Tűntetők! Barátaim! Kollégák!
Sokan vagyunk!
Haragot érzek a levegőben. Azoknak a jogos dühét, akik ezt az országot a munkájukkal eltartják. Az ezerszer elárult, újra és újra megnyúzott magyar munkavállalók haragja hozott ki minket az utcára. Tegnap éjszaka még a kormánypárti konföderációk is elismerték, hogy átverte őket a Fidesz. Köszöntöm körünkben őket is tüntetőit! Minket nem derékon vágtak, hanem átvertek, letepertek. Sztrájktörvény, korkedvezmény, cafetéria, munka törvénykönyv.
Elég!
Én, Székely Tamás a VDSZ elnöke ma az ipari dolgozók üzenetét osztom meg a nyilvánossággal.
A mi kollégáink ugyanis azok, akiknél szó szerint érthető a „rabszolgatörvény”. A magyar kormány stratégiai partnereinek felénél mi védjük a dolgozók jogait, egészségét, gyakran életét. Hatalmas gépek között, halálos vegyszerekkel, üvöltő zajban, kemence forrósága és hűtőkamrák hidege mellett is: termelni kell. Télen, nyáron, ünnepnapon: a gép forog. A mi kollégáink betegebben élnek és korábban halnak. Nem úgy, mint a közpénzes benzinkártyával tankolt - szolgálati luxusautóval - a közpénzből bérelt luxuslakásba fuvarozott politikus urak. Ki gondolta volna, hogy 2018-ban ismét a napi 8 órás munkáért kell harcolnunk, mikor máshol a heti 28 órás munkahétben állapodnak meg. Tudja ezt Kósa – Szatmáry páros, amikor külföldi példákat sorol népnyúzó tervének alátámasztásához? 6 napos munkahét?!
De ezt mi nem engedjük!
Itt tüntetnek velünk az Audi kiváló dolgozói is. Ők gyártják azt az autót, amiből nem hajlandó kiszállni a politikus, hogy szót váltson velünk, magyar dolgozókkal!
Sőt, úgy gondolták a képviselő urak, a fűtött ülésen terpeszkedve, hogy a magyarok még nem dolgoznak eleget. Úgy gondolták, hogy 400 túlóra is elfér, és elég három év után kifizetni azt. Nem érdekli őket az egészség vagy a család, az általuk hirdetett családok évében.
Ezért vagyunk dühösek, ezért vonultak az utcára a kihasznált dolgozók, akikből rabszolgát akarnak faragni. Világos, hogy mi zajlik itt. Simabeszédű politikusaink elvarázsolják, biodíszletnek használják magyar konföderációs vezetőket. Semmibe veszik őket az egyeztetéseken, hogy a végén csak a hazugság maradjon, amit aztán két kézzel szavaznak meg a gyárban még nem járt hűbéresek a Parlamentben. Eközben a tüntetésünk idejére lezárják a Kossuth teret. Talán félnek?
Elég volt! Ti is így gondoljátok?
Ezért elmondom, mit teszünk mi, a magyar szakszervezet cselekvő ereje: minden egyes munkahelyen egyenként állunk ellen. A két kezünkkel tartjuk vissza ezt a törvényt az alkalmazástól. Teszem, amit az elmúlt évtizedekben sok jó kollégával együtt tettem: megvédjük a dolgozókat, megvédjük a kollégákat, helyben, a munkahelyeken. Ti, drága barátaim, akik messziről, akár az ország másik sarkából jöttetek ide, hajnalban keltetek, legfeljebb egy szendviccsel a zsebetekben mégis az első sorban tartjátok a zászlónkat, emeljétek magasra!!!
Számíthattok ránk, én is megyek hozzátok. Segítek, segítünk.
A rabszolgatörvény ugyanis ma még csak egy papír. A vezetőink nem tudták agyontárgyalni, hát a mi dolgunk lesz agyonverni. Ebből a papírból ugyanis rabszolgaság csak akkor lesz, ha a munkáltató úgy dönt. De mi akkor rúgjuk rá az ajtót, akkor állítjuk meg a munkát, akkor zárjuk körbe az üzemet a dolgozókkal. Mert ez a szakszervezet dolga, mert mi ezt a VDSZ-ben mindig is így tettük.
Keressünk hozzá szövetségeseket!
Halljátok képviselők! Most bizonyítsatok kit képviseltek ott bent! Szerdán álljatok ellent és mutassátok meg kik is vagytok, számoljatok el lelkiismeretetekkel! Bojkottáljátok a végszavazást! Aki igennel szavaz saját népét árulja el
És itt vannak a diákok, akik jövőjüket látják veszélyben. Nyújtsunk nekik is kezet, mert mi tudjuk:
TÖBBEN ERŐSEBBEK VAGYUNK!