekeinek védelmében ugyanilyen fontos feladatunk, hogy az elméletileg „munkahelymentő” kormányt időben figyelmeztessük, amikor munkahelyirtó döntésekre készül.
Ilyen döntés az, amit Orbán Viktor miniszterelnök a gyógyszergyártók "extraprofitjának" megadóztatásának nevez. Önmagában súlyos csapás a magyar gyógyszeriparra az a tény, hogy idei 278 milliárd forint után jövőre 197 milliárd forintra olvad a gyógyszerkassza keretösszege. A végzetes csapást azonban az jelentheti, hogy a kormány megnövelte az iparági adót, és egyben eltörölte a saját, illetve nonprofit szervezetnél megrendelt kutatás-fejlesztés költségeinek elszámolhatóságát.
A probléma megértéséhez fontos a lényeges adatokkal megismerkedni: a MAGYOSZ gyártó tagvállalatainak összesített adatai alapján 2011-ben bruttó 60,494 milliárdot költöttek K+F tevékenységre, közel 81 milliárd értékben hajtottak végre beruházásokat, az általuk befizetett adók, járulékok (beleértve a munkavállalóktól levont adót és járulékot is) végösszege pedig 68,797 milliárd forint. Közvetlenül 13.530 munkavállalóról beszélünk, közülük 5.376 felsőfokú végzettségű. Körülbelül további kétezer „szatellit” munkahely függ ezektől a gyártóktól (mint a logisztika, a bérszámfejtés, illetve a kölcsönzött munkaerő).
Könnyen belátható, hogy az újabb megszorítás ellehetetleníti a kutatás-fejlesztést. Ez egy droidokat alkalmazó, félázsiai összeszerelő üzemnél nem hozna jelentős változást, de a magyar innováció évszázados zászlóshajójának számító gyógyszeriparnak azt üzeni: el innen!
És a gyógyszeripar tud mozdulni. Ismét pár szám: a Magyarországon gyógyszergyártási engedéllyel rendelkezők forgalma tavaly 134.584 ezer doboznyi hazai készítményből, és 174.988 ezer doboz importból állt. A vénynélküli készítmények esetében 31.353 ezer doboz hazai áll szemben 51.216 ezer doboz importtal! Tanulság? Tényleg „el lehet menni” (kitől is hallottuk ezt korábban?). Még több külföldi gyártás, még több import – még kevesebb magyar munkahely.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem kell levelezni, nem kell óriásplakátokon üzenni – ezt a rossz döntést vonja vissza, és holnap már nem kell 15.000 embernek magyarázkodnia, hogy a közmunka milyen jó dolog, hogy meg lehet élni 47.000 forintból, és hogy majd Hegedűs Zsuzsa hoz malacot a családnak.
Bauxitbányászat - Timföldgyártás: 10.000 munkahely
A vörösiszap-tragédiát a szakszervezet mindig igyekezett a helyén kezelni, tisztelettel és részvéttel az áldozatok felé. Az állam már kevésbé tűnik megfontoltnak – az irreálisan magas, 135 milliárd forintos bírság ugyanis tönkreteszi a gyárat, amelynek részleges vagy teljes bezárása tízezer család megélhetését és a város működését is veszélyezteti. A cég kidolgozta saját túlélési stratégiáját, amelyet a politikusok egy konferencián lelkesen támogattak, de később néhányan kihátráltak a főleg kedvezményekre épülő elképzelés mögül.
A térségben ma még 5 százalékos a munkanélküliség - ez a duplájára nőhet abban a pillanatban, amint csődöt jelent a MAL Zrt. Pedig a cég vezetése kidolgozta saját továbblépési stratégiáját: a túléléshez 1-2 milliárdot kérne, s néhány olyan kedvezményt, mint amit a kormány a nagyfogyasztóknak biztosít, vagy a széndioxid kvótát emelje meg. Elsősorban tehát nem pénzt kér a cég, hanem lehetőséget – és egy rossz döntés eltörlését. Itt is „csak” ennyi lenne a teendő, Miniszterelnök Úr, és megmenthet tízezer embert, megmenthet egy színmagyar vállalkozást, és nem mellesleg nem veszik el Ajka város éves költségvetésének negyede, amelyet eddig a cég befizetései biztosítottak.
Tessék, íme, egyetlen blogbejegyzésben sikerült 25.000 munkahely megvédését felvázolni. Nem írtam levelet nyolcmillió embernek, nem raktam ki róla óriásplakátot. Ingyen volt. Az a két tollvonás is ingyen lenne – és sokat spórolhatnánk vele.
Elő a tollat, Miniszterelnök Úr!
